Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rólunk szól 2019

zsolt.jpgTát új jegyzője, Kozlik Zsolt

 

Tát új jegyzője, Kozlik Zsolt, tavaly decemberben vette át a tisztséget elődjétől, a leköszönő Dérné Dr. Varga Katalintól. Kozlik Zsoltot korábbról is  többen ismerhetjük, hiszen táti születésű, és jelenleg is táti lakos. Tanulmányait a Tát-Kertvárosi Általános Iskolában kezdte, majd Tatán az Eötvös József Gimnáziumban folytatta. Egyetemi tanulmányait 2010 és 2015 között végezte nemzetközi igazgatásszervező alapképzési szakon, illetve közigazgatási menedzser mesterképzési szakon a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Tanulmányai elvégzése után a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál helyezkedett el. Közel három évet töltött itt, illetve a jogutód szervezetnél. Tavaly nyáron váltott munkahelyet, és lett  a Táti Közös Önkormányzati  Hivatal dolgozója. Először mint igazgatási ügyintéző tevékenykedett az akkor még hivatalban lévő korábbi jegyző munkatársaként, sok értékes tapasztalatot szerezve, majd ezt követően megpályázta és elnyerte a jegyzői állást. 
Kozlik Zsolt már kora ifjúságától érdeklődik a közigazgatás iránt. Édesapja is a közszférában dolgozik, az ő példája és személyes bátorítása is hozzájárult ahhoz, hogy a közigazgatást választotta hivatásul. Munkáját közszolgálatnak tekinti, ezért is örül annak, hogy a szülővárosában dolgozhat. Sok új feladattal is találkozik nap mint nap, ami sokrétűvé és változatossá teszi a munkáját. Az állampolgárok részéről érkező megkeresésekkel kapcsolatban igyekszik legjobb tudása és belátása szerint eljárni. Esetenként bonyolultabb helyzetek is előállhatnak, de a sikeres problémamegoldás öröme kárpótol minden fáradozást. 
Új munkahelyén segítőkész, jó kollégákra talált. Jó a munkaközösség, és ez az egyik alapja a hatékony munkavégzésnek. 
Az új táti jegyzőnek kívánunk további sok sikert a munkájában. 

 

 

 

Vizes élőhelyek fejlesztése a táti-szigeteken

 

A Duna Ipoly Nemzeti Park munkatársai a Vízügyi Igazgatósággal együtt tavaly nyáron adták át azt a három elkészült műtárgyat, amely a táti szigetvilág vizes élőhelyeinek  a helyreállítását célozza: egy új vízáteresztőt a Körtvélyes-  és a Nyáros-sziget között, egy mesterséges tavat a Körtvélyesen, és egy körtöltést a Körtvélyes-sziget Esztergom felőli végénél.
A projekt célja azonban nem csak a vizes élőhelyek megőrzése volt, hanem az eredeti növényzet helyreállítása is, - az inváziós fajok visszaszorítása és honos facsemeték ültetése. Az özönnövények visszaszorítása és a facsemeték ápolása jelenleg is tart. 

