Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szénszálgyártás ciángőzben?

2009.januári bejegyzés

 

A nyergesújfalui  Zoltek zrt fő tevékenységi köre ma a szénszálgyártás. A gyártáshoz alapanyagul a prekurzor nevű anyagot használják, melyet szintén a gyárban állítanak elő. A gyártási technológiát Nyergesújfalun a Zoltek-gyárban fejlesztették ki a 90-es évek első felében. Korábban, a Zoltek-gyár elődjében, A Magyar Viscosa Gyárban a prekurzorhoz hasonló összetételű akrilszálat (közismert nevén műgyapjút) gyártottak, amit a textilipar használt föl. Az amerikai székhelyű Zoltek azért vásárolta meg a viscosa gyárat, mert azt alkalmasnak találta a szénszálgyártáshoz szükséges alapanyag előállítására. A viscosa gyár valóban alkalmasnak bizonyult a prekurzor előállítására, ám hamarosan nem csak az alapanyag gyártást, de a teljes termelési folyamatot a nyergesújfalui gyárba helyezték át, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokban bizonytalanná vált a szénszálgyártás.

A prekurzort a dimetilformamid és az akrilnitril nevű, szén és nitrogén tartalmú vegyületek polimerizációjával (molekulaláncok alkotása) hozzák létre, katalizátorok (reakció gyorsítók) segítségével.  A szénszálgyártás során a prekurzort kemencék sorozatába vezetik be, egyre magasabb hőhatásnak teszik ki (kb 200 Co – tól 1000 Co – ig), minek során a prekurzorból távozik egy sor vegyület (mindaz, ami nem megy polimerbe, vagyis nem alkot láncot, tehát hevítéssel eltávolítható), s a folyamat végén az eredetileg fehér színű anyag fekete szénszállá alakul.  A fő problémát tehát a termikus eljárás során keletkező melléktermékek jelentik, jelesül a cianidok, - minthogy az akrilnitril ciántartalmú anyag. A technológia során ezeket az anyagokat elszívják a berendezésekből és helyi termáloxidátorokban ún. oxidatív lebontásnak vetik alá, de a melléktermékek további sorsáról szinte semmit nem tudunk, csupán azt, hogy valahova kikerülnek.

További problémát jelentenek a gyártási technológia bizonytalanságai: a hőhatásnak kitett anyag nemritkán belobban, olyannyira, hogy a lángok elkormozzák a csarnok mennyezetét, s ilyenkor ellenőrizetlenül, nagy mennyiségben szabadul föl a cián, amit a nyergesiek, de még a tátiak körében is jól ismert édeskés szag jelez. A ciánról tudni kell, hogy a legerősebb idegmérgek egyike. A környék kertjeiben esővízzel lerakódó vöröses por és zsiradék vajon nem a Zoltek-gyárból származó belobbant, tökéletlen égésű anyag pora? Nem ártana ezt kivizsgálni. Mindenesetre különös, hogy a porlerakódás abban az időszakban volt rendkívül intenzív, amikor a Zoltekban igen gyakoriak voltak a különféle kísérletezések és a belobbanások.

A szénszál iránti fokozott kereslet miatt a gyár folyamatosan növeli a termelés volumenét. A gyár vezetői fokozatosan korszerűsödő technológiát ígérnek, a növekvő termelés azonban fölveti a kérdést: nem fog-e a korszerűsödő technológia mellett is egyre több méreganyag kikerülni a környezetbe?

Az eddigi tapasztalatok nem túl kecsegtetők. Látjuk, hogy komolyzoltek.jpg veszélyeket rejt magában a gyárban alkalmazott eljárás. Új technológiáról van szó, mely hatásaiban még kevéssé ismert.

Sajnos, előre be nem jelentett méréseket nem végeznek a gyár környékén, holott az ilyen mérések pontosabb képet adnának a valós állapotokról. Magában a gyárban a folyamat nincs rendszeres ellenőrzés alatt, s a levegőbe kerülő cianidok mennyiségét sem mérik folyamatosan.

Mint mondottuk, nem csak a végterméket, de magát az alapanyagot is a gyárban állítják elő. A prekurzor, nyers állapotában, rákkeltő anyagokat tartalmaz. A dolgozók ugyan kapnak védőmaszkot, de vajon milyen fokú védelmet jelent ez számukra?