Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rólunk szól 2019

zsolt.jpgTát új jegyzője, Kozlik Zsolt

 

Tát új jegyzője, Kozlik Zsolt, tavaly decemberben vette át a tisztséget elődjétől, a leköszönő Dérné Dr. Varga Katalintól. Kozlik Zsoltot korábbról is  többen ismerhetjük, hiszen táti születésű, és jelenleg is táti lakos. Tanulmányait a Tát-Kertvárosi Általános Iskolában kezdte, majd Tatán az Eötvös József Gimnáziumban folytatta. Egyetemi tanulmányait 2010 és 2015 között végezte nemzetközi igazgatásszervező alapképzési szakon, illetve közigazgatási menedzser mesterképzési szakon a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Tanulmányai elvégzése után a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál helyezkedett el. Közel három évet töltött itt, illetve a jogutód szervezetnél. Tavaly nyáron váltott munkahelyet, és lett  a Táti Közös Önkormányzati  Hivatal dolgozója. Először mint igazgatási ügyintéző tevékenykedett az akkor még hivatalban lévő korábbi jegyző munkatársaként, sok értékes tapasztalatot szerezve, majd ezt követően megpályázta és elnyerte a jegyzői állást. 
Kozlik Zsolt már kora ifjúságától érdeklődik a közigazgatás iránt. Édesapja is a közszférában dolgozik, az ő példája és személyes bátorítása is hozzájárult ahhoz, hogy a közigazgatást választotta hivatásul. Munkáját közszolgálatnak tekinti, ezért is örül annak, hogy a szülővárosában dolgozhat. Sok új feladattal is találkozik nap mint nap, ami sokrétűvé és változatossá teszi a munkáját. Az állampolgárok részéről érkező megkeresésekkel kapcsolatban igyekszik legjobb tudása és belátása szerint eljárni. Esetenként bonyolultabb helyzetek is előállhatnak, de a sikeres problémamegoldás öröme kárpótol minden fáradozást. 
Új munkahelyén segítőkész, jó kollégákra talált. Jó a munkaközösség, és ez az egyik alapja a hatékony munkavégzésnek. 
Az új táti jegyzőnek kívánunk további sok sikert a munkájában. 

 

 

 

Vizes élőhelyek fejlesztése a táti-szigeteken

 

A Duna Ipoly Nemzeti Park munkatársai a Vízügyi Igazgatósággal együtt tavaly nyáron adták át azt a három elkészült műtárgyat, amely a táti szigetvilág vizes élőhelyeinek  a helyreállítását célozza: egy új vízáteresztőt a Körtvélyes-  és a Nyáros-sziget között, egy mesterséges tavat a Körtvélyesen, és egy körtöltést a Körtvélyes-sziget Esztergom felőli végénél.
A projekt célja azonban nem csak a vizes élőhelyek megőrzése volt, hanem az eredeti növényzet helyreállítása is, - az inváziós fajok visszaszorítása és honos facsemeték ültetése. Az özönnövények visszaszorítása és a facsemeték ápolása jelenleg is tart. 

