Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindent szabad? - Az erkölcsi relativizmus

Az erkölcs legfőbb sajátsága, hogy abszolút normarendszerre épül. Mit jelent ez?

Az etikai alapigazságok változatlanok és nem változtathatók. Időtől, helytől függetlenül, minden kultúrában, társadalmi helyzetben érvényesek és ugyanazt jelentik.  
Ezzel szemben az erkölcsi relativizmus hirdetői azt állítják, hogy az erkölcs nem abszolút normán alapul, vagyis a különböző kultúrák és egyének között nincs és nem is lehet közmegegyezés az erkölcsi értékek tekintetében. Szerintük az etikai igazságok a helyzettől, a kultúrától, az egyéni érzésektől és más tényezőktől függően változnak, amiből az következik, hogy nem csak a különféle társadalmak, de minden egyes ember teljesen autonóm módon alakíthatja a maga erkölcsiségét. Másszóval: ahány ember, annyi norma. Az erkölcsi relativisták szájából gyakran lehet hallani ilyen mondatokat: „Mindnyájunknak van elképzelése a jóról és a rosszról. Bátorítanunk kell az embereket, hogy afelé közeledjünk, hogy amit gondolnak, az jó.”  Nos, egy ilyen kijelentés első hallásra talán jól cseng, és rendkívül toleránsnak tűnik, de van benne egy nagy buktató. Jól tudjuk ugyanis, hogy egy gondolat lehet jó, de nem föltétlenül az. S attól, hogy én jónak gondolok valamit, még nem biztos, hogy az ténylegesen is jó. A nácik s a kommunisták is jónak gondolták, amit tettek. Mégsem gondolhatja senki ép ésszel, hogy az elmúlt század fekete és vörös diktatúrái jók voltak. Van lelkiismeretünk, de az csak akkor vezet a jó irányába, ha összhangban van az egyetemes erkölcsi normákkal, ha mintegy tükrözi azokat. 
Igaz, hogy különböző körülmények között különböző tettekre van szükség (melyek más helyzetekben nem feltétlenül bizonyulnának helyesnek), de ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy a cselekedeteinket, - amennyiben helyesen akarunk eljárni, - mindig az erkölcsi alapértékekhez, az abszolút normához kell igazítani, - amire ninden esetben van mód. 
A relativisták szerint az erkölcsi normák népcsoportonként, kultúránként és egyénenként is változnak. Ám ha a kultúra dönti el, mi a jó és mi a rossz, akkor milyen alapon mondunk ítéletet pl. a nácik fölött, és milyen jogon ítéljük el a bűnözőket? Végtére is csak a saját kultúrájuk szerinti erkölcsöt követték/követik. 
Napjainkban egyáltalán nem túlzás a relativizmus diktatúrájáról beszélni. Egy olyan ideológiával állunk szemben, mely széles körben elterjedt, - különösen Európában, - s meghirdetett céljával ellentétben nagyon is kirekesztő. Azt mondják a relativizmus ideológusai, hogy nem toleráns dolog bárkinek is azt mondani, hogy tévesek az erkölcsi nézetei, de ha valaki az övékétől eltérő erkölcsi nézeteket vall, azt a legkevésbé sem tolerálják. 
Az erkölcsi relativizmus az erkölcs elleni durva kihívás. Romboló hatása az élet minden területén mutatkozik. 
 
 
A Tízparancsolat - az abszolút normák                                              kotablak.jpg        
 
1. Csak Istent imádd!                                 

2. Ne káromkodj!

3. Az Úr napját szenteld meg!

4. Tiszteld apádat és anyádat! 
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj! 
9. Más házastársát ne kívánd!
10. Ne kívánd el mások javait!
 
 
 

pfuj.jpg   pfuj-1.jpg  pfuj-3.jpg 

                                                       "melegfelvonulás" egy európai nagyvárosban

A relativisták, más néven liberálisok, most is gőzerővel dolgoznak azon, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy tévedésben vagyunk, amikor az abszolút normákat szeretnénk követni.