Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A család a társadalom alapsejtje

 

A család a társadalom alapsejtje. Sokszor halljuk ezt, ami nem baj, mert jó ha emlékeztetjük magunkat az axiómákra. De mi is a család? Azt mondják, hogy a család fogalmát ma már lehetetlen egyértelműen meghatározni. Ez nem igaz. A ma divatos lazaság az, ami szétkeni a fogalmakat és azt a látszatot kelti, hogy nincsenek fixen maghatározható jelentéstartalmak. De mi ne engedjünk a kísértésnek, hanem legyünk szigorúak, legalább annyira szigorúak, mint voltak a nagyapáink, nagyanyáink. Ők tudták, hogy mi a család. A család házasságra épül, szülők és gyerekek közössége. Egyszerűbben fogalmazva, a család az, ahol van apa, anya és gyerek. A házasság pedig egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. Ehhez a definícióhoz ragaszkodnunk kell, ha nem akarjuk, hogy a bolondját járassák velünk.

A házasság és a család intézménye ma fokozott védelemre szorul. Azért szorul fokozott védelemre, mert rendkívül heves támadásoknak van kitéve. Vannak, akik nem értik, miért kell a családok védelméről annyit beszélni. Hát azért, - mondjuk meg nekik, - mert a családok működése és egészsége nem eleve biztosított egy társadalomban. Sokat kell tenni azért, társadalmi szinten is, hogy a családok számára biztosítottak legyenek a megfelelő életkörülmények, belsőleg is szilárdak maradjanak, és be tudják tölteni a hivatásukat.

Elharapódzott a világban egy ördögi eszme, ezt nevezik genderideológiának, melynek egyetlen célja van: a családok totális, végső szétzúzása. És látjuk, hogy a genederizmus nagyon jól halad a kitűzött célja felé.

A genderizmus nem egy újkeletű jelenség. Akkor indult el világhódító útjára, amikor elkezdték egyesek mondogatni, hogy a házasság, az egy elavult intézmény, nincs is rá szükség. Ezek eleinte igen szelíd, ártalmatlannak látszó, sőt bölcs mondásoknak tűntek. Egyre többször hallottuk és egyre többen vallották, hogy a házasság csak egy formaság. Nem a papír számít! Minek házasodjak? A fontos, hogy szeretjük egymást! És tényleg, sokan úgy érezték, hogy ezek az itt is, ott is elejtett apró bölcseletek az igazságot mondják.

És szép lassan először a házasság intézménye járatódott le, majd ezt követően mindaz, amit a család jelent. De kérdezem: tényleg nem fontos a házasság? Mert ha tényleg nem fontos, akkor miért pont a házasság intézményének a szétverésével kezdték romboló munkájukat a genderológusok? Miért volt olyan fontos először is a házasság eszméjét nevetségessé tenni? Világos, hogy miért. Azért, mert a házasság az alap. A házasság az, ami méltó és stabil keretet ad a férfi-nő együttélésnek, és ezáltal a családnak is. Végsősoron pedig az egész társadalomnak. Ezért támadták és ezért támadják. És hogy hol tartunk ma, azt mindenki jól láthatja.

Igaz, hogy nem könnyű házasságban élni. Különbözőek vagyunk, és sokszor nehéz megtalálni a közös hangot. De ez is arra int, hogy figyeljünk jobban a másikra,ne horgonyozzunk le a magunk igazságai mellett. A valódi probléma nem a különbözőség. Viszály a házasságban akkor keletkezik, ha a felekben vagy a felek valamelyikében önzés van. Az önzés és az alázat hiánya az igazi ellensége a házasságnak. Engednünk kell, hogy változzunk, alakuljunk. Ez is a házastársunk iránti nagyrabecsülésünk és szeretetünk jele.

