Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rólunk szól 2016

Születésnapi interjú Simon Jánossal

 

Simon János idén decemberben tölti be 70-ik életévét. A kerek évforduló kapcsán, a táti iskola volt tanárát, iskolaigazgatót, megkerestük otthonában, és felkértük egy születésnapi beszélgetésre. A házigazda szívélyesen fogadott, a beszélgetés szövegét az alábbiakban közöljük.

 

 

-          Kedves János bácsi, hogyan töltöd napjaidat mostanában?

 

Feleségemmel, Magdival,  szép csendben, békességben éljük amarcinak.jpg nyugdíjasok életét. A négy unoka: Bence, Marci Adél, Nóri – a közelünkben él. Naponta találkozunk, az iskolai szünetekben nálunk vannak. Eljárunk velük a Duna partra horgászni, sétákat teszünk a természetben. Jómagam nyugdíjasként végre élhetek ifjúkori szenvedélyemnek is: a rádiózásnak.

 

 

-          Gondolom, a fiatalos lelkületet is élteti egy-egy ifjúkori szenvedély felelevenítése.

 

Bizonyára így van.  Kell az aktivitás, mind a szellemi mind a fizikai képességeink frissen tartásához.

 

 

-           Pontosan mit is takar a rádiózás fogalma? Ezen a téren meglehetősen hézagosak az ismereteim.

 

Rádióamatőr vizsgát tettem, beszereztem a szükséges felszerelést, adóvevő készüléket, majd elkezdtem a rádiózást rövid- és ultrarövid hullámon. Ennek a tevékenységnek az érdekessége és szépsége abból adódik, hogy igazán kis teljesítménnyel a világ bármely pontjával lehet rádiókapcsolatot létesíteni.  Nemrég az új spanyol királlyal is beszélgettem, aki szintén rádióamatőr.
A déli sark kivételével,  valamennyi kontinenssel sikerült összeköttetést teremtenem.

Rádióamatőrként nem csak készen vásárolt eszközöket használunk, hanem saját magunk is építünk. Jómagam most készítettem egy antenna-analizátort, az adóantenna tulajdonságainak a meghatározására.  aminek a használata elengedhetetlen az antennák beállításához.

Vannak amatőr rádió szövetségek, amelyek időnként versenyeket rendeznek, éremmel, oklevéllel ismerik el a résztvevők  teljesítményét.
A „Danube Day” (Duna Nap) versenyt négy alkalommal sikerült megnyernem.

 

 

-          Ha jól értem, az amatőr rádiózás olyan, mint az internetezés, csak hogy itt a kapcsolatfelvétel nem számítógéppel történik.  

 

Igen, temették is már egypárszor a rádiózást, mondván, hogy az internet, a mobil telefon elterjedésével biztosan meg fog szűnni. Tény azonban, hogy a rádiózás továbbra is létezik, sőt, mintha fejlődőben lenne. Nagy előnye a rádiókapcsolatnak, hogy nem annyira energiafüggő, mint az internetes, vagy mobil telefon kapcsolat, innentől kezdve sokkal kevésbé sérülékeny.  Nem véletlen, hogy egyetlen ország sem alapozza a hírközlését az internetre. Például az Egyesült Államok rádió-amatőrei katasztrófák esetén a profi hírközlési rendszerek helyreállításáig biztosítják a kommunikációt, mint a Nemzeti Gárda segítői. A Bem rakparti külügyminisztérium épületén is komoly antennákat látni. Szerintem jó sokáig meg fog még maradni a rádiózás, amellett, hogy lesznek a távközlésnek  egyéb formái is.

 

 

-          Magdi nénivel hány éve vagytok házasok?

 

1972-ben kötöttünk házasságot, tehát idestova 44 éve. Tát-kervárosi legény létemre falusi lánynak udvaroltam, ami akkoriban nem volt egy szokványos dolog, de a mögöttünk hagyott 44 év csak megerősít abban a véleményemben, hogy jól cselekedtem.

 

 

-          Mindig öröm látni, hogy férj és feleség évtizedeken át hűségesen kitartanak egymás mellett. Kívánok nektek további boldog házasságot.

Beszéljünk egy kicsit a szakmai múltadról. Pályád kezdeteire hogyan emlékszel?

 

A Műegyetem elvégzése után a tokodi üveggyárba hívtak dolgozni. Ez volt az első munkahelyem. Nagyon hasznos volt az ott eltöltött idő. Megtanultam a közösségi munka szabályait, megértettem, hogy akkor megy a szekér előre, ha egy irányba húzzuk. Láttam, hogy egy közösségben mindenkinek megvan a maga szerepe és feladata, a kétkezi munkásnak éppúgy, mint az értelmiséginek. Egymásra vagyunk utalva, és ez alázatra nevel mindenkit, bárhol is álljon az ún. társadalmi ranglétrán. Ez a felismerés végigkísérte a későbbi pályafutásomat.
Szerettem a munkahelyem, de az élet úgy hozta, hogy nem sokáig maradtam az üveggyárban. Nem egész egy évvel a munkába lépésem után 1976-ban az esztergomi István gimnáziumban helyezkedtem el tanárként, miután a gim-náziumokban is bevezették a szakképzést. Akkoriban indult el a posta fejlesztése, új rendszerre tértek át, ami új szakképzett munkaerőt igényelt. Ezért nyitottak Esztergomban is postai távközléstechnika szakot. Odakerültem, majd egy év múlva műszaki igazgatóhelyettes lettem. Szívesen gondolok vissza tanári éveimre, szerettem a gyerekekkel foglalkozni. Érdeklődőek voltak, törekedtek is, még a gyengébb képességűeken is látszott, hogy megvan bennük az akarás. Ma ez már kevésbé jellemző, emiatt is nehezebb a tanárok helyzete, mint 20-30 évvel ezelőtt.

 

 

-           A tanári munka rendkívül felelősségteljes feladat…

 

Én is így gondolom, és hozzáteszem: sok-sok energiát, odafigyelést igényel. Nem könnyű órákon át lekötni egy osztály figyelmét. Fontos a tananyag átadása, de egy tanárnak nem csak a tananyagot kell közvetítenie, de nevelnie is kell. Néha nyugodtan beszélhet másról is, hiszen a gyerekeknek sokféle kérdésük lehet és van az élettel kapcsolatban, ezekre választ kell adni. És ami egészen sajátossá teszi a tanári munkát: a pedagógus nem gyárthat selejtet. Nincs lehetőség javításra. Amit pedagógusként elrontottunk, az selejtes marad. Ez igaz minden pedagógiai munkára, függetlenül attól, hogy az illető pedagógus milyen szinten tanít, nevel.

 

 

-            A társadalomban tapasztalható általános dezintegráció igencsak aláásta a tanári tekintélyt.

 

Korábban a tanító, a tanár hívatásából adódóan tekintély volt, és a fegyelmezésnek volt nyomatéka. Az csak többletet jelentett, ha személyiségével is tudott hatni a gyerekekre. Ma sajnos a tanároknak ez hiányzik. Sok esetben fegyelmezni is kell, de a rendelkezésre álló eszközök, vagy talán eszköztelenség (?) ezt nehézzé teszi. Ha elfogadtatja magát a tanítványaival, sokkal könnyebb. Mindez visszahat a tanári munkára. Ennek ellenére ma is elmondható, hogy a tanár mindig példa a gyerek számára. A gyerekek követni fogják azt a mintát, amit a tanáraiktól láttak, mindegy, hogy miről van szó. A beszédjükkel, a viseletükkel, a különböző helyzetekre való reakcióikkal. Egy tanár, különösen egy tanító néni megkérdőjelezhetetlen tekintély. Ez különleges felelősséget ruház a tanárokra. De ugyanez vonatkozik a szülőkre is.