letoltes--2-.jpg

A táti szigetcsoport és annak élővilága több ízben, több módon változott az elmúlt évtizedekben. 
A szigetek  belsőbb részeit már a 19. század közepétől legeltetésre is használták. Ez jelentősen befolyásolta az  élővilágot, hiszen legelők, kaszálók jöttek létre ott, ahol korábban erdők  borították a tájat. Ezeken a jó vízellátottságú réteken gyönyörű vrágok jelentek meg és találtak otthonra. Azokon a részeken azonban, ahol a legeltetés megszűnte után már nem gondozták a réteket, a természet elkezdte visszafoglalni a területet, ám a megbomlott egyensúly már nem a korábban honos növény- és állatfajok visszatelepedésének kedvezett. 
A Duna múlt századi szabályozása során megépült keresztgátak /kőgátak/ a mellékágak felső végeinél nagymértékben lecsökkentették a mellékágakba beáramló vízmennyiséget, így a mellékágak eliszaposodtak, eltömődtek. Ez különösen a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget közötti Duna-ágra igaz. A valamikor 100 méter széles ág mára 30 méterre szűkült. 
Az 1970-es és 80-as években a tájidegen papíripari nyár termesztése okozott újabb jelentős változást. Ekkor cserélték le az őshonos nyár- és fűzfa ligeterdők nagy részét papír nyárasokra. 
A következő nagy átalakulást és károkozást a Bős-Nagymarosi erőművi gátrendszer építése jelentette. A Táti-sziget Duna felőli erdőit letarolták, a kivágott fák gyökereivel feltöltötték és teljesen meg is szüntették a Táti–sziget és a Körtvélyes-sziget között húzódó Csutri mellékágat. Ráadásul a behordott, a gát alapjául szolgáló földdel együtt a szigetre került számtalan gyom- és tájidegen növény magva is. Az új, agresszíven terjeszkedő  fajok nem várt mértékben terjedtek el a területen. 
A végbement változások és elszenvedett károk után megfogalmazódott az igény a szigetek sorsának újragondolására. Ma már senki sem gondolkodik a szigetek és mellékágak árvíztől való elzárásán. Sőt, éppen a természeti értékek megóvása érdekében látszik szükségesnek a szigetek időnkénti vízzel való elárasztása és a víz dinamikus áramlásának a biztosítása. 
A közelmúltban elsősorban a vizes élőhelyek helyreállításának a szándékával valósult meg a fent említett beruházás.  Remélhetőleg mindhárom objektum hozzájárul ahhoz, hogy ideális élőhelyek jöjjenek létre mind a halak, mind a kétéltűek, mind pedig a madarak számára. /A körtöltéssel egy mocsárrét kialakítása volt a cél./
A Körtvélyes-sziget tavasztól őszig gyönyörű színekben pompázó rétje gyalogosan vagy kerékpárral is megközelíthető Tátról a Táti-sziget Nagy-Duna felőli oldalán. 
A kőgátak megépítése annak idején a  dunai hajózás feltételeit volt hivatott javítani, azáltal, hogy a főágban a nagyobb mennyiségű víz nagyobb vízmélységet biztosít. Ma már mindannyian látjuk, hogy ez mekkora pusztítást vitt végbe a természetben. Úgy tűnik, a politikai döntéshozók is kezdik belátni, hogy a természeti környezetünk megóvása legalább annyira fontos, mint a dunai főág hajózási mélységének a növelése. 

 

59474064_2265793270331544_2416962656498876416_n.jpg A valamikori kőgát helyén épült vízáteresztőn bőségesen áramlik a víz a Nyáros- és a Körtvélyes sziget közti Duna-ágba. 
Ilyen vízáteresztő kellene a táti Kis-Dunára is, és pár éven belül kitisztulna a meder.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szinte kezdetektől az Idősek Otthonában

 

Marosi Lórándné Kulcsár Ágnes, a táti Szent György Idősek Otthona igazgatója idén május 1-vel nyugdíjba vonul. Jelenleg felmentési idejét tölti. Vele beszélgettünk nyugdíjba vonulása apropóján.

agi.jpg

 

 

  • Kedves Ágnes! A személyedet a legtöbben összekapcsoljuk az  idősotthonnal, hiszen majdhogynem az otthon létrejötte óta részt veszel a vezetésében.  

A táti idősotthon 1995-ben nyílt, jómagam pedig 1997-től vagyok az intézményben, így valóban azt lehet mondani, hogy végigkísértem eddigi működését. A fiatalabbak talán kevésbé tudják, hogy a mostani otthonnak volt egy elődje. Ez volt az Árpád utcai gondozási központ, ahol állandó tartózkodásra is volt lehetőség 7-8 fő részére. Ennek az otthonnak Kertész Lászlóné Marika volt a vezetője, és a később megnyílt Szent György otthont is ő vezette bő három éven keresztül. Én már abban az időben nagyon jó kapcsolatban álltam vele. Az ő példája, elhivatottsága is hozzájárult ahhoz, hogy az idősekkel való foglalkozást megszerettem. Még az ő vezetése alatt kerültem a gazdasági iroda élére, és itt voltam egészen 2006-ig, amikoris Kátai Ferenc igazgató úr nyugdíjba vonulását követően kineveztek utódjául. Tizenkét éven át töltöttem be az igazgatói posztot.

