Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világ vége

Az ókori görög és több más filozófia ugyan ciklikusan ismétlődő folyamatnak, tehát végnélkülinek képzelte el a világtörténelmet, de ez az elképzelés éppoly ingatag volt, mint a többistenhit: maguk az ókori emberek sem hittek benne igazán. Az antik világban a zsidó hagyomány volt az, amely szigorúan az egyistenhitet vallotta, és  ezzel együtt linearitást látott a történelemben, vagyis azt tanította, hogy a világ egy végső cél felé halad, - az egy igaz Isten gondviselése, irányítása mellett valamilyen kibontakozás irányába tart, miközben az emberi történelem lényegében nem egyéb, mint az erkölcsi jó és rossz harca. Az ószövetségi nép (Izrael) hite szerint, a világ, mostani állapotában, nem tart örökké. A történelem egy befejezés felé tartó folyamat. Isten leszámol a jelen tökéletlen világrenddel, és helyére új, üdvösséges világrend lép. A keresztény gondolkodás átvette ezt a felfogást, és erre, az ószövetségi eszkatologikus világképre (= a végső dolgokról szóló tan), valamint Jézus szavaira és az apostolok igehirdetésére alapozta a végidőkre vonatkozó tanítását.

 

E cikk keretében nem kívánunk foglalkozni a különböző világvége teóriákkal. A zsidó-keresztény tanítást véve alapul szeretnénk néhány szempontra rávilágítani.

 

A végidőket Jézus az Ő dicsőséges második eljöveteléhez kötötte. vilag-vege.jpgTudtunkra adta, hogy ekkor valósul meg mindaz, ami az üdvösségtörténetben, az Izraelnek adott kinyilatkoztatásban, mint ígéret, jelen volt: a holtak feltámadása, az ítélet, a jók és rosszak szétválasztása. Jézus második eljövetele és a világ vége bizonyosan bekövetkezik, de Jézus semmit sem árult el a világ végének idejéről, sőt kijelentette, hogy az kimondottan az Atyaisten titka.

 

A keresztény tanítás szerint Jézus idők végi eljövetelének előjelei lesznek. Ezekről a Szentírás több helyen, részletesen szól:

  1. Az evangéliumot hirdetni fogják minden népnek az egész világon. Jézus mondja követőinek az utolsó időkről: "Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket." (Lk.21.12) „Bíróság elé állítanak, és megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanuságot tegyetek előttük rólam. Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek." (Mk.13.9-10)
  1. Izrael, mint az ígéretek hordozója elfogadja Jézus Krisztust Messiásnak. Erről két jövendölés szól. Kereszthalála előtt, a Jeruzsálembe vonuló Jézus mondja: "Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Ezért árván marad a házatok, mert mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg nem mondjátok: áldott, aki az Úr nevében jön." (Mt.23,37-39) A másik jövendölés Pál apostoltól származik. Ebben az apostolfejedelem kifejti, hogy Isten mindenkit a hitetlenségből, a "keménnyakúságból" vezet el a hitre. Amint a pogány népek egykor nem hittek Istennek, de Isten irgalmából befogadták a hitet és megtértek, úgy megengedte a zsidók hitetlenségét is, hogy egyszer majd nekik is irgalmazzon, és őket is elvezesse a krisztusi hitre. (vö: Róm.11,25-32) Pál apostol azt is egyértelművé teszi, hogy a pogányok üdvössége éppen a zsidók "megátalkodottsága" miatt vált lehetségessé: "Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak." (Róm.11,11) "Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?" (Róm.11,15-16)
  1. A második eljövetelt megelőzi a „gonoszság titkának” működése. „Előbb be kell következnie az elpártolásnak, meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek nevezünk. Sőt, Isten templomában foglal helyet, és Istennek akar látszani...." (2Tessz.2,3-8)
  2. "Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,1) Jézus teszi fel ezt a kérdést, az Ő második eljövetelével kapcsolatban. Másutt ezt mondja: "Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást...A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Mt.24,10-14)
  3. A második eljövetelt kozmikus jelek, katasztrófák és háborúk előzik meg. „Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség." (Mk.13,7-8)  
  4. "Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek  között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.” (Lk.21,25) „Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az istenalkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen  élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket Ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.” (Mk.13,19-20)   
  5. A második eljövetelt megelőző időszak a nagy megtévesztések kora lesz. „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van! – ne higgyétek. Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.” (Mk.13,21-22)  
  6. Jézus figyelmeztet: "Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap." (Lk.21,34) "Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok...Álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok." (Mt.24,42-44) 

