Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esővizek, talajvizek Táton

2011. januári bejegyzés

 

A tavalyi nagy esőzések magyarországszerte súlyos gondokat okoztak. Így volt ez Táton is, ahol nem csak a Duna közelsége, de a sajátos földtani adottságok miatt is évszázadokon keresztül problémát jelent a víz. A község területe ugyanis a Duna és a Gerecse hegység közé ékelődik, egy ún. Duna-teraszon fekszik, ami nem más, mint a Duna évmilliók alatt fölhalmozódott hordalékanyaga. Ez a kavicsos-homokos vízáteresztő réteg 8-10 méter vastag, s mind a Duna felől, mind pedig a Gerecse felől érkező talajvíz akadálytalanul áramlik benne. Ha alacsony a Duna vízállása, akkor a talajvizek elfolynak a folyó irányába, s a talajvízszint csökken, ha viszont lényegesen megemelkedik a folyó vízszintje, akkor a talajvizek megrekednek az ártéri kavicsban, s a talajvízszint megnő. Ez utóbbi jelenségnek voltunk tanúi tavaly, amikor pincéket, kerteket árasztott el a talajvíz. A közelmúltban Tát talajvizek.jpgterületén végzett hidrogeológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a község alatti víztároló réteg hidraulikus esése minimális, így a réteg természetes leürülése a szokásos szintre igen lassú folyamat,  lesz még csapadékszegény időszakban is. A településtől délre, a Sási dűlőben megjelent tó vizének esetleges leszívatása szakemberek szerint nem lehet megoldás, a hatalmas vízmennyiség és a gyakorlatilag korlátlan utánpótlódás miatt. Megjegyezzük, a nemrég épült árvízvédelmi gátnak a talajvizek mozgására nincs hatása, hiszen a gát gyakorlatilag teljes egészében földszint feletti létesítmény, így a 8-10 méter vastagságú kavicsállományt nem érinti. Hogy a gát valóban nincs kihatással a talajvizek mozgására, az a tény is bizonyítja, hogy a Tátot Esztergommal összekötő 11-es út (esztergomi út) két oldalát szintén pangó belvizek borítják, noha arrafele nincs semmiféle dunaparti gát.

A hegy- illetve a Duna felől érkező talajvizekkel nemigen lehet mit kezdeni, azok esetleges szivattyúzása horribilis pénzösszegbe kerülnek, nem beszélve arról, hogy hosszabb távon az altalaj megbolygatása vélhetően több kárt okozna, mint hasznot.

A község területén lehulló csapadékvizekkel más a helyzet. Azok ellen tudunk védekezni: elvezetéssel, szikkasztással, tárolással (a tárolt víz szárazabb időszakban hasznosítható). A jogszabály értelmében a közterületre hulló csapadékvíz elvezetéséről az önkormányzat köteles gondoskodni, míg a magánterületekre hulló csapadéknak a telken belül történő kezelése a tulajdonosok feladata. Tudomásunk szerint a táti önkormányzat méltányosságból engedélyezi a magántelkeken összegyűlt csapadékvizeknek az utcai árkokba, esővízelvezető csatornákba való elvezetését, feltéve, ha a közterületi vízelvezető rendszer befogadóképessége ezt lehetővé teszi. Ami semmiképpen nem engedélyezett, és szigorúan tilos: a csatornahálózatba folyatni az esővizet.

Tát önkormányzata a közelmúltban egy átfogó vízelvezető rendszer kiépítésébe fogott.

Tudni kell, hogy önmagában a csapadékvíz csatorna megépítése a magas talajvizeket nem szünteti meg, azonban mindenképpen lejjebb viheti annak maximumát, s ez az elöntött időszak hosszát és az elöntés mértékét csökkenti.

Táton az időnkénti magas talajvízállásból adódhatnak nehézségek. A körülményeket figyelembe véve alapvetően nem javallott földfelszín alatti lakószintek építése, vagy ha mégis amellett döntünk, hogy alagsort építünk, jó ha előre gondoskodunk a megfelelő talajvíznyomás elleni szigetelésről.

megj: A talajvizek fokozott megjelenése kétségkívül összefüggésben van azzal, hogy az egykori bányák már nem üzemelnek, a karsztvíz kitermelés megszűnt. A tokodi hegyoldalban is rendre új vízerek bukkannak elő, többnyire valamikori vízforrások helyén, vagy azok közelében. A bányákban folytatott vízkitermelés ugyanis megváltoztatta a talaj vízháztartását, több vízforrás elapadt az elmúlt évtizedekben. A bányászat megszűntével azonban a valamikori kiszáradt területek újra megkapják azt a vízmennyiséget, melyet korábban kaptak. Tulajdonképpen az eredeti állapot kezd visszaállni.