Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Van-e Isten?

Amilyen nyilvánvaló, hogy létezik a világ, éppoly nyilvánvaló, hogy a világ létrejöttének és létének van magyarázata. Ez egyben azt is jelenti, hogy a világnak van végső oka. De hol van ez a végső ok?

Egyetlen létező (fizikailag érzékelhető valóság) sem képes önmaga erejénél fogva létezőket a nemlétből a létbe emelni. Másképpen fogalmazva ezt úgy is mondhatnánk, hogy egyetlen létező sem képes önmagát vagy bármi mást a semmiből létre hívni, vagyis a végső okot a létezők önmagukban nem hordozzák. Ahhoz, hogy valamely létező létrejöjjön, vagy akár csak a belső rendezettség magasabb fokára jusson, olyasmiből kell részesednie, amivel eredendően nem rendelkezik. Minden létező csak abból adhat a másik számára, amije van. Ilyen esetben hogyan jöhetett létre az ember akkor, amikor a világon még egyetlen ember sem élt? De ugyanez a kérdés feltehető bármely más létező vonatkozásában is.

Honnan hát a világ? Okkal állíthatjuk, hogy a látható világ egy számunkra láthatatlan valóságból meríti a létét. Ez a láthatatlan valóság önmagában teljes és minden szempontból tökéletes, vagyis abszolút valóság, mert a létezés forrásából semmi sem hiányozhat, ami van, s ami a létezés forrásában van, az a legtökéletesebb módon kell hogy jelen legyen, ugyanis minden olyan rendben, amelyben tökéletességi fokozatok vannak, kell lennie valami legtökéletesebbnek, ami a többi számára mérték és eszmény, és mint ilyen, a létezés és a fejlődés feltétele, forrása.

Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy az Abszolútum értelemmel bíró, személyes valóság. Értelemmel bíró, mert a teremtett világ szerkezete és célirányos működése az Alkotója értelméről árulkodik. Személyes pedig azért, mert az Abszolútum, mint minden tökéletesség foglalata, tökéletes személyvolttal is kell hogy rendelkezzen. Emberi személyt csak egy rajta kívülálló másik személy képes létrehozni. (Mindazok, akik korlátozott módon birtokolnak valamit, attól kell, hogy kapják, akiben ez a valami a legtökéletesebb módon van meg.) Ha az Abszolútum nem lenne személyes valóság, akkor az ember, aki személyvolttal rendelkezik, magasabbrendű létformát képviselne, mint maga az Abszolútum, ami képtelenség.

Vannak, akik több isten létét is el tudják képzelni. Ez az elgondolás azonban önmagában ellentmondásos, hiszen Isten az, aki mindenek fölött áll, s ha mindenek fölött áll, akkor kizárt, hogy Vele egyenrangú valaki/valakik létezzenek.

Láthatjuk, hogy az érzékelhető világ megfigyelése és az emberi logika alapján lehet következtetni a személyes egy Isten létére, aki a legfőbb Jó. Mindazonáltal, Isten létét nem tudjuk olyan kényszerítő erővel bizonyítani, mint a fizikailag érzékelhető jelenségeket. Ennek legfőbb oka az, hogy a természetfölötti valóság az embertől állásfoglalást követel. Isten, mivel végtelenül szeret, nem akarja magát ráerőszakolni senkire. Ezért „burkolózik fátyol mögé”. Pontosan azért rejtőzik el, mert létének igazsága nem olyan közömbös igazság, mint például a matematikai tételek igazsága, hanem olyasvalami, ami az embert személyes mivoltának legmélyebb pontján érinti.

 

                                                                     van-e-isten.jpg