 

Jézus második eljövetele hasonló lesz a mennybemeneteléhez.  „Jézus, aki közületek fölment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.” (Ap.Cel.1,11) „ Akkor majd meglátjátok az Emberfiát (Jézust), amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.” (Mk.13,26-27) "Mint ahogy a villám napkeleten támad, és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is." (Mt.24.27)

 

Az Atyaisten egészen a Fiúra (Jézusra) bízza az ítéletet (vö: Jn.5,22), aki a világ végén mondja ki a nyilvános ítéletet mindenki fölött, és „megfizet kinek-kinek tettei szerint.” (Róm.2,6) Ez a jövőbeli esemény a keresztény terminológiában az "utolsó ítélet" néven ismert. Az utolsó ítélet végérvényes isteni végzés lesz, és mint ilyet fogjuk megismerni. Életművünk az egész teremtés sikerült vagy veszendőbe ment része, Isten mint ilyet látja, és mint ilyen lesz számunkra és az egész világmindenség számára nyilvánvaló. 

 

A jelen világ alakjának elmúlása, amit világ végének is nevezünk, mint mondottuk, nem a megsemmisülést jelenti, hanem az anyagvilág átalakulását, megdicsőülését, de mindenekelőtt az üdvözültek megdicsőülését. A Biblia az „új ég és új föld” kifejezést használja ennek az új valóságnak a leírására. Azt a módot nem ismerjük, ahogyan a világnak át kell alakulnia, de az isteni ígéret alapján bízvást állíthatjuk, hogy Isten új hajlékot, új földet készít, amely az igazságosság hona lesz. 

A jövendő átalakulás mikéntjét nem ismerjük, már csak azért sem, mert a világot értelmező mostani fogalmaink erősen behatároltak, de mindenképpen érdemes fontolóra venni, amit Pál apostol mond a Korintusiakhoz írt első levelében: "...titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak fel, mi pedig elváltozunk. (1Kor.15,51-52),  vagy amit a második péteri levélben olvasunk: "Eljön azonban az Úr napja, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el." (2Pét. 3,10)

 

 

A Szentírás részét képező Jelenések Könyve érzékletes módon ír az utolsó idők eseményeiről. Itt olvassuk a következőt: "És láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanusága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első föltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első föltámadásban." (Jel.20,4-6) A könyv záró fejezetében pedig ez áll: "Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és a tenger is megszűnt. Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor a trón felől harsány hangot hallottam: Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az Ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság. Ami addig volt, elmúlt.” (Jel.21,1-4)

 

elso-feltamadas.jpg

 

Kérdés, hogy az ember, alkotásával hozzájárul-e az új ég és új föld kialakulásához, vagy csak erkölcsi erényeit, személyiségének jegyeit viszi magával, s a megdicsőült kozmoszt ajándékba kapja? Azt látjuk, hogy az emberi haladás nem egyértelműen a jó irányába mutat, ennek ellenére, vannak akik úgy gondolják, hogy a haladás, minden kitérő ellenére, a világ humanizálását hozza magával. Mások szerint mindennek át kell mennie a halálon, illetve a pusztuláson, hogy a megdicsőült világ, mint új teremtés, létrejöjjön. Annyi bizonyos, hogy az átalakult anyagvilágban megdicsőült formában visszakapunk minden értéket, amely személyiségünk kialakulását szolgálta.