letoltes--2-.jpg

A táti szigetcsoport és annak élővilága több ízben, több módon változott az elmúlt évtizedekben. 
A szigetek  belsőbb részeit már a 19. század közepétől legeltetésre is használták. Ez jelentősen befolyásolta az  élővilágot, hiszen legelők, kaszálók jöttek létre ott, ahol korábban erdők  borították a tájat. Ezeken a jó vízellátottságú réteken gyönyörű vrágok jelentek meg és találtak otthonra. Azokon a részeken azonban, ahol a legeltetés megszűnte után már nem gondozták a réteket, a természet elkezdte visszafoglalni a területet, ám a megbomlott egyensúly már nem a korábban honos növény- és állatfajok visszatelepedésének kedvezett. 
A Duna múlt századi szabályozása során megépült keresztgátak /kőgátak/ a mellékágak felső végeinél nagymértékben lecsökkentették a mellékágakba beáramló vízmennyiséget, így a mellékágak eliszaposodtak, eltömődtek. Ez különösen a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget közötti Duna-ágra igaz. A valamikor 100 méter széles ág mára 30 méterre szűkült. 
Az 1970-es és 80-as években a tájidegen papíripari nyár termesztése okozott újabb jelentős változást. Ekkor cserélték le az őshonos nyár- és fűzfa ligeterdők nagy részét papír nyárasokra. 
A következő nagy átalakulást és károkozást a Bős-Nagymarosi erőművi gátrendszer építése jelentette. A Táti-sziget Duna felőli erdőit letarolták, a kivágott fák gyökereivel feltöltötték és teljesen meg is szüntették a Táti–sziget és a Körtvélyes-sziget között húzódó Csutri mellékágat. Ráadásul a behordott, a gát alapjául szolgáló földdel együtt a szigetre került számtalan gyom- és tájidegen növény magva is. Az új, agresszíven terjeszkedő  fajok nem várt mértékben terjedtek el a területen. 
A végbement változások és elszenvedett károk után megfogalmazódott az igény a szigetek sorsának újragondolására. Ma már senki sem gondolkodik a szigetek és mellékágak árvíztől való elzárásán. Sőt, éppen a természeti értékek megóvása érdekében látszik szükségesnek a szigetek időnkénti vízzel való elárasztása és a víz dinamikus áramlásának a biztosítása. 
A közelmúltban elsősorban a vizes élőhelyek helyreállításának a szándékával valósult meg a fent említett beruházás.  Remélhetőleg mindhárom objektum hozzájárul ahhoz, hogy ideális élőhelyek jöjjenek létre mind a halak, mind a kétéltűek, mind pedig a madarak számára. /A körtöltéssel egy mocsárrét kialakítása volt a cél./
A Körtvélyes-sziget tavasztól őszig gyönyörű színekben pompázó rétje gyalogosan vagy kerékpárral is megközelíthető Tátról a Táti-sziget Nagy-Duna felőli oldalán. 
A kőgátak megépítése annak idején a  dunai hajózás feltételeit volt hivatott javítani, azáltal, hogy a főágban a nagyobb mennyiségű víz nagyobb vízmélységet biztosít. Ma már mindannyian látjuk, hogy ez mekkora pusztítást vitt végbe a természetben. Úgy tűnik, a politikai döntéshozók is kezdik belátni, hogy a természeti környezetünk megóvása legalább annyira fontos, mint a dunai főág hajózási mélységének a növelése. 

 

59474064_2265793270331544_2416962656498876416_n.jpg A valamikori kőgát helyén épült vízáteresztőn bőségesen áramlik a víz a Nyáros- és a Körtvélyes sziget közti Duna-ágba. 
Ilyen vízáteresztő kellene a táti Kis-Dunára is, és pár éven belül kitisztulna a meder.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szinte kezdetektől az Idősek Otthonában

 

Marosi Lórándné Kulcsár Ágnes, a táti Szent György Idősek Otthona igazgatója idén május 1-vel nyugdíjba vonul. Jelenleg felmentési idejét tölti. Vele beszélgettünk nyugdíjba vonulása apropóján.

agi.jpg

 

 

  • Kedves Ágnes! A személyedet a legtöbben összekapcsoljuk az  idősotthonnal, hiszen majdhogynem az otthon létrejötte óta részt veszel a vezetésében.  