 

 

-           A táti iskolában, mint számítástechnika tanárt ismertünk meg. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a számítógépekkel?

 

Az 1980-as évek elején jöttek be az asztali gépek, ami akkor a Commodorre-t, a
PC-XT-t jelentette. Magyarországon nem lehetett kapni, de mivel ekkor már volt éves felhasználható valutakeret, az érdeklődők Bécsből hozták be a Comodorre-okat, egészben vagy alkatrészenként. A számítástechnika gyorsan terjedt, igény volt rá, és ez felvetette a gondolatot, hogy talán érdemes lenne gyártani egy hazai fejlesztésű gépet is. A sárisápi TSZ-nél dolgozott a táti Szénássy János , akinek az ismeretségi körébe került egy budapesti fiatalember, aki készített egy mikro számítógépet, Mickey 80 néven. János ezt látva arra gondolt, hogy jó lenne elindítani a gép sorozatgyártását. Mivel a TSz-ek ebben az időben már melléküzemágakat is fenntarthattak,  Jánosnak sikerült elérnie, hogy a sárisápi TSz-ben készítsék el a gép prototípusait. Temperamentumos előadásmódja, az ügy iránti lelkesedése is nagyban hozzájárult ehhez.
A munkához új szakemberek kellettek, ezért  János megkérdezte tőlem, mint műszaki végzettségű kollégát, lenne-e kedvem részt venni a munkában. Jánossal egyébként szomszédok voltunk a táti Zola Emil fasorban, ahol laktunk akkoriban. Nekem tetszett a felkérés, nem csak a munka miatt, de azért is, mert a feleségemmel építkezésbe fogtunk, ami nem kevés pénzbe került, és a TSZ, mint munkáltató, támogatást biztosított az építkezés költségvetéséhez. Így néhány év másod állás után 1986-ban nehéz szívvel ugyan de felmondtam az iskolában és  főállásba mentem a TSZ-hez dolgozni üzemvezető helyettesként. Emellett még két évig óraadóként tanítottam.
A budapesti fiatalember által megtervezett számítógépből végül is 15 darab készült el. Több nem, mert gyorsan kiderült, hogy a gép kisebb folyamatok irányítására alkalmas ugyan, de a Commodore kiváltására már nem, pedig ez lett volna a cél. A TSZ vezetősége ennek ellenére nagyon támogatott bennünket, és létrehozott egy közös vállalatot az akkori Elektromodullal és a Sztaki-val. Így jött létre a Mikrokey nevű társaság, mely fölvállalta, hogy létrehoz egy gépet a Commodore kiváltására.
Nem egész egy év alatt az elhatározásból konkrét gép lett. Ez kapta Primo nevet. A fejlesztés a Sztaki-ban történt, az Elektromodul importálta az alkatrészeket, a gyártásba vitel a TSZ-nél volt.  Arra törekedtünk, hogy a gép elérhető áron legyen beszerezhető, de minél többet tudjon. Ez úgy érzem, sikerült is. A Primo-ból mintegy hétezer darab készült el, ezeket mind el is adták. A TSZ javára legyen mondva, hogy az iskolákba is juttatott a gépekből ingyenesen vagy nagyon olcsó áron. A Primo gyártása a kezdeti sikerek ellenére mégsem tartott túl sokáig, mert miután az állam enyhített a nyugatra utazás feltételein, és Ausztriában a határmenti övezetekben szinte önköltséges áron árulták a számítógépeket, már nem tudtuk felvenni a versenyt a hirtelen megnyílt piacon. 1986 augusztusban Primo sorsa megpecsételődött.  

 

 

-            Ezután kerültél a táti általános iskolába….

 

Velem mindig úgy alakult, hogy valahova hívtak, és mindig olyan helyre, ahova szívesen mentem.  A kilencvenes évek elején még a sárisápi TSZ-ben dolgoztam kereskedelmi irodavezetőként a Galván és Elektronikai Üzemben. Az üzemet a rendszerváltás után egy hasonló profilú német cég megvásárolta, majd leépítette, mert csak piacra volt szüksége. A termelést rövid idő alatt felszámolta.

1994-ben Horváth István iskolaigazgató úr meghívott a táti iskolába, azzal a kéréssel, hogy indítsuk el az iskolában a számítástechnika oktatást. Örömmel  mondtam igent. A számítástechnika iskolai oktatása akkor még újdonságnak számított.
Ekkor már az igazgató úr a tantárgy bevezetéséhez szükséges engedélyek megszerzését megkezdte.
A gyulai APC Oktatástechnikai Studiótól megkaptuk az általuk kidolgozott tantervet, amit az Oktatási Minisztérium akkreditált. Az országban 60 olyan iskola volt, ahol számítástechnikát oktattak akkoriban, az egyike a táti.

simon-j.jpgAz igazgató úr agilitásának, ismeretségeinek köszönhetően komoly segítséget kaptunk a környező üzemektől a tantárgy technikai feltételeinek megvalósításához. A helyi iparosok a szaktanterem kialakításában segítettek.
1994. szeptember 1.-én így elindult csoportbontásban a számítástechnika oktatása.
A cél az volt, hogy a gyerekek tanulják meg a gép kezeléséhez és felhasználásához szükséges alapokat. Akkor még DOS alapismereteket, a szövegszerkesztés- , táblázatkezelés egyszerű adatbázis- és prezentáció készítés alapjait.,
Tanulóink közül országos versenyeken 2. 4. és 4. helyezéseket értek el.
Bemutató órát tartottunk a Veszprém-megyei Pedagógiai Intézet felkérésére.
Ezt követően megtiszteltetés volt az iskolának, hogy az esztergomi tanítóképző számítástechnikai speciális kollégiumának hallgatói hospitáltak nálunk és gyakorló tanítást is végeztek.

 

-            Tanárként a testvértelepüléseink iskoláival való kapcsolattartás is a feladataid közé tartozott…

 

1995 és 2004 között tíz alkalommal szerveztünk meg 1 – 1 hetes cserelátogatást tanulóink számára. Gyerekeink kétszer jártak Mollban és onnan is fogadtunk gyerekeket.
Utólag is megköszöm a szülőknek és a kollégáimnak a nélkülözhetetlen segítségüket az utaztatásban, a gyerekek kisérésekor és a vendég gyerekek ellátásában!

Részt vettünk a Comenius programban is, ahol európai iskolák közösen dolgoztak különféle témákban . Mi osztrák, német, cseh, olasz és finn iskolákkal ”szövetkeztünk”.
Ennek keretében tanítóink, tanáraink jártak az előbb említett országokban, és ugyanonnan fogadtunk is kollégákat.
A elvégzett és bemutatott munkáink mindenütt elismerést kaptak és ez az elismerés áttételesen településüknek is szólt.
Köszönöm kollégáimnak.

 

-           Köszönöm a beszélgetést. És köszönöm mindannyiunk nevében a táti iskolában végzett sokéves áldozatos munkát.

 

           Milinszki M. 