 

  • Korábbi életutadról mit lehet tudni? Azt tudom, hogy hozzám hasonlóan nem táti születésű vagy. Kelet-Magyarországról származol. Mikor és hogyan kerültél Tátra.

Harmincnégy évvel ezelőtt költöztem Tátra  a Szabolcs megyei Mátészalkáról. Előtte Hodászon laktunk a szüleimmel, és négy testvéremmel. Debrecenben jártam vegyipari középiskolába, vegyésztehnikus lettem. Mátészalkán a MOM-ban /Magyar Optikai Művek/ dolgoztam. Férjemmel, Lóránddal Mátészalkán ismerkedtünk össze. Férjem családja erdélyi, de amikor megismerkedtünk, a család már Táton lakott, így ide költöztem. Már táti lakosként elvégeztem a Közgázt és mérlegképes könyvelői képesítést szereztem.

1985-től 1993-ig a dorogi Kögyó-ban, majd 95-től 97-ig az esztergomi kórházban dolgoztam.

 

  • Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idősotthon vezetőjeként is jó munkát végeztél. Ezt bizonyítja az intézmény állagában, anyagi felszereltségében tapasztalható folyamatos javulás, de az otthon belső életének rendezettsége is.

Nagyon tisztelem az időseket és jó a kapcsolatom nem csak a bentlakókkal, hanem a településen élőkkel is. Törekedtem arra, hogy az otthonban élhető körülményeket biztosítsak az ott élőknek. Igyekeztem különböző ünnepi eseményekkel is szinesíteni az idős emberek mindennapjait, mert tapasztalataim szerint ezek az ünnepi alkalmak sokat jelentenek mind a bentlakóknak mind a hozzátartozóknak, - noha kétségkívül jelentős költségvonzatuk is van néha. Az idősnapi rendezvényeket a kulturházban minden évben mi szervezzük.

Több jelentős beruházás is megvalósult a kinevezésem ideje alatt.. Ezek közül a jelentősebbek: a kerítésépítés, a tető esővízelvezetőinek a felújítása, kazáncsere és a föld alatti csőrendszer kiépítése, teljes ajtó-ablak csere, szobák berendezésének kialakítása, az udvar járdáinak díszburkolattal való lefedése, az épület egy részének külső szigetelése.

Az otthonban, mióta ott dolgozom, öt esküvőt is tartottunk.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az idősekkel való foglalkozás nem egy könnyű munka. Sokan azt gondolják, hogy csak etetünk, fürdetünk és ennyi. Egy idősek otthonában nem ritkán kemény, váratlan helyzetek is előállnak, amelyeket a lehető legjobban meg kell oldani. Igencsak embertpróbáló feladatok ezek, ha jól szeretnénk csinálni a munkánkat.

 

  • Szinte minden csütörtökön ott vagyok az idősotthonban tartott szentmisén, és ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem csak a szentmise tett gazdagabbá, de az idősek közelsége is.

Az idősektől lehet tanulni és igen, gazdagszik az ember általuk. Mint szociális munkás, azt tudom mondani, hogy sok türelmet és kitartást igényel az idősekkel való törődés, de cserébe is sokat kapunk.

 

  • Egyszer azt mondtad nekem még régebben, hogy a szociális munkának nincs meg a kellő tisztelete. Fenntartod ezt a véleményt?

Igen, fenntartom. Vágyam és egyik legfőbb célom az volt, hogy az intézményben dolgozókkal összefogva úgy és azon dolgozzunk, hogy a szociális munkát végzők elismertsége helyi szinten és társadalmi szinten is emelkedjen. Kívánom az intézmény vezetőinek, dolgozóinak, hogy a jövőben is legyen erejük és kitartásuk ezen dolgozni.

 

  • Köszönöm az olvasók nevében is a beszélgetést. Békés, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok. 

Milinszki M.