A táti idősotthon 1995-ben nyílt, jómagam pedig 1997-től vagyok az intézményben, így valóban azt lehet mondani, hogy végigkísértem eddigi működését. A fiatalabbak talán kevésbé tudják, hogy a mostani otthonnak volt egy elődje. Ez volt az Árpád utcai gondozási központ, ahol állandó tartózkodásra is volt lehetőség 7-8 fő részére. Ennek az otthonnak Kertész Lászlóné Marika volt a vezetője, és a később megnyílt Szent György otthont is ő vezette bő három éven keresztül. Én már abban az időben nagyon jó kapcsolatban álltam vele. Az ő példája, elhivatottsága is hozzájárult ahhoz, hogy az idősekkel való foglalkozást megszerettem. Még az ő vezetése alatt kerültem a gazdasági iroda élére, és itt voltam egészen 2006-ig, amikoris Kátai Ferenc igazgató úr nyugdíjba vonulását követően kineveztek utódjául. Tizenkét éven át töltöttem be az igazgatói posztot.

 

  • Korábbi életutadról mit lehet tudni? Azt tudom, hogy hozzám hasonlóan nem táti születésű vagy. Kelet-Magyarországról származol. Mikor és hogyan kerültél Tátra.

Harmincnégy évvel ezelőtt költöztem Tátra  a Szabolcs megyei Mátészalkáról. Előtte Hodászon laktunk a szüleimmel, és négy testvéremmel. Debrecenben jártam vegyipari középiskolába, vegyésztehnikus lettem. Mátészalkán a MOM-ban /Magyar Optikai Művek/ dolgoztam. Férjemmel, Lóránddal Mátészalkán ismerkedtünk össze. Férjem családja erdélyi, de amikor megismerkedtünk, a család már Táton lakott, így ide költöztem. Már táti lakosként elvégeztem a Közgázt és mérlegképes könyvelői képesítést szereztem.

1985-től 1993-ig a dorogi Kögyó-ban, majd 95-től 97-ig az esztergomi kórházban dolgoztam.

 

  • Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idősotthon vezetőjeként is jó munkát végeztél. Ezt bizonyítja az intézmény állagában, anyagi felszereltségében tapasztalható folyamatos javulás, de az otthon belső életének rendezettsége is.

Nagyon tisztelem az időseket és jó a kapcsolatom nem csak a bentlakókkal, hanem a településen élőkkel is. Törekedtem arra, hogy az otthonban élhető körülményeket biztosítsak az ott élőknek. Igyekeztem különböző ünnepi eseményekkel is szinesíteni az idős emberek mindennapjait, mert tapasztalataim szerint ezek az ünnepi alkalmak sokat jelentenek mind a bentlakóknak mind a hozzátartozóknak, - noha kétségkívül jelentős költségvonzatuk is van néha. Az idősnapi rendezvényeket a kulturházban minden évben mi szervezzük.

Több jelentős beruházás is megvalósult a kinevezésem ideje alatt.. Ezek közül a jelentősebbek: a kerítésépítés, a tető esővízelvezetőinek a felújítása, kazáncsere és a föld alatti csőrendszer kiépítése, teljes ajtó-ablak csere, szobák berendezésének kialakítása, az udvar járdáinak díszburkolattal való lefedése, az épület egy részének külső szigetelése.

Az otthonban, mióta ott dolgozom, öt esküvőt is tartottunk.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az idősekkel való foglalkozás nem egy könnyű munka. Sokan azt gondolják, hogy csak etetünk, fürdetünk és ennyi. Egy idősek otthonában nem ritkán kemény, váratlan helyzetek is előállnak, amelyeket a lehető legjobban meg kell oldani. Igencsak embertpróbáló feladatok ezek, ha jól szeretnénk csinálni a munkánkat.

 

  • Szinte minden csütörtökön ott vagyok az idősotthonban tartott szentmisén, és ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem csak a szentmise tett gazdagabbá, de az idősek közelsége is.

Az idősektől lehet tanulni és igen, gazdagszik az ember általuk. Mint szociális munkás, azt tudom mondani, hogy sok türelmet és kitartást igényel az idősekkel való törődés, de cserébe is sokat kapunk.

 

  • Egyszer azt mondtad nekem még régebben, hogy a szociális munkának nincs meg a kellő tisztelete. Fenntartod ezt a véleményt?

