Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szekták, agykontroll, lélekvándorlás

A szekta mint megjelölés a "szekció" szóból származik, aminek jelentése : részleg, blokk. Eredetileg a magukat kereszténynek nevező különböző szélsőséges vallási csoportosulásokra alkalmazták a szekta kifejezést, utalva azok különállóságára, és a tanításukban mutatkozó egyoldalúságra (a Szentírásból kiragadott egyes részletekre építik a tanításukat), - ma már azonban az európai kultúrkörben is számos olyan szektás csoport, mozgalom tevékenykedik, amely nem, vagy nem csupán a Bibliából idéz, hanem a legkülönbözőbb vallási elemeket is felhasználja, tudományos eredményekre hivatkozik stb.

Kihasználva korunk szellemi zűrzavarát, a különböző szektáknak sikerült jelentős befolyásra szert tenni emberek sokaságának az életében. A szekták – ideológiai fundamentalizmusuk és merev gondolkodásmódjuk ellenére – képesek, gyakran intuitív módon, reagálni korunk kihívásaira. Megérzik, mi foglalkoztatja a társadalmat, és ehhez igazítják külső tevékenységüket.

Noha sokfélék, módszereik tekintetében nagyjából megegyeznek. Az eleinte behízelgő stílus idővel megváltozik, az új tagokat fokozatosan elbizonytalanítják, elszakítják korábbi környezetüktől, föltétlen engedelmességre kötelezik, és gyakran az anyagi javaik átadására is rákényszerítik. A szektatag mindeközben elveszíti identitását, folyamatos lélektani manipuláció áldozatává válik. Így, aki eleinte a szekta különleges „jóindulatát” élvezte, végül a totális csüggedés állapotába süllyed.

Érdekes, hogy jóllehet a szekták szigorúan tekintélyalapú, sőt autokratikus társulások, nagy hasznot húznak a tekintély válságából, amely világszerte tapasztalható. A mai ember nem szívesen veti alá magát bárminek. Az objektív igazság helyett saját szubjektív tapasztalatait és élményeit helyezi előtérbe. Hangsúlyozza, hogy a szellemi tökéletesedéshez vezető úton függetlenségre, önállóságra van szüksége, - ez azonban furcsamód gyorsan szertefoszlik a szektába való belépés után. Előfordul, hogy az ember a szektában menekülést keres a családi, munkahelyi, iskolai kötöttségektől – végül mégis hajlandó abba a sokkal szorosabb igába hajtani fejét, amelyet a szekta rak rá.

Némely szekták azonosíthatatlan polgári társulások mezébe bújnak (pl. szcientológusok), különféle humanitárius vagy népművelési aktivitásokkal igyekeznek elnyerni a közvélemény rokonszenvét. Gondosan kidolgozott, ambiciózus módszereket használnak, beférkőznek állami szervekbe, nagyhírű vállalatokba, befolyásos, ismert személyeket nyernek meg soraikba, igényes fesztiválokat szerveznek, aktív szerepet vállalnak a médiában. Az ilyen aktivitások gyakran iskolákban és kulturális intézményekben találnak kedvező talajra. A szekták gyakran drogellenességet, szexuális oktatást, a család védelmét, fiatalok egészségi állapotának javítását propagálják.

A szekták egy része vallási közösségként deklarálja magát, másik része inkább tudományos, gyógyító társaság néven tevékenykedik, ám valamennyi azt állítja magáról, hogy olyan titkos tudás birtokában van, amely megadja a választ az élet rejtelmeire. Tanításaikban az istenség fogalma nagyon különböző formákban jelentkezik, abban azonban közös vonást mutatnak, hogy az istenség felé való közeledést – ama bizonyos titkos tudás birtokában – emberi technikára alapozzák. Az istenség mintegy eszközként jelenik meg az emberi célok eléréséhez.

Az egyik legnépszerűbb és gyorsan terjedő szellemi technika, az ún agykontroll.jpg„agykontroll” (része a New Age mozgalomnak), tipikus példája annak, amit a napjainkban divatos szekták – többnyire a keleti tanokból merítve – művelnek. Ez a szellemi irányzat az emberi tudat mindenhatóságát vallja, s ezzel a szó legszorosabb értelmében önmegváltást hirdet. Az agykontrollos mindent saját maga akar elérni, előbb-utóbb tudatosul is benne az a hit, hogy ő egymaga képes mindenre, énje az, akit a legmagasabb polcra helyez, s Isten lekerül onnan, többé nincs is rá szüksége. Ez pedig bizony erősen emlékeztet a bűnbeesés történetére, mintha ott is hasonló szólamokkal vette volna rá a kísértő az embert az Isten elleni lázadásra. Egyébként Isten akarata mindenféle agykontrollozás ellenére is érvényesül, de ez nem menti föl az agykontrollozót. Minden bűn csírája önmagunk istenítése, az, amikor olyanok akarunk lenni, mint az Isten, de Isten nélkül, az Istent megelőzve, és nem az Isten szerint. Ez azért bűn, mert az Istennel szembeszálló vagy Istent félreismerő ember elutasítja mindazt a jót is, amit Isten alkotott, elveszíti a teremtett világgal és önmagával való harmóniát, kialakul benne a rosszra való hajlam. Végülis minden bűnös gondolat és cselekedet ebben az első bűnben eredezik: az isteni rendnek és magának Istennek az elutasításában.