 

 

 

"Ezerszín"

 

Hét család összefogása hozta létre a Tát-Újtelepen működő „Ezerszín” Szociális Szövetkezetet. Felállása: 7 sérült plusz 8 segítő. Konszolidált környezetben – falakon festmények - történik a munkavégzés. Tudnak szőni-fonni, vesszőből sokféle terméket készítenek: kisebb-nagyobb koszorúkat, madáretetőt, cicaházat és még sok másfélét. Nagyon szép, igényes küllemű tárgyakat alkotnak. Munkájukon, - amit hivatásos szociális gondozó, a kézműves tudás mestere szervez, irányít, - látszik a szerető odafigyelés. A „hely” egy kézműves műhely, védett körülmény a sérültek számára, ahol önállóságra nevelik a szövetkezet fogyatékkal élő tagjait. Így ők is a társadalom hasznos tagjai lehetnek, akik naponta dolgozni járnak, fontos feladataik vannak. Sokat segítenek a szomszédok, ismerősök, akiknek a szövetkezeti tagok ezúton is köszönik az odafigyelést. Bárkitől szívesen fogadnak megmaradt dekorációs eszközöket, szalagokat, gyöngyöket. Műanyag flakonokat is elfogadnak. Mindenkit szeretettel várnak, aki szeretne velük megismerkedni, időlegesen vagy rendszeresen részt venni az életükben. A kézműves munkát tavasszal kertészkedéssel egészítik ki.
Igény esetén van lehetőség bővülésre is. A közösség várja az érdeklődőket. 
Nem lenne teljes a bemutatás, ha nem szólnánk az esztergomi belvárosi templom Hit és Fény Közösségéről. Az „Ezerszín” szövetkezet tagjai minden hónap utolsó vasárnap délutánját a plébánián töltik. Plébános atyával este hatkor közös vacsorán vesznek részt, s utána a 7-es misén ők ministrálnak. 

Schönek Ági

 

12002201_458713230995665_9026662815340213645_n.jpg

 

a kézműves munkát tavasszal kertészkedéssel egészítik ki

 

 

 

 

Példaként állnak előttünk

 

2016 decemberében a táti kultúrház nagytermében díszpolgári címek átadására került sor. Farkas József órásmester valamint Mechler István pénzügyi szakember részesültek a megtisztelő címben. Turi Lajos polgármester a kitüntetetteket méltatva kiemelte: a korábbi évekhez hasonlóan 2016-ban  is olyan személyeknek ítélte a városi képviselőtestület a kitüntetést, akiket a település büszkén vállal, akik személyes életükkel és a közért folytatott munkájukkal is példaként állhatnak a táti polgárok előtt. 
Az ünnepség keretében adták át a „Tátért, Pro Urbe” díjat is.  A kitüntetést olyan személyek vehetik át, akik nem tátiak ugyan, de tevékenységükkel kimagasló módon szolgálták településünket. Ez évben a képviselőtestület döntése alapján az idén elhunyt dr. Balogh Zoltán környezetvédelmi szakmérnök, ökológus nyerte el az elismerést a cementgyár megépítése elleni küzdelemben vállalt tevékenységéért. A díjat dr. Balogh Zoltán özvegye vette át. Tát Város Önkormányzata harmadízben adományozott „Tátért, Pro Urbe” díjat. A két korábbi kitüntetett: Szervátiusz Tibor szobrászművész, valamint Zagyi István, a Német Nemzetiségi Fúvószenekar volt  koreográfusa. 

A díjátadó ünnepség fényét emelte a táti zeneiskola tanárainak zenei elkőadása. Az ünnepség résztvevői ezen kívül megcsodálhatták a Táti Porcelánbaba Klub által klészített „Díszmagyar” című gyönyörű babakompozíciót is, melyet a nagyterem színpadán állítottak fel. 

 

15418510_1351330794889276_5817611842803563829_o.jpg A táti díjazottak és házastársaik

 

 

Interjú a kitüntetettekkel:

 

farkas02-001.jpgKedves Józsi bácsi! Idestova 55 éve, 1961 óta órásmesterként tevékenykedsz, már a kezdetektől mint önálló vállalkozó. Neved és a műhely, ahol dolgozol,  túlzás nélkül állítható, fogalommá vált. Te vagy „az órás” Táton. Szívesen járnak hozzád az emberek, mert jó szakembernek ismernek. Munkádat lelkiismeretesen, precízen végzed. Én még azt is mondanám, hogy példaadóan. Ötvenöt év távlatából, hogy érzed, mindenképpen órásmester kellett, hogy legyél, avagy inkább a véletlen műve, hogy erre a pályára kerültél?

- Azt nem mondanám, hogy mindig is órás akartam lenni, de az órás szakma nem állt tőlem messze. Technikumban végeztem, 1956-ban. A gyárakból hiányzott a középvezető réteg, ezért a technikumok jelentősége a háború után felértékelődött. Első munkahelyem az üveggyár volt, de nem sokáig maradtam ott, mert a forradalom kitörésekor leállt a termelés, többekkel együtt engem is elbocsátottak. Ezután szegődtem el egy dorogi órásmester mellé tanulónak. Mivel a technikumi végzettségemnek köszönhetően gépipari alapismereteim már voltak, egy év után sikerült szakmunkás vizsgát tennem. Igaz, hogy apám jobban örült  volna, ha az ő nyomdokaiba lépve az építész szakmát választom, de elkeseredni nem keseredett el, főleg miután kiderült, hogy öcsém az ő szakmáját kívánja folytatni.

 

Tudomásom szerint, nagy hobbid volt fiatal korodban a repüléstechnika, sportrepülők modellezése...

- Így van. Már általános iskolás koromban tagja voltam a táti repülő modellező szakkörnek, ahol nagyon komoly munka folyt. A munkát nagyban segítette az esztergomi sportrepülő gyár közelsége is. Tulajdonképpen már ekkor felfedeztem magamban a precíziós szerkezetek iránti vonzalmat.  Kétéves katonai szolgálatom alatt műszerész voltam a kecskeméti légierő műszaki századánál, és ezidőalatt – lévén hogy fő feladatom a lökhajtásos vadászgépek időóráinak javítása, karbantartása, fejlesztése volt, - az órás szakma mélyebb rétegeit is volt alkalmam megismerni. Ekkor alapozódott meg bennem igazán a későbbi hivatásom. A lökhajtásos gépeken végzett eredményes munkámért kitüntetésben részesültem a hadosztály parancsnokság részéről, amire ma is büszke vagyok.

 

Mi jut eszedbe, ha azt mondom, „E” betű?

- Most így hirtelen az erkölcs szó jut eszembe...

 

Más nem? A középiskolai tanulmányaidra gondolj...

- Ja igen. A középiskolai naplóban a nevem előtt egy „E” betű jelezte tanáraimnak, hogy hová is tartozom. Ez egy sajátos bélyeg volt rajtam. Ma már nehezen tudjuk elképzelni az ilyesmit, de az effajta megbélyegzés természetszerűleg része volt az akkori rendszernek. A bolsevizmus társadalmi osztályokba osztotta fel az ország lakosságát. A munkás, paraszt, értelmiségi besorolásba nem került bele a szolgáltató iparosság, így lettünk mi „egyéb réteg”, amit az „E” betű volt hivatott jelezni.  Ebből kifolyólag egyetemi tanulmányokról  álmodnom sem lehetett, jóllehet szerettem volna továbbtanulni. A középiskolában állandóan éreztették velem, hogy társadalmilag nem kívánatos elem vagyok, nem tűrtek, ki akartak passzolni, de azt kell mondjam így utólag, hogy ezzel még jót is tettek velem, hiszen ahogy a mondás tartja: „teher alatt nő a pálma”. Pontosan azért, mert mindenáron el akartak nyomni, én bizonyítani akartam. A katonaság volt az a hely, ahol aztán lehetőségem  nyílt erre, mert ott nem a származás, hanem a teljesítmény számított.  