Igen, fenntartom. Vágyam és egyik legfőbb célom az volt, hogy az intézményben dolgozókkal összefogva úgy és azon dolgozzunk, hogy a szociális munkát végzők elismertsége helyi szinten és társadalmi szinten is emelkedjen. Kívánom az intézmény vezetőinek, dolgozóinak, hogy a jövőben is legyen erejük és kitartásuk ezen dolgozni.

 

  • Köszönöm az olvasók nevében is a beszélgetést. Békés, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok. 

Milinszki M.

 

 

 

Életreszóló barátság

 

Dinnyés Ferenc, Eger Ignác, Kriska István, Rózsahegyi György  fiatalkori barátok. Nyolcadikos koruk óta barátkoznak, és éppen idén ünnepelték valamennyien házasságkötésük 50-ik évfordulóját, egy közös ünnepség keretében, amit a Vas megyei  Szelestyén tartottak meg.

Nem minden barátság életreszóló. Előfordul, hogy egy régi jó baráttal való kapcsolat is megszakad, vagy azért mert maga a barátság szűnik meg, vagy az időközben keletkezett fizikai távolság miatt nem tartrható már a rendszeres kapcsolat. A fent nevezett négy táti férfiember barátságát azonban a mögöttünk álló hosszú évtizedek sem koptatták meg, sőt, talán még el is mélyítették, ami persze köszönhető annak is, hogy valamennyien tátiak maradtak. A szülőkké, nagyszülőkké lett egykori barátok, családjukkal együtt,  ma is összejárnak. Sajnos Kriska István már nincs köztünk, ő viszonylag fiatalon elhunyt, a családok azonban továbbra is kapcsolatban állnak, közös programokat szerveznek, támogatják egymást. A baráti közösségben mindig van kire számítani. Az építkezéseknél is összefogtak, segítették egymást, de társadalmi munkát is szívesen végeznek együtt.

kep1-001.jpgNév- és születésnap nem múlik el úgy,  hogy a négy család ne ülne le egy közös ebédre, délutáni beszélgetésre. Előkerülnek ilyenkor az aktuális gondok és örömök  mellett a régmúlt emlékek is,mint pl. az NDK-beli közös nyaralás. Ez volt talán a négy család legemlékezetesebb nyári együttléte. Az akkori vendéglátóikat később maguk is vendégül láthatták Táton. Ez pont azokban a napokban történt, amikor Magyarország megnyitotta nyugati határait az NDK polgárai előtt. A kelet-németországi vendégek sokat töprengtek azon, induljanak-e el ők is nyugatra más honfitársaikkal együtt, de végül úgy döntöttek, visszamennek hazájukba, főképpen azért, mert féltették az otthonmaradt rokonokat.

Mind a négy család hagyománytisztelő. Ez kétségkívül erőt ad a hétköznapokhoz és egyfajta belső tartást kölcsönöz a családtagoknak. Úgy vélik, az elődök által ránkhagyományozott értékek nagy kincset jelentenek,  és noha az azoktól való látványos elszakadás egyfajta újításként is értelmezhető korunkban, nem biztos, hogy ezek az újítások mindig célba találnak.

A szőlőművelés, bortermelés valamennyiük kedvelt foglalatossága. Ez is erősíti az összetartást. Kamaszkoruktól kezdve szőlészkednek. Azt mondják, felüdíti őket a szőlőben való munka, a természet közelsége.  A mai napig hagyományos szőlőt művelnek, és saját szőlőből készítik a bort. Minden húsvétkor kimennek a pincékhez egy borkóstolóval egybekötött baráti összejövetelre.

Dinnyés Ferenc és Rózsahegyi György a táti tűzoltó egyesületnekl és a táti férfikórusnak is tagja. Mint mondják, az éneklés nagy kikapcsolódás számukra, hiányzik is, ha valamelyik énekpróbáról elmaradnak. A heti énekpróbák beszélgetésre, társalgásra is jó alkalmat kínálnak.

