Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merre tovább?

A mostani európai káoszban az egyetlen jó dolog, hogy újramerre-tovabb.png fel kell tennünk a kérdést, kik is vagyunk mi európaiak, és milyen irányba kellene továbblépni. Ehhez segítséget nyújt, ha számba vesszük és megvizsgáljuk az újkori társadalmi rendszereket, nézeteket, azok sajátosságait. 
A személy és a társadalom viszonyában háromféle nézet található: 1. az individualizmus, 2. a kollektivizmus, és 3. a közösségi társadalom.

 

Az individualizmus a klasszikus kapitalizmus ideológiája. Az egyén autonómiáját hirdeti, az egyéni érdek és a profit túlértékelésével viszont tragikus következményei vannak (lásd a munkásság kíméletlen kizsákmányolása a 19. században). Az individualizmus liberális elveket vall, szabadságot hirdet, de a gyakorlatban mégis az történik, hogy egyesek szabadsága sokak elnyomásához vezet, s végsősoron minden individualista társadalom a gazdagokat pártolja, a gazdagabb jogát akarja szentesíteni a gyengébb felett. Egy individualista társadalomban nincs igazi szabadság, csak a jelszavak szintjén. A szabadság helyett szabadosság lép fel. A gazdagok korlátlan, ellenőrizetlen szabadsága. Így az individualista ideológiára épülő kapitalizmus a közbiztonságot is aláássa. Nem véletlen, hogy a liberális, individualista társadalmakban erős a maffia, a gengszterizmus. A forradalmak általában az individualizmus bűneinek ellenhatásaként törnek ki a világban. Ma már azt is látjuk, milyen súlyos következményei vannak az individualizmusnak a közösségi életben, társas kapcsolatokban (atomizált, széttöredező társadalmak).

 

A kollektivizmus az individualizmus ellenhatásaként jelentkezik, de túlértékeli a közösség (kollektíva) szerepét, és az egyént minden tekintetben a közösség alá rendeli. Ez az alapvető hibája. A személy jogait nem tekinti, holott a közösség, a társadalom nem független szubsztancia, hiszen egyénekből áll, és ezek adják értékeit is. Ezek az értékek pedig alapvetően erkölcsi értékek. A kollektivizmus szélsőséges megnyilvánulási formái Európában a kommunizmus és a fasizmus. Mindkettő diktatórikus rendszer, melyben a politikailag megbízhatatlan egyének peremre állítása, társadalomból való kiiktatása, fizikai likvidálása a mindennapok része. A kollektivistakerdojel.png társadalmak ugyanúgy belegázolnak az emberi méltóságba, mint a liberális társadalmak, így a végeredmény is lényegében ugyanaz - amint ez manapság jól látható. A kommunizmus enyhébb irányzata, a szocializmus vagy szociáldemokrácia, elveti ugyan az osztályharcot és a teljes államosítást sem kívánja, de mivel alapelve pusztán az anyagi jólét, ezért gyakran ennek érdekében feláldozza az ember szabadságát és igazi célját is.

 