A házasság minden szempontból keményen próbára teszi az embert, megbolygatja a lélek mélyrétegeit, de éppen ez ad neki értéket. A házasság egyáltalán nem egy elavult intézmény. Aki házasságot köt, vállalja nem csak a szerelmet, amit érez, de a leendő házastársát is, az ő egész lényét, és vállalja – feltételek nélkül – azt az utat, amelyet a házastársa mellett végig kell majd járnia. A házasság küzdelmekkel jár, de tartós, mély örömök forrása is. A hűség döntés kérdése.

A házasság és a gyermekáldás szorosan összetartozik. A gyermekvállalással új emberi életeket segítünk világra jönni, és ez nagy szó. Egy megszülető gyermek gazdagítja a családot és egyszersmind a társadalmat is egy új taggal gyarapítja. Gyermekek vállalásával és fölnevelésével hozzájárulunk a társadalom általános jólétéhez és prosperitásához, nem mindegy tehát társadalmi szempontból sem, hogy hány gyermek születik. Jelenleg Magyarországon a termékenységi ráta 1,5, ami 1,3 ponttal jobb, mint volt 8 évvel ezelőtt, de még mindig messze van a megkívánt 2,1-es értéktől.

Mindannyian látjuk, milyen nehézségekkel néznek szembe a gyermekvállalásra készülő fiatal és kevésbé fiatal párok. Ezekről a nehézségekről beszélni sem könnyű, mert az ember inkább csak érzi a problémát, elmondani nem is olyan egyszerű. Az anyagiak hiányára való hivatkozás igazából senkit nem győz meg. Tény viszont, hogy manapság minden lépésnél akadályokat látunk, vagy gyártunk a semmiből. Ez nem jó. Ez elbátortalanít. Nagyszüleink bátran vállaltak gyerekeket akkor, amikor a nincstelenség valódi probléma volt. És felnevelték a gyerekeiket.

A gyermekvállalást ma elsősorban a közgondolkodás nehezíti. A közgondolkodásnak kell hadat üzenni, kinek-kinek egyénileg (párban) , mindaddig amíg az egyének bátor harca át nem formálja a közgondolkodást.

Nem kerülhető meg a művi abortuszok kérdése sem. Magyarországon naponta száznál több, évente közel negyvenezer magzati életkorát élő embert gyilkolnak meg (ez a szám nem tartalmazza az ún. sürgősségi abortuszok számát), és erről hallgat a média, hallgatnak az emberek, mintha mi sem történne.  Magyarországon az érvényes jogi szabályozás értelmében a magzaton a 12. hétig minden további nélkül végezhető abortusz. Ha az abortált gyermekek megszületnének, akkor Magyarország népességét nem a fogyás, hanem enyhe népességgyarapodás jellemezné. egyrészt, másrészt pedig nem kellene szembenézni azzal a lelki tehertétellel, amit a tömegével végzett abortuszok jelentenek. l

Tudjuk, és a felmérések is igazolják, hogy Magyarországon a fiatalok családpártiak. A családalapítás előtt állók általában úgy nyilatkoznak, hogy szívesen vállalnának több gyermeket is. Ez egy nagyon fontos tény. 
Ha megnézzük, hogy Nyugat-Európában mi a helyzet, azt látjuk, hogy a fiatalok egy jelentős része, de az is lehet, hogy a többség, nem családban gondolkodik, és nem is kíván családot alapítani. Ez esetben pedig nagyon egyszerű a helyzet: a nyugat-európai társadalom biológiai reprodukáló képessége kérdőjeleződik meg, más szóval az európai nemzetek megmaradása forog kockán. 
Evidencia ugyan, de ki kell mondani, mert mintha pont ezt nem akarnák látni ma az európai emberek: ha egy nemzeten belül nincsenek fiatal családok és nem születnek gyermekek, akkor az adott nemzet rövid időn belül meg fog szűnni. Mindenesetre a magyar fiatalok körében van gyermekvállalási hajlandóság, és ez jelzi, hogy a magyar nemzetben van életerő, - a liberális agymosás dacára. Ez az, amire építeni lehet: családpolitikát, gazdaságpolitikát, nemzeti kultúrát, nemzetstratégiát, vagyis a nemzeti fennmaradást.