A Szentháromság kápolnát és annak környezetét a Rózsahegyi család gondozza. Ez egy nagyon régi kápolna, még az 1700-as évek elején épült a napoleóni háborúk idején, egy táti család adakozásából. Büszkék is lehetünk mi tátiak arra, hogy akkor amikor Európa-szerte terjedt a vallásellenes forradalmi hevület, Táton a Háromságos Egy Istennek állítottak emléket, mégpedig azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Szent István királyunk is gyakran megfordult egy-egy rövid pihenőre, országjáró útjai során. Hogy milyen nagy tiszteletben tartották a tátiak a Szentháromság kápolnát, jól mutatja, hogy a templomi főbúcsú mellett valamikor kisbúcsút is tartottak minden évben Szentháromság Vasárnapján, nem sokkal Húsvét után.  Ezekre is emlékezve és az elődök iránti tiszteletből döntött úgy a Rózsahegyi család, hogy nem hagyja az enyészetnek a 300 éves építményt, hanem a lehetőségekhez mérten ápolja, gondozza. Örömmel említik, hogy az utóbbi években több esküvőt is tartottak a kápolnánál, ami reményt ad arra, hogy megmarad a hely kultusza.

Egyszer valaki mondta: A barátság nem mérhető másban, mint emlékekben, nevetésben, békében és szeretetben. Van ebben igazság, mint ahogy Márai Sándor szavai is megfontolandók: „A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep”. 

 

 

 

 

 

Táti Mikulás

 

December első napjaiban néha el is hiszem, hogy én vagyok a Mikulás – mondja Mingl Zoltán, akit több mint egy évtizede Tát Mikulásaként is ismerhetünk. Látva, milyen könnyen barátkozik a gyerekekkel, először az óvodában kérték fel Mikulás szerepre, majd ezt követően néhány évig az iskolában is ő volt a Mikulás. 2014-ben és azóta is már szánnal érkezik a táti gyerekek közé. Vállára akasztott hátizsákjával tavaly decemberben is  több helyszínen feltűnt.  Mikulás-szánnal járta a várost és vitte a gyerekeknek a várva várt ajándékot. Mikulás nadrág és csizma, Mikulás-felöltő, csengő, pásztorbot, kesztyű, fehér szakáll, piros puttony, - mindaz, ami a Mikulást külsőleg is felismerhetővé és jellegzetessé teszi, nem hiányzik a Táti Mikulás kelléktárából sem. Mikulás napkor, december 6-án, a nagyszakállú egy napra beköltözött a táti kultúrházba, és itt fogadta, saját otthonában, a gyerekeket.  A gyerekek szórakoztatásában egy mókamester is a segítségére volt. Ezenkívül arcfestő, lufihajtogató bohóc és sok-sok kóstolnivaló finomság is várta az odaérkező kicsiket és nagyokat. A gyerekek megajándékozásával egyidőben idén először megrendezésre került egy szántolóverseny is, azon szülők és felnőttek számára, akik sajnos már nem kaphatnak ajándékot a Mikulástól. A benevezett csapatoknak a Mikulás szánkóját kellett eltolni a kultúrháztól az orvosi rendelőig és vissza. Egy-egy csapat öt tagból állt: négyen tolták a járgányt, az ötödik csapattag pedig fönn ült a szán tetején. A verseny időre ment, aki elsőnek tette meg a távot, az nyert. Az első három csapat díjazásban részesült és egy emlékplakettet is kapott. Volt egy különdíj is, amit a pályán legtöbb időt eltöltött csapat érdemelt ki. 
A rendezvény előkészítésében és lebonyolításában többen segédkeztek. Kiemelendő a Lévai család – Laci, Mari és Adrián -, valamint Péterváry Kata, Kollár László, Lugosi Ferenc, Jokán Borisz közreműködése, de rajtuk kívül is nagyon sokan segítetettek a rendezvénysorozat véghezvitelében, anyagilag vagy más módon. A Táti Mikulást Bogár Vivi és Lalus Réka manók kísérték végig az útján.
Mingl Zoltán és segítő csapata azt tervezi, hogy jövőre is befogja a szán elé a rénszarvasokat. 

 

52908640_297355457573808_92461239904501760_n.jpg  52825765_1814167032021421_972032488715059200_n.jpg

53574755_348689882403143_2981665570757279744_n.jpg  53303558_1672178696218653_6573181691131592704_n.jpg

52951133_615847945506298_4793232190085267456_n.jpg  52820221_1916041225184552_6469658024221868032_n.jpg

 

 

 

 

 

Civilben is életet mentett

 

img_20190902_150458.jpgPathó Gábor, táti lakos, a közelmúltban magasrangú állami kitüntetésben részesült egy rendkívüli segítségnyújtás során mutatott példás helytállásért. A Házelnöki Érdemjel Bronz Fokozatát az Országgyűlés elnökétől, dr. Kövér Lászlótól vehette át. Rajta kívül még hárman részesültek az országos elismerésben.

Idén májusban történt, hogy a táti Spar áruház egyik dolgozója hirtelen rosszul lett munkavégzés közben. A boltban tartrózkodó Pathóné Varga Zsuzsanna, ezt észlelvén, értesítette az autóban várakozó férjét az esetről.  Gábor, aki másodállásban mentőápoló az esztergomi mentőszolgálatnál, haladéktalanul intézkedett,  gyors állapotfelmérést végzett, és miután megállapította, hogy a betegnek sürgős kórházi ellátásra van szüksége, - súlyos légzési elégtelenség lépett ugyanis fel - , saját autóval elszállította a beteget az esztergomi kórház sürgősségi osztályára. A beteg a hatodik percben már a kórházban volt, ahol a gyors beavatkozásnak köszönhetően sikerült állapotát stabilizálni. Később a teljes felépülés érdekében még hetekig tartó gyógykezelésnek vetették alá.  Az orvosok egyöntetű véleménye szerint az életmentő beavatkozást Pathó Gábor gyors és szakszerű intézkedése tette lehetővé. A pénztáros hölgy köszönetét fejezte ki a kapott segítségért a Pathó házaspárnak.

Pathó Gábor saját elmondása szerint gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor váratlanul és gyorsan kell segíteni valakin. Néhány évvel ezelőtt ott volt egy Dorogon történt közúti balesetnél.Bevásárlás után arra lett figyelmes, hogy egy balesetet szenvedett motoros az úttesten fekszik, láthatóan súlyos sérülésekkel, eszméletlen állapotban. Bukósisakja elfordult, ezért már nem kapott levegőt, hörgött. Az orvosi ügyeleten dolgozó, de éppen szabadnapos kollégájával odamentek, és első intézkedésként levették a bukósisakot a sérült fejéről, így az újból lélegezni tudott és visszanyerte eszméletét. Gábor meséli, hogy sajnos a járókelők nem a mentéssel foglalkoztak, még a segélykérőt sem étesítette senki, csak fényképezgettek, videóztak a mobiltelefonjaikkal, s közben egyikük-másikuk felháborodottan megjegyezte: „Hol vannak ilyenkor a mentősök??”  A sérültet, akinek a fél felkarja részben amputálódott a baleset következtében, és számos belső sérülést szenvedett, végül sikerült megmenteni. Még a csaknem teljesen leszakadt karját is meggyógyították az orvosok. Gábor a baleset utáni segítségnyújtásért „Hősies helytállásért” elismerést kapott a Katasztrófavédelemtől.  A sérült, aki nem emlékezett Gábor személyére, a gyógyulása után facebookon kereste meg és mondott köszönetet megmentőjének a segítségért.

Pathó Gábor a nem olyan rég történ bajnai úti motoros baleset utáni mentésben is segédkezett, mint mentőápló.

nevtelen.pngimg_20190902_150354.jpg