A közösségi társadalom a két előbbi nézetre épülő társadalmi rend között helyezkedik el. Abból indul ki, hogy az ember individuum (egyén), de természeténél fogva közösségi lény is. Elismeri az egyén jogait, de azt is vallja, hogy ezeket a közösség érdekeivel összhangba kell hozni. Tiszteletben tartja a kisebb autonóm közösségek jogait, ezáltal is a tömegszellem negatív hatásai ellen küzd. Tudatosság, megfontoltság jellemzi. Érvényesülnek a társadalmat irányító szerkezeti törvények: az igazságosság, önrendelkezés, kisegítés elve. Az emberi munkát, mint az emberi személyiség tényét, nem pusztán árucikként kezeli.  Jogosnak tekinti a magántulajdont, hiszen az ember értelmes természete is megköveteli, hogy tulajdonnal rendelkezzék. Az ember csak bizonyos tulajdon birtokában képes önmagáról és családjáról gondoskodni. Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy a tulajdonnal társadalmi kötelességek is járnak, a féktelen liberalizmust elveti. Az állam és az egyén viszonyát illetően realista. Tudatában van annak, hogy az egyén alapvető emberi jogait nem a társadalomtól kapja, hanem személyisége hordozza ezeket, ezért az államnak is tiszteletben kell tartania az ember természetes jogait. Az államnak fontos feladata harcolni a gazdasági bűnök ellen (árak jogtalan emelése munka nélkül, bankok pénzügyi manipulációi, névtelenségbe burkolózó részvénytársaságok jogtalanságai). A család, mint a társadalom egyik fontos pillére, és az egészséges  férfi-nő viszony kitüntetett szerephez jut a közösségi társadalmon belül. 
A közösségi társadalom egyik alapelve: a haladás legyen teljes értékű haladás. Nem lehet pusztán a termelt és fogyasztott javak mennyiségének állandó növelése. Az emberi kapcsolatok minősége is fontos a fejlődés szempontjából. (Az emberek átmenetileg megelégedettek lehetnek a gazdasági javakkal, de mert a gazdaságtól még éhesebb és önzőbb lesz az ember, előbb-utóbb ezt az önző létet mindennek lehet nevezni, csak emberi életnek nem.)

 

Az európai ember valódi problémája ma nem fizikai, hanem lelki-szellemi természetű. Az anyagi javak további halmozása, és egyáltalán, az anyagias szemlélet nem hoz megoldást a gondjainkra. Európának nincs spiritualitása. Vagy mondhatnánk így is: nincs lelke. Ezért mind a kapitalizmus mind a szocializmus felelős, mert mindkét rendszer materialista alapokon áll. Európa az elmúlt 300 évben az ipari forradalommal kezdődően fokozatosan levetkőzte spirituális töltetét, amit a keresztény értékrend jelentett, és ami szellemi alapja és háttere volt mindannak, ami Európát lényegileg meghatározta, - ami az európai kultúrának önazonosságot adott. A "felvilágosult" Európa elfordult Istentől. Egy Isten nélküli civilizáció felépítésébe fogott. Mondhatnánk, egy modernkori Bábel-tornyot kezdett el építeni. Az a szellemi betöltetlenség és nyugtalanság, mely az európai embert ma jellemzi, ennek a folyamatnak az eredménye. Amit egyesek a jelenkori Európa szellemi értéktárának neveznek, valójában egy összefüggéstelen, ellentmondásoktól terhes, értelmetlen gondolatkavalkád. Egy keményen ateista ideológia. És éppen ez az, ami a legfőbb kerékkötője ma a fejlődésnek kontinensünkön. (A szocializmus elvi síkon tagadja Istent, a kapitalizmusban pedig gyakorlati ateizmust látunk.)

 

A közösségre épülő társadalmi rend, mint egy kialakítandó társadalmi forma, a keresztény istenfogalomból kiindulva, a keresztény szociális tanításra alapoz. Az embert a maga testi-szellemi valóságában tekinti, és nem téveszti szem elől az ember természetfeletti célját. Az igazságosságra épít, de azt is világosan látja, hogy az emberi szíveket csak a szeretet, pontosabban az isteni szeretet tudja egyesíteni. A gazdaság nem az egyetlen, nem is a legfontosabb célja az egyén és a társadalom életének. Fontosabb az emberi méltóság és a szabadság, a házasság és a család, a vallás és az erkölcs, a kulturális értékek és minden dolgok végső célja, maga az Isten.
Isten nélkül nem megy. Ez lehetne a konklúziója a mögöttünk álló, Európára nehezedő újkori társadalmi mozgásoknak. Jézus nélkül nincs boldogulás, mert Jézus az Út, az Igazság és az Élet, ahogy Ő maga mondja.

 

 

   jezus-1.png

"ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET"