Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A férfi és női szerepek a mai házasságokban

Gyakran halljuk, hogy ez a világ milyen szörnyű, nincsenek értékek, felcserélődtek a férfi és női szerepek stb. Egy-egy ilyen beszélgetéskor hajlamosak vagyunk mi is nagyokat bólogatni, s valahogy elfelejtkezünk arról, hogy rólunk, rólam szól ez a világ, mi alakítjuk, részesei vagyunk.

Tudjuk, hogy minden kornak a szépségei mellett megvoltak a csúfságai is. Azt is tudjuk azonban, hogy az idő múlása szépíti a múltat, s a jelen sokkal nehezebbnek tűnik. Pedig most is annyi szépség vesz körül, csak nekünk kell megkeresnünk, és mellé kell állnunk. Meg kellene keresnünk azt, ami mindenkinek szép lehet, azt az alapot, amire rakhatjuk a többi szépet. Így van ez szerintem a férfi és női szerepekkel is. Milyen is legyen egy nő, egy férfi? Kedve, okos, házias stb… Ez így is van. De mi az, amit egy nő keres a férfiban és a férfi a nőben? A nő alakja legyen melegséget, gondoskodást sugalló. A férfi alakja bölcsességet adó, védelmező. Úgy gondolom, ezekre az alapokra lehet építeni a férfi és női szerepet. Hogy miért? Én is visszanyúlok a régi időkbe.

Régen, amikor a nők még otthon dolgoztak, nagyon fontos teendőjük volt a tűznek az őrzése. Vigyáztak, hogy ki ne aludjon, hogy meleg legyen a házban, mire hazajön a férje, és meleg étellel tudja őt megkínálni.

Olyan kellemes, fontos dolog a meleg, a melegség. Azt gondolom, ma is ez a legfontosabb szerepe a nőnek. A melegség óvása, hogy jó legyen hazamenni.

Tudom, az egész napi fárasztó munka után nem könnyű, de nekünk, nőknek, a legfontosabb a családunk boldogsága, békessége, és ez nagyban attól függ, hogy tudjuk-e őrizni a tüzet. Persze néha csak pislákol, vagy akár ki is aludhat a tűz, hiszen annyi dolog történik, ami eloltja, de újra kell gyújtani, hogy ki ne hűljön a ház. Azt a nőt, aki melegséget áraszt, mindig szépnek fogja látni a férje.

Régen az apák meséltek gyermekeiknek, családtagjaiknak, este a tűz körül, amelyre az anya vigyázott napközben. Mindenki bölcsnek, szavahihetőnek gondolta őket, és azok is voltak. Ez ma sincs másként, csak már az esti mesélést, beszélgetést nem tartják olyan fontosnak, illetve nincs rá idejük. Kár, hiszen mennyi tudást, hagyományt adtak át ezeken a szép estéken. Ilyen estékre ma is szükség van mindenhol. Ilyen estéken dőlhet el, hogy ki mit fog szépnek látni. És milyen jó érzés egy biztonságot adó, erős ember szavaiban, tudásában megnyugodni. Azzal, hogy szívesen hallgatjuk szavait, neki, a férfinak is erőt adunk. Hiszen az a tudat, hogy szükség van az ő esti meséjére, védelmére, bölcsességére, segíti őt a nehézségek leküzdésében.

Nem kell úgy élnünk, és nem is lehet, ahogyan a régiek tették. Mindenkinek tudomásul kell vennie a mát, és meg kell tanulni élni benne. Azonban férfinak és nőnek egyaránt legfontosabb feladata kell legyen óvni, tisztelni a másikat, és visszanyúlni azokhoz az egyszerű értékekhez, amelyek benne lakoznak a nőben és férfiban: a melegség, a bölcs védelmezés, az összetartozás.

Uhlár Éva, Tát

 

 

„Ahány ház, annyi szokás”, illik ide a klasszikus mondás.

A középkorban és még a 20. század elején is a férfi és női szerep be volt betonozva a mai kor változásaihoz képest. A férfiak dolga volt az állattenyésztés, halászat, vadászat, a földművelés nehezebb munkái, a háborúskodás. Az asszonyok a háztartást vezették, a gyermekeket nevelték, besegítettek a betakarításban, művelték a konyhakertet, háztájit.

Csak a férfiaknak volt szavazati joguk, a nők joggal érezhették, hogy ők másodrendű állampolgárok.

Mára a helyzet fenekestül felfordult. Ezt sok minden befolyásolta, részben a két világháború, részben más okok. A nagy világégésekben elesett, fogságba esett és megrokkant férfiak magas száma miatt a nőkre nagyobb teher hárult, kénytelenek voltak a férj, férfi szerepét is átvenni a családban, házasságban.

A nőknek az anyagi függetlenség és a fogamzásgátlók megjelenése nagyobb teret és egyben nagyobb szabadságot is adott a férfi-nő kapcsolatban. Sok férfi ezzel az új helyzettel nem tud mit kezdeni, elfogy a korábbi önbizalma. Lassan a férfi lesz a „gyengébbik nem”.

Normális kapcsolat esetén nem a jövedelem, a fizetés mértéke határozza meg a kapcsolat minőségét. Sajnos vannak olyan esetek, ahol a házastársak féltékenyek egymásra. Ez vonatkozik az iskolai végzettségre is.

A fogamzásgátló is kétélű fegyver. Míg nem volt, az erkölcsi szint magasabb volt az országban, és a házasság intézményének a tekintélye is nagyobb volt. Ehhez szorosan kapcsolódva a gyermekáldás is inkább öröm volt, mint teher. Az 50-es évek vége óta 6 millió abortusz történt Magyarországon, és sok család csak egy gyermeket vállal. Hová vezet ez? Nemzetfogyás és a nyugdíjrendszer összeomlása lesz a vég, ha nem fordítunk sürgősen ezen a negatív folyamaton. Mindig jó iránytű bármelyik régi közmondás, szólás, vagyis „egy gyerek, nem gyerek”.

A szerepek felcserélésébe ma már az is belefér, hogy az édesapa marad otthon a kicsivel a GYES, GYED alatt. A válások számának elszomorító növekedése miatt is előfordul, hogy a férjnél marad a gyermek. A rossz példa ragadós, egyre kevesebb gyerek nő fel egészséges lelkületű családban. Az emberek könnyebben feldobják a kapcsolatukat, ha gyermekkorban is ezt látták.

ferfi-es-noi-szerepek.jpgA rohanó világban sokszor arra sem marad idő, – bár kéne, hogy maradjon, - hogy a leányokat az édesanyjuk megtanítsa a háztartás vezetésére, a főzésre és a többi hasznos tudományra. Tehát néha ez is a férje marad, ha ő ért hozzá.

Mindent összefoglalva, ma már nincs megkövült családmodell, több fajtával is találkozhatunk a hétköznapokban. Legyen egy házasság régi avagy új vágású, törekedjünk arra, hogy minden tagja boldog legyen, és gyermekeinknek is jó példával járjunk elöl.

Király Attila, Nyergesújfalu

 

 

 

 

 

Mielőtt másokra mutogatnánk

 

Világszerte válságba kerültek a családok, a családi intézményt veszély fenyegeti. Meg kell akadályozni a családok széthullását, még mielőtt késő lenne. Fel kell vállalni a saját felelősségünket.

Mielőtt másokra mutogatnánk, vizsgáljuk meg önmagunkat, gondoljuk át helyünket, szerepünket a saját családunkban. Mennyiben teszünk eleget az életállapotbeli kötelezettségeinknek? Képesek vagyunk-e odafigyelni a családtagjainkra, érdeklődni irántuk, értük áldozatot hozni. Megtaláljuk-e magunkban azt az értéket, amivel másokat gazdagíthatunk?

Világossá kell tenni családon belül az együttélés szabályait, miközben a szabadságot is biztosítani kell mindenki számára. Nagy szeretetre és alázatra van szükség a harmonikus együttéléshez. A családon belül mindenkire szükség van, még az ágyban fekvő beteg családtagra is és a nagyszülőkre is. Fel kell ismerni családon belül, ki-ki milyen képességgel bír, milyen értékeket képvisel, s ezekkel okosan kell gazdálkodni. Ettől fog működni a család élete. Ha a család minden tagja örömét leli munkájában, ha érzékeli értelmét napi tevékenységének, akkor hajtóerővé válik, megerősíti a családi közösséget.

Nagyon sok konfliktus forrása családon belül a nagyszülőkkel való együttélés. Mindenki felelőssége – a fiatalabbaké és az idősebbeké is – megteremteni a békés és gyümölcsöző együttélés kereteit. Nemcsak a fiatalok feladata gondot viselni az idősekre, de a nagyszülők számára is egyfajta kihívás, hogyan teremthetnek biztonságot gyermekeiknek.

Megváltozott körülmények megváltozott hozzáállást kívánnak. Nagyobb türelmet igényelnek az unokák, biztonságot és nyugalmat a fáradt szülők. Nagyon fontos, hogy ne zúdítsuk rájuk saját nyűgeinket, bajainkat. Meg kell tanulni, mit, mikor és hogyan kérdezzünk. Ne terheljük őket fölösleges elvárásainkkal. Nem szabad, hogy szívünkben helyet kapjon a keserűség, a harag, a bizalmatlanság, mert ezek megkeserítik életünket.

Beszéljünk a családról és cselekedjünk a családokért, - egy élhetőbb világért.

 

Szóda Józsefné, Tokod