A reinkarnáció tana, amely szinte valamennyi ma divatos szekta tanításában megtalálható, szintén az önmegváltás gondolatát tükrözi. Eszerint az ember lelke addig vándorol egyik testből a másikba, amíg teljesen meg nem tisztul. Tekintve, hogy magamat kell megváltanom, minden elkövetett bűnömért vezekelnem kell egy következő életemben. Mielőtt újra megszületnék, eltervezem előre az új életemet, s terveimben szerepelnek betegségek, nehézségek, tragikus fordulatok, melyekkel könnyítek bűneim mérlegén. Az öntudatos reinkarnáció-hívő meg van győződve arról, hogy nehézségeit mindenki saját magának köszönheti. Ezért, ha szenvedő, éhező, elesett embert látok, nem segítek neki, mert ezzel megakadályoznám, hogy maga választotta sorsát beteljesítse. Sőt, abban az esetben, ha segítenék neki, kifejezetten rosszat tennék vele, mert a következő életében újra nehézségeket kellene vállalnia az én beavatkozásom miatt, hisz én voltam az, aki karmája (sorsa) beteljesedésében megakadályoztam. Ezért van az, hogy Indiában a hinduk elmennek az utcán haldokló emberek mellett segítségnyújtás nélkül.

A reinkarnációban való hit azonban nem csak a környezet iránti közömbösséget és szeretetlenséget, de önmagunkkal szemben is felelőtlenséget szül, hiszen a reinkarnációs tan szerint egy következő életünkben bőven lesz majd lehetőség a mostani mulasztásaink, bűneink jóvátételére. Miért is törnénk hát magunkat különösebben a mostani életünkben, ha úgyis újraszületünk?

És még egy megfontolásra érdemes szempont: Isten a Mennyország örömeiben akar bennünket részesíteni. Miért kínozna hát bennünket az újraszületések gyötrelmeivel? Egyetlen földi élet is elegendő ahhoz, hogy megmutassuk, mi lakik a szívünkben. Napjainkban vannak vallásgyakorló keresztények is, akik hisznek a lélekvándorlásban. Valószínűleg nem gondolták végig, hogy Jézus is egyetlen életet élt, Ő, aki teljesen azonosult velünk, felvette az emberi természetet, így osztozott sorsunkban. Ha lenne lélekvándorlás, akkor Jézus is végigjárta volna annak állomásait. "Amint az ember számára elhatároztatott, hogy egyszer haljon meg,és utána az ítélet következzék, úgy Krisztus is csak egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor már nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítésére, akik várják eljövetelét." (Zsid. 9,27-28)

Az igazi vallásosság egyetlen tárgya: Isten szeretete. Ez olyan valóság, amelyet semmilyen módszerrel vagy technikával sem lehet „birtokba venni”.  Az igazi vallásosságban semmi sincs, amit technika segítségével lehet átélni: az mindig Isten ajándéka.

varazsgomb.jpgValóban szomorú látni azt, hogy magukat műveltnek tartó emberek, akik megalázónak és idejétmúltnak tekintik, hogy az egy igaz Istenben higgyenek, végülis horoszkópokban, mágusok erejében, spiritiszta szeánszok üzeneteiben, fekete macskában és varázsgömbben hisznek, fontosnak és izgalmasnak tartják, hogy inkább jósnőkhöz és ismeretlen technikájú természetgyógyászhoz járva nagy pénzek ellenében fülcsiklandó reménységeket hallgassanak, semmint imádkozzanak vagy Istenre hagyatkozzanak.  Mintha a mai ember túl gőgös lenne ahhoz, hogy elfogadja az ingyenes kegyelmet, amelyet Isten az evangéliumban nyilatkoztatott ki és kínál számunkra.

Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami szokatlant, „természetfelettit”, paranormálisat tapasztalnak, akkor azt higgyék, hogy abban valami nagyszerű és jó dologgal, sőt, Isten megnyilvánulásával találkoztak. Ám a szokatlan jelenségek sokfélék,és nem csak Istentől eredhetnek. Márk evangéliuma szerint Jézus figyelmeztette a mai nemzedéket is: „Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek!” (Mk 13,22-23)