 

Ifjúkorod óta tevékenyen részt veszel a közéletben. A 60-as évektől több rangos kitüntetést kaptál a KIOSZ-tól, melynek megyei vezetőségébe is beválasztottak 1981-ben. 1977-től két cikluson át tanácstag voltál a táti tanácsban. 1990-ben, az első szabadon választott önkormányzat képviselő-testületébe is nagy szavazati aránnyal bekerültél. 2002-től a Táti Polgári Kör egyik vezetője vagy. Fáradhatatlanul dolgozol, nemcsak a szakmádban, de a közügyek terén is. Mi adja ehhez az inspirációt?

- Egy történettel szeretném ezt illusztrálni. 1958 decemberében kegyetlen hideg tél volt. A kecskeméti laktanya alakulóterén lábszárig érő hóban a karabélyom feltört szuronyát a mellemhez szorítva sokadmagammal én is felesküdtem a hazámra. A hatalmas étkezde megtelt a szülők, hozzátartozók sokaságával. Az otthonról hozott ételek illata és a szakadó hótól átnedvesedett ruhák párája perceken belül köddé formálódott a hatalmas helységben. És én, ha nem is teljesen tudatosan, de Tamási Áronnal arra gondoltam: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az akkor letett esküm ma is érvényes. Ezért vállaltam a KIOSZ-ban társadalmi munkát, és vállaltam a közéleti szereplést. Bevallom, még most is, idősödő fejjel, némi meghatottsággal nézem az évenként megismétlődő katonai esküt aug, 20-án a TV-ben. Erejük teljében lévő férfias kiállású fiatalok felesküsznek a hazára, a haza védelmére az életük árán is. Nagy szükség van ma is a hazájukat szerető, a világ dolgaiban eligazodó bátor fiatalokra.

 

A díszpolgári cím  elnyerését milyen érzéssel, milyen gondolatokkal fogadtad?

- Zavarna, ha a díszpolgárság kizárólag a szakmai munkám elismerését jelentené, hiszen számtalan iparostársam van városunkban, akik becsületesen dolgozó, munkájukat közmegelégedésre  végző polgárok.  A díszpolgári cím, úgy érzem, nem ezért jár, hanem azért a közösségi munkáért , amely egyéni haszonszerzésre, gyarapodásra nem alkalmas. A közösségért való munka és a ráfordított idő számomra ott térül meg, hogy elmondhatom, városunk kisebb-nagyobb közösségei elfogadnak, jó érzéssel mehetek közéjük, mert esetleg méltányolják igyekezetemet.       Úgy gondolom, az ember dolga a földön, hogy szeretetben, méltóságteljesen élje le az ajándékba kapott rövid éveket. Arra kérem az Urat, hogy amit meg tudok változtatni, azt legyen erőm megváltoztatni, amit nem tudok megváltoztatni, azt el tudjam viselni, és adasson meg a bölcsesség, hogy ezt a kettőt mindig meg tudjam különböztetni.

Ezúton is köszönetemet szeretném kifejezni Feleségemnek és a családomnak, amiért mindig mellettem álltak a küzdelmek során. 

 

 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

 

 

mechler-001.jpgKedves István! Az elmúlt két és fél-három évtizedben mint a helyi önkormányzati építkezések koordinátorát és pénzügyi szakembert ismerhettünk meg. Emlékszünk, még szabadidődben is fáradságot nem ismerve jártad a települést kerékpároddal, jelezted a megoldandó problémákat, felügyelted a kivitelezők munkáját, mindig kerested a jobb, takarékosabb, célszerűbb megoldásokat. Szakmai rátermettséged kollégáid is elismerték, tudásod tisztelték, tanácsaidat meghallgatták, figyelembe vették.

Én most arra az időszakra lennék kíváncsi, amely a táti nagy nyilvánosság előtt talán kevéssé ismert: az ifjabb, az ifjú Mechler Istvánra. Honnan indultál, milyen szakmai pálya áll mögötted?

- 1945-ben születtem Táton. Az általános iskola elvégzése után az esztergomi műszeripari technikumba jelentkeztem, de helyhiány miatt nem vettek föl, így  a lakatosságot választottam. Másodéves ipari tanuló voltam, amikor elkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat Nyergesújfalun. Érettségi után a közgazdasági technikumba íratkoztam be. A technikum elvégzését követően újabb studiumokra adtam a fejem, így aztán először mérlegképes könyvelői majd építőipari árszakértői képesítést  szereztem. Már a gimnáziumot is és az azt követő tanulmányaimat is mind esti tagozaton, munka mellett végeztem. Délelőtt dolgozni mentem, délután iskolába jártam. Ez az állapot közel 20 évig tartott. Húsz év után mondtam viccesen, hogy most már bárhova beíratkozok, de csak hallgatónak, nem vizsgázónak. Sokat köszönhetek a feleségemnek, aki mindvégig megértéssel volt irántam, és vállalta a sok rá háruló munkát, amikor a gyerekeink még kicsik voltak. 

1962 és 72 között a Dorogi Mészműnél dolgoztam lakatosként, majd 1972-től nyugdíjba vonulásig a Dorogi Szénbányák Szolgáltató Üzemében különböző beosztásokban tevékenykedtem, legutóbb mint vállalkozási osztályvezető.

 

Nagy szereped volt abban, hogy a táti sportegyesület 1972-ben többévnyi szünetelés után újraalakult. A sportot mindig szívügyednek tekintetted, magad is futballoztál. Hogyan is történt az a bizonyos újraalakulás 1972-ben?

- Hat–hét évig szünetelt a labdarúgás Táton. Hogy pontosan mi volt ennek az oka, nem tudom. A hetvenes évek elején összeverbuválódott egy fiatal társaság -  nagyon szerettek volna versenyszerűen futballozni a fiúk. Spontán keveredtem közéjük, aztán többedmagammal elindítottuk a járási bajnokságban a csapatot. Eleinte az anyagi felszereltség és maga a pálya is jócskán hagyott kívánnivalót maga után. A hiányosságokat lassacskán, lépésről-lépésre sikerült pótolni. Habár a csapat bukdácsolva kezdte a szereplést, zsinórban veszített meccseket,  idővel jött egy-egy győzelem is, és végül bajnokságot is nyertek a fiúk.

 

Évekig elnökhelyettese voltál a sportegyesületnek. Ezidő alatt készült el a sportpálya betonkerítése és az új öltöző, jórészt társadalmi munkában. Ma már nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen nagyságú építkezés társadalmi munkában valósuljon meg. Ma valószínűleg leülnénk a számítógép elé, és EU-s pályázatokat, pénzeket próbálnánk felkutatni és megpályázni, ha valami hasonló feladat adódna. Miért voltak készségesebbek az emberek régebben, ha tenni kellett valamit a közért?

- Más volt a gazdasági helyzet. Szegényebbek voltak az emberek, és nem remélhettek külső támogatást, ha pl. a saját szórakozásukat akarták biztosítani. Kénytelenek voltak összefogni, és saját szervezésben oldani meg dolgokat. Másrészt a gyerekek is jobban munkához voltak szokva. A szülők, nagyszülők nem dédelgették, óvták annyira a gyerekeket, mint ma. A munka természetes volt. A háztáji gazdaságnak is komoly szerep jutott. Elsősorban nem a kikapcsolódást, hanem a megélhetést szolgálta. A modernkori fejlődéssel jutottunk el oda, hogy már szinte minden megoldható külső forrásokból, így a körülmények sem ösztökélnek nagyobb munkára.

 

1990-től hat cikluson át, 24 éven keresztül önkormányzati képviselő voltál. Mindvégig a pénzügyi bizottság tagja, és 18 évig a bizottság elnöke. Hogyan gondolsz vissza ezekre az évekre, mi az, amit esetleg útravalóul átadnál a jövő nemzedékének?

- Amikor képviselők lettünk 1990-ben, az önkormányzatiságról még semmi tapasztalatunk sem volt.Menet közben tanultuk meg a település vezetését, ami egyébként nem csak az intézmények működtetését és az infrastruktúra fejlesztését jelenti, hanem adott esetben a lakók hétköznapi problémáinak a kezelését is. Rengeteg példát tudnék mondani erre, nem kis fejtörést okozó történeteket, de egészen nevetséges eseteket is.  A kezdeti időszakban nagy energiákat emésztett föl a település  infrastruktúrájának a kiépítése. Anyagi forrásokat kellett előteremteni, akkor, amikor még közel sem volt annyi fejlesztési pályázat, mint ma, és az önkormányzatok anyagi lehetőségei jóval szerényebbek voltak. Ennek ellenére ma már elmondható, hogy Tát kiépített infrastruktúrával rendelkezik.

Ami nagy szívfájdalmam, hogy 24 év alatt sem sikerült elérnem, hogy szabványos méretű tornaterem épüljön Táton, holott a környék szinte valamennyi települése új tornacsarnokkal büszkélkedhet, így Süttőn, Nyergesújfalun, Tokodon, Tokodaltárón, Csolnokon, Dágon, Nagysápon, Bajnán is van új tornacsarnok. Most is hangsúlyozom, nem a futball népszerűsítésének szándékával szorgalmaztam egy új csarnok megépítését, hanem mert a jelenlegi tornatermeink nagyon szűkösek, főleg most, hogy előírás lett a napi egy tornaóra minden osztály számára. De egy új tornaterem iskolaórákon kívüli sportrendezvények megtartására és más célokra is alkalmas lenne.  Alapvetően azonban a tornaterem a gyerekek mozgásigényének a kielégítését és ezáltal egészséges fejlődésüket kell hogy szolgálja, ehhez pedig kellő nagyságú és felszereltségű tornateremre van szükség. Remélem, Táton is megépül majd valamikor a belátható jövőben az új tornaterem. 

 

 

 

 

 

Tát fogorvosa

 

Talán nincs olyan ember Táton, aki ne ismerné Dr. Szőke Zoltánt. A legtöbben az orvosi rendelőben is találkozhattunk vele, hiszen több évtizede ő Tát fogorvosa. Rendelőjében mindig sok a várakozó, mert sok beteget lát el. A gördülékeny rendelést segíti asszisztensnője Vörösné Keil Borbála, aki nem csak a szakmai munkát végzi jól, de mindenkihez van néhány kedves szava, ami bizony elkel fogfájás idején.  A fogászat ugyan sokat fejlődött az utóbbi  években, a fogkezelés már nem tartozik a vészesen fájdalmas beavatkozások közé, de bizonyos mértékű kellemetlenségtől így sem tudunk szabadulni, ha beülünk a fogorvosi székbe. 
A táti fogorvosi rendelő teljeskörű belső fölújítása nemrég zajlott le, akárcsak a háziorvosi rendelők átalakítása. Ezek után elmondható, hogy az önkormányzat szinte az összes városi intézményt felújíttatta. A rendelők külső hőszigetelése és tetőcseréje jövő tavasszal esedékes.  A fogorvosi rendelő felszerelésének a megújításában többen segítettek, munkával, adománnyal, külön említést érdemel Vukovics Péter kárpitos mester. Persze senki sem szeret beteg lenni, de a felújítás óta mégiscsak kellemesebb a várótermekben, orvosi szobákban  való tartózkodás.
Szőke Zoltánt korát meghazudtoló frissesség jellemzi. Bizonyára a horgászat-vadászatnak, az erdőjárásnak is köszönhető ma is fiatalos megjelenése. Felesége, Dr Palotai Éva háziorvos Táton. Annamária lányuk az esztergomi kórházban dolgozik neurológus szakorvosként. Tamás fiuk egyetemi tanulmányai mellett a Századvég Intézetnél gyakornokoskodik, mint leendő közgazdász-mérnök, Dávid,a legkisebb gyermek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) történelem szakán tanul. 
Zoltán és Éva néhány évvel ezelőtt a Balaton melletti Fonyódon épített egy nagyobb üdülőt, melyet karitatív célokra is fel szeretnének használni a jövőben.

szoke.jpgA táti fogorvos bizalmasan elárulta, hogy eredetileg pszihológus szeretett volna lenni, mégpedig a pszihológiai kutatás az, ami különösen is érdekelte fiatalabb korában. Folytatott is diákként  ezirányú tanulmányokat, aminek később - úgy érzi - hasznát tudta venni. 
Szőke Zoltán 1984 óta Tát fogorvosa. Két éve nyugdíjasként praktizál, és mint mondja, nem bánná, ha jönne már valaki, aki a segítségére lenne. Egy hatezer lakosú település egyetlen fogorvosaként túl sok az ellátandó feladat, és ő is kezdi már érezni a fáradság jeleit. Reméli, hogy a fiatalok közül lesz, aki átveszi  a rendelőt.  Sajnos sok frissen végzett szakorvos elszegődik külföldre vagy valamelyik budapesti magánklinikára, mert ott jóval nagyobbak a fizetések, jóval kevesebb munka mellett. Pedig igazság szerint a fiatal medikusoknak a közegészségügyben kellene gyakorlatot szerezniük. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A felelős gazdálkodás meghozza gyümölcsét

 

Szívós Péterrel, Tát alpolgármesterével beszélgettünk településfejlesztési kérdésekről. A beszélgetés során felmerülő gondolatokat, a küszöbön álló és tervezett fejlesztéseket az alábbiakban ismertetjük. 

 

Köztudott, hogy Tát vezetése mindig is ügyelt arra, hogy a település költségvetése kiegyensúlyozott és biztonságos legyen, akkor sem élt a banki kölcsönök adta lehetőséggel, - még fejlesztési hitelt sem vett fel, - amikor nagyon sok önkormányzat banki hitelek lehívásával próbált enyhíteni finanszírozási nehézségein. Emlékszünk, hatalmas önkormányzati adósságok halmozódtak így fel. Állami beavatkozásra, az eladósodott önkormányzatoknak szerencsére sikerült kikerülni az adósságcsapdából, ennek tulajdoníthatóan ma már elmondható, hogy a magyarországi települések nem szenvednek adósságtehertől. Sőt, azok a települések is részesültek anyagi támogatásban, többek közt Tát, amelyek nem szorultak rá adósságrendezésre. Ezt mintegy jutalomképpen kapták a felelősen folytatott gazdaságpolitikájukért. Ilyen címen Tát 2014-ben 181 millió forint támogatáshoz jutott, mely összeget a városvezetés útburkolatépítésre és intézményi épületek felújítására fordította. Ezek után lezártnak tekintettük az ügyet. Ám a jövő néha kellemes meglepetéseket is tartogat. Így történt, hogy 2016 végén Tátnak újra sikerült elnyernie ugyanezt az összeget, egy 181 millió forint nagyságú vissza nem térítendő támogatást, mint azon települések egyike, melyek nem részesültek adósságkonszolidációban. Újabb elismerés volt ez, és talán annak is egyik jele, hogy a magyar gazdaság valóban növekvőben van – ezúttal nem bankhitelből.
Alpolgármester úr tájékoztatása szerint a nemrég elnyert 181 millió forint támogatást a táti önkormányzat olyan projektekbe kívánja beinvesztálni, mint a falusi orvosi rendelő felújítása, az óvodaépületek és az önkormányzati hivatal épületének renoválása, korszerűsítése, továbbá a falusi óvoda és iskola közötti rossz állapotú járdaszakasz felújítása. Az intézmények esetében ezek olyan fejlesztéseket jelentenek, amelyek a dologi kiadások csökkenését fogják eredményezni a jövőben, így a beruházásoknak köszönhetően a létesítmények nem csak külsőleg újulnak meg, de költségmegtakarítás is remélhető a későbbiekben az intézmények működtetése során. Az így kieszközölt megtakarítások a jövőbeni fejlesztések alapjául is szolgálhatnak, elősegítve annak az elgondolásnak a meggyökereztetését, hogy a fejlesztések hitelfelvétel nélkül valósuljanak meg.
Számos állami pályázat is segíti forráshoz jutni az önkormányzatokat. Jelenleg is több olyan pályázat van elbírálás alatt, melynek eredményhirdetését a táti önkormányzat is nagy érdeklődéssel várja, és tegyük hozzá, jó nyerési eséllyel. 
Tátnak a szűkös helyi bevételek miatt rendkívül fontos, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető legoptiálisabban használja fel. Magyarul törekednie kell arra, hogy minél kevesebb saját forrást vonjon be a kiadásokba: a saját pénzeszközöket vagy mint pályázatokhoz nyújtott önrészt aktiválja, vagy pályázati beruházások kiegészítésére fordítsa. Ez nem kevés körültekintést és tervezést igényel, olykor bizonyos fejlesztések halasztását is indokolttá teszi. A finanszírozás során ugyanis mindig vannak bizonytalansági tényezők, melyek figyelembe vételével a fejlesztések ütemezése, sorrendje és a prioritások változhatnak.
Az intézményi épületek korszerűsítése mellett a városi képviselőtestület fontosnak tekinti a településen található parkok és zöldfelületek fejlesztését. Kész tervek vannak a kultúrház előtti zöldfelület, valamint a Szt István út és a Mogyrósbányai út találkozásánál lévő füves terület végleges rendezésére. Ez utóbbi helyszínen az önkormányzat, felcsatlakozva az észak-dél irányú Mária út közeli nyomvonalához, egy Mária parkot szeretne kialakítani. Megtudtuk, hogy pályázati források felhasználásával Tát önkormányzata külterületi útfejlesztéseket is tervez: a Szentháromság kápolna és a Mély út között martaszfalt burkolatépítés, a kápolna és a Sashegy utca közötti útszakaszon pedig nyomvonal kijelölés és útalap készítés szerepel a tervekben.
Tátnak az elmúlt néhány évben jó lehetőségei nyíltak abból adódóan is, hogy állami eszközökből jelentős állami beruházások folytak Tát területén: ilyen volt az árvízvédelmi gát és elkerülő út építése, valamint az Únyi patak visszatöltésezése. Megfelelő partneri viszony mellett az ilyen beruházások nagy hasznára lehetnek a településnek. A tervezett körforgalmi út és a Tátika tér kialakítása, megvalósulásuk esetén, állami forrásból kivitelezett állami projektek lesznek. A Tátika térre az elképzelések szerint egy őstermelői piac kerülne, a jól működő esztergomi Kiskosár Vásárlói Közösség által fenntartott piac mintájára.
A 2017-es évre tervezett fejlesztések összességében mintegy 500 millió forint értékű beruházást jelentenek. Ez közel fele az éves költségvetési kiadási előirányzatnak.
Mivel Tát, mint gazdasági egység, nagymértékben függ a külső forrásoktól, elsősorban nem is az a lényeges, hogy egy adott időszakban a kitűzött célok közül éppen mely célok tudnak megvalósulni, hanem hogy milyen forrásokat tud a település bevonni a rengeteg fejlesztési igény kielégítésére. Más szóval, nem ahhoz kell igazán tudomány, hogy összegyűjtsük, milyen területeken miket kell fejleszteni, hanem ahhoz kell a bölcsesség és találékonyság, hogy a fejlesztések megvalósításához nélkülözhetetlen forrásokat megtaláljuk, előteremtsük, és a szándékolt beruházások előbb-utóbb, így vagy úgy megvalósuljanak. Egy ilyen helyzetben, mint már említettük, tudni kell rugalmasan kezelni mind a forrásokat mind a kitűzött fejlesztési célokat.
Gyakran találkozunk olyan lakossági véleménnyel, mely szerint a közterületek és egyáltalán a közvagyon gondozása kizárólag hatósági feladat. Természetesen lehet így is hozzáállni a dolgokhoz, viszont ilyen hozzáállással csak nehezíteni fogunk mindannyiunk helyzetén. Sokkalta egészségesebb szemléletre vall, ha mi magunk is formálói és gondozói vagyunk a lakókörnyezetünknek, és nem a közhatalmi szervektől várunk el mindent. Egy szép városkép sosem csak a városi honatyák és honanyák érdeme. Amögött mindig ott van a helyben lakók gondoskodása is.
Igen, a fejlődéshez pézforrások kellenek, projektek kellenek, gazdasági szereplők, akik termőre fordítják a forrásokat, de a lakossági összefogás és a jó értelemben vett polgári szemlélet is ugyanilyen fontos.  

 

 

 

 

 

"Gyöngyszemünk" gyermekgyógyászati magánrendelő

 

Táton a Fő úton idén március 1-én nyílt meg a „Gyöngyszemünk” gyermekorvosi rendelő. A dr. Horváthné dr. Rovács Melinda által működtetett magánrendelőben gyermekgyógyászati ellátás folyik. A gyermekgyógyászaton belül szülőcsecsemő konzulensi végzettségének köszönhetően, csecsemő és kisdedek esetében, a doktornő tanácsokat ad alvászavar, evészavar és csecsemőkori egyéb fejlődési zavarok fenykep0255.jpgmegoldásában. Mind gyermekek mind felnőttek esetében homeopátiás szaktanácsadás is folyik. 
Folyamatban van egy felnőtt belgyógyász szakorvosi rendelés engedélyeztetése, a belgyógyásszal való tárgyalások most zajlanak. Ezen kívül tervben van fejlesztőpedagógus és kineziológus alkalmazása is. 
A magánrendelőben bejelentkezést követően, időpontot egyeztetve tudnak a betegek jelentkezni. 

 

fenykep0261.jpg

 

 

 

 

 

 

Jókedv és hagyományok - a Táti Férfikórus

 

A Táti Férfikórus krónikájához

 

2010. februárjának egy estéjén találkozott néhány – későbbi alapító tag – a pincéknél. Hogy ez melyik Mechler pincénél volt, az már a feledés homályába merült, mint ahogy a pontos dátum is. De talán nem is ez a fontos. A beszélgetés során Kostyál János felvetette, hogy abban az évben ünnepli a Táti Német Nemzetiségi Asszonykórus 20. jubileumát. A jelenlévők egyöntetűen kijelentették, jó lenne, ha néhány férfi összeállna és meglepetés műsorként fellépne a hölgyek ünnepi koncertjén.

A szót hamar tett is követett és már néhány héttel később egy csütörtök estén a táti könyvtárban találkozott egy tucatnyi lelkes úriember. Hogy miért fontos a csütörtök este? Mert többségük már évtizedek óta találkozott rendszeresen a hét ezen napján, csak addig nem a hagyományok, az emberi kultúra megőrzését szolgáló könyvek, hanem a táti pincék falai között. Ez volt az úgynevezett „pince csütörtök”, melynek estéjén a pincéknél kisebb közösségekben találkoztak a helyi gazdák. A harapnivaló és a megtermelt bor mellett néhány helyen elhagyhatatlan volt az ének- és harmonika szó. Ilyen csapat volt például Papp József igazgató úr baráti köre, akik a magyar nóták hívei voltak. És volt egy másik csapat, akik jórészt Mechler József és Mechler Ferenc köré csoportosultak és akik a sváb hagyományokat őrizték. (A dalkörök és kórusok alapelve itt is igaz: „Végy egy jó harmonikást!”) Ez utóbbi csoportban vetődött fel az ötlet a meglepetés fellépés előkészítésére.

Hamar összekovácsolódott a csoport a csütörtöki könyvtári próbákon. Kezdetben inkább volt egy lelkes csapat – ahol a bor volt a „kotta” – és ahol fontosabb volt a baráti társaság és a meglepetés előkészítése, mint a művészi színvonal. De gyorsan fejlődtek és a hölgyek jubileumi koncertjén való fellépés olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttek együtt maradnak. Céljaik is hamar megfogalmazódtak. A tagok által ismert, évtizedek óta énekelt régi pincenótákat és legfőképp a sváb dalokat szélesebb körben megismertetni a közönséggel, átörökítve ezzel azokat, jövőt adva a még élő hagyományoknak.

Az első csapat tagjai az alábbiak voltak: Bodrogi István, Dinnyés Ferenc, Holop István, Hausneck Antal, Hámos László, Jagudits Ákos, Kostyál János, Mechler Ferenc (harmonika), Mechler József, Poszpisek Lajos, Rocsák László, Rózsahegyi György, Paár Béla. A „lányok” ünnepi koncertje után csatlakozott: Aubéli János és Keil Attila, majd a későbbiekben Beck Artúr, Szabó István és Prantner Imre. Távozók is voltak. Az évek alatt kilépett a kórusból: Holop István és Paár Béla.

A csapat hamar rájött, ha szeretne továbblépni és énekelni szerető baráti társaságból kicsit továbbfejlődni, akkor bizony egy művészeti vezetőt, egy szakembert kell keresni. Hisz hiába volt akár több száz ének a tagok fejében – melyek jórészt addig szájhagyomány útján terjedtek –, vagy hiába tudott a „jó harmonikás” első hallásra bármit eljátszani, vagy szólalt meg szinte magától tucatnyi hangszert számláló harmonikagyűjteményének bármelyik darabja, bizony azokat az énekeket, a még élő zenei hagyományokat valakinek papírra kell vetnie. Így esett a választás Kócziás György tanár úrra, akinek köszönhetően valóban sokat fejlődött a kórus az évek alatt.

Eleinte helyi rendezvényeken léptek fel. Az évek alatt szinte minden táti programon megmutatták magukat, így a kórustalálkozókon, az ünnepi megemlékezéseken, a helyi borverseny eredményhirdetésein, az Orbán-napi rendezvényeken, a Pünkösdi Napokon, a Szüreti Mulatságon, karácsonykor a Kultúrházban, az éjféli misén és utána a betlehemnél is, a Nemzeti Együvétartozás Napján, az Idősek napi köszöntésen, és a Nyugdíjas Klub rendezvényein. De közreműködtek a Táton megrendezésre került Országos Búzaszentelésen, valamint a Mária Rádióban közvetített Mindenszentek misén. Tagjai énekelnek a húsvéti passióban.

Rendszeresen fogadják vendégül a pincéknél a testvértelepülésekről érkezett vendégeket. De készítettek már vacsorát a Táton táborozó délvidéki fiataloknak, és örömmel fogadták Mechler Ferenc pincéjében a híres harmonikás, Tabányi Mihály látogatását. A kórus tagja ezen túlmenően is rendszeresen segítik a települést munkájukkal. Nagyon sok rendezvényen főznek (a vendégek nagy megelégedésére) és például ők segítettek a Kultúrház energetikai felújításánál a kb. 15.000 kötet könyv pakolásában.

tati-ferfikorus.pngAhogy fejlődött a kórus egyre több környékbeli dalkörtalálkozóra és megyei német nemzetiségi találkozóra kapott meghívást. Így fellépett Bajnán, Ebeden, Esztergomban, Dorogon, Kecskéden, Leányváron, Mogyorósbányán, Nyergesújfalun, Soroksáron, Szomódon, Tatán, Tokodon, Várgesztesen és Zsámbékon. A repertoár is folyamatosan bővült. Részint katonadalokkal részint – mivel a kórus fele helyi pincegazda, a másik fele meg szereti a bort… – bordalokkal. Ennek köszönhetően több alkalommal is felléptek nem csak a helyi, de az Ister-Granum Borlovagrend rendezvényein is. Sőt a kórus tagjai között már borlovag is van.

Ugyancsak a repertoár bővülését eredményezték a Musik-land Utazási Iroda meghívásai, ahol az általuk szervezett programokon külföldi kórusokkal együtt léptek fel, így például olasz és finn dalokat is megtanultak. És hogy milyen gyorsan telik az idő. Nemrég még az Asszonykórus 20. jubileumi koncertjére alakultak,

tavaly pedig már a saját 5 éves fennállásukat ünnepelték. 

 

Hámos László 

 

- - - - - - - - -

 

Csütörtök van, este hét óra. Nyári időszakban ilyenkor kezdődik a férfikórus énekpróbája. A heti rendszerességgel megtartott összejöveteleknek a táti kultúrház ad helyt. A konyhaterem elég tágas ahhoz, hogy a tizenöt fős csapat kényelmesen elférjen.

 Az érkező kórustagok üdvözlik egymást. Közben kicsit viccelődnek, cukkolgatják a másikat - csak úgy, férfiasan. Az  asztalokon ott a frissítő nedű. Kedvcsinálónak, bemelegítőnek egy-egy pohár bor, ásványvíz, egy kupica pálinka. (Még jó is, hogy itt van kéznél a konyhafelszerelés.)

Miután mindenki helyet foglalt a „nagyasztal” körül, Hámos László rövid összefoglalót tart az elmúlt időszak eseményeiről, az elkövetkező programokról, feladatokról. Ezután a jelenlévők közösen átbeszélik a teendőket. Az egyeztetés időbe telik, (két ember közt is sokszor, pláne 15 ember esetében), de végül megszületik a megoldás minden kérdésben. (A táti férfikórus a fennállása óta eltelt öt év alatt  egy sajátos  intézménnyé nőtte ki magát, mely a közösségi munka különböző formáival is jelen van Tát mindennapjaiban.)

A karvezető, Kócziás György tanár úr ma kivételesen nem tud jelen lenni, ezért helyette Prantner Imre vállalta az énekpróba levezetését. Már az első dal felcsendülésekor szinte felvillanyozódik a terem. Zeng a kórus, a nyitott ablakon át messzire száll az ének. A kórus tagjai különböző egyéniségek, ez jól látható, ám közös vonásként, valamennyiükben ott az éneklés szeretete. Ez is átsüt az arcokon. És talán éppen ez az, ami hétről-hétre ellenállhatatlan impulzust ad a kórustagoknak ahhoz, hogy félretéve otthoni elfoglaltságaikat, eljöjjenek ide a kultúrházba, az énekpróbára.

Mechler Ferenc lendületes harmonikajátéka az, amire ráépül az ének. Ferenc újjaiban ott a rutin.De a szíve diktál. S árad a dal, az időtlen, a mindig szép.  Mert mik is ezek a dalok? A néplélek gyümölcsei. A belső világunk lírai megnyilvánulásai. Annak a rejtelmes, sokszor nehezen kifejezhető de igaz és szép világnak, mely  bennünk van, bennünk él, éppúgy, mint az elődeinkben.

A karvezető instrukciói célba találnak. Valaki félig viccesen meg is jegyzi: „Imre, neked mindig igazad van.”  A kórus éneklésében kétségkívül felfedezhetők bizonyos módszertani finomságok. A kétszólamú éneklés sem idegen az énekkartól. Ez minden bizonnyal Kócziás tanár úr érdeme is. Mindazonáltal, az igazi alapot a jókedv adja a közös daloláshoz.

Már sötétedik. Hűvösebb levegő áramlik  be az ablakon. A vidám hangulatú bordalok, mulatónóták  elszállnak a sötétes éjszakába. A lenyugvó Nap halovány fénye megcsillan a szemközti ház ablakán. Kilenc órakor véget ér az énekpróba. Ki-ki megy haza a családjához, az övéihez. Felfrissülve, éltető energiákkal feltöltődve. Újabb találkozó: egy hét múlva.

                                            Milinszki M. 

 ferfikorus.jpg     énekpróba a táti kultúrházban

 

 

 

 

 

 

 

II. családi nap

 

hello-rio.jpg

 

 

A 2534 Városunkért Egyesület ez év június 5-én megrendezte a „Hello Rio - II. Családi nap" elnevezésű programsorozatot, melynek helyszínéül a Rönkház étterem és annak közvetlen környéke szolgált. 
Az egynapos rendezvényen nem csak egy klasszikus gyermeknapi program kínálatával találkozhattunk, de a közelgő olimpiát is megpróbálták, - ha jelképesen is,  - elhozni a városba a szervezők. A rendezvény keretében a látogatók találkozhattak a régmúltban használt játékokkal, olimpiai falut alakítottak ki, melyben kézműves foglalkozásokon vehettek részt a gyermekek, de különleges megoldásokkal lehetőséget biztosítottak a mai világban használt legújabb játékok kipróbálására is. A helyszínen a Máltai Szeretetszolgálatnak gyűjtöttek megmentésre érdemes játékokat. Aktív kikapcsolódáshoz egy közös családi vetélkedőt is szerveztek. A legkisebbek szórakoztatásáról bábelőadók, bohócok, pantomim művészek, gólyalábas zsonglőrök gondoskodtak. Emellett lehetőséget biztosítottak egy nyugodt családi piknikhez is.

 

 

 

 

 

 

 

 

25 éve menetelünk - jubileumát ünnepli a Táti Mazsorett Csoport

 

Negyed évszázad! Megszámlálhatatlanul sok növendék, próba, vér-verejték, nevetés, sírás, sírás a nevetéstől, rengeteg fellépés, koreográfia, utazások, barátságok, néhány kudarc, könnyek, ezer örömteli pillanat, taps, taps, taps… Röviden talán így tudom összefoglalni az elmúlt több, mint két évtized történéseit.

25 évesek lettünk. Leírom és mosolygok. Gondoltuk volna ezt vajon 1991-ben általános iskolásként a Kultúrház nagytermében próbálva? Vagy hitték volna azok, akiknek a fejéből kipattant a csoport létrehozásának ötlete, hitték volna, hogy valamikor 2016-ban születésnapot ünneplünk? Gondoltuk volna akkor, hogy egyszer majd Tát második legnagyobb ifjúsági szervezete leszünk, több, mint száz növendékkel? Biztosan nem, de így alakult és én büszke vagyok.

Diákból lettem tanár nagyon fiatalon, kényszerűségből, aztán itt ragadtam. Nem bánom, mert rengeteget köszönhetek ezeknek az éveknek. Barátságokat, önismeretet, hogy bejárhattam a fél világot, hogy állhattam büszkén a lányok mellett, akik mindig méltón képviselték településünket, országunkat. Voltak nagyon megható pillanataink. A legemlékezetesebb talán az az erdélyi fellépés volt, ahol a Csárdáskirálynő koreográfiánkat táncoltuk és majd kétezer ember énekelte velünk az ismerős dallamokat, itt-ott könnyes szemekkel. Felemelő volt, életre szóló. Hálás vagyok a pofonokért és megpróbáltatásokért is, mert megerősítettek abban, hogy jó helyen vagyok. Sok múlt azon, hogy kreatív, elhivatott emberekkel dolgozhattam, dolgozhatok együtt, nekik is jár a köszönet. Ahogyan jár a Kultúrháznak is, ami az otthonunkká vált, az ott dolgozók pedig a családunk tagjai lettek. Mindig, minden segítséget megkaptunk tőlük. Köszönet illeti Tát Város Önkormányzatát is a az állandó anyagi támogatásért, a gyerekeket, a szülőket, a közönségünket!

Idén rendhagyó módon a Táti Pünkösdi Napok rendezvényhétvége keretein belül nem vasárnap, hanem pénteken este lépnek fel a mazsorett és formációs csoport tagjai a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekarral közösen. Egy szülinapi gálaműsorral készülünk, nagyszerű produkciókat ígérhetek, lesz meglepetés, vendégfellépők, és egy nagy bulival zárjuk a napot. Minden egykori mazsorettest, formációs táncost, szülőt, rokont, érdeklődőt nagyon nagy szeretettel várunk!

 

Schalk Tímea

 

 

tati-mazsorett.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Új kereszt a Mogyorósi Sziklán

 

A Szentírás számos, hegyekhez kötődő esemény leírását őrzi. Jézus is szívesen vonult tanítványaival magaslati helyekre. A hegyekben járva az ember könnyebben kiszakad a hétköznapok taposómalmából, a tárgyaink világából, és nyitottabb szívvel tud odafordulni az emberi létezés nagy kérdései felé.

A mogyorósbányai egyházközösség néhány évvel ezelőtt egy tavaszi napon fehér fakeresztet állított a Mogyorósi Kőszikla peremére, a pincevölgy fölé. A keresztállítók szándéka az volt, hogy a völgyből is jól látható kereszt emlékjele legyen Jézus értünk hozott keresztáldozatának.

A fakereszt tavaly nyáron eltört. Hogy az időjárás viszontagságai vagy az emberi gyarlóság okozta-e a vesztét, utólag már nehezen kideríthető, de valószínűleg mindkettő közrejátszhatott abban, hogy egy csonka emlékjel fogadta tavaly nyártól a kirándulókat és a környékbeli pincetulajdonosokat.

Hogy Jézus értünk hozott keresztáldozatának emlékét továbbra is egy messziről látható emlékjel hirdesse, Mechler Mihály vállalta magára a tiszteletreméltó feladatot, hogy saját anyagból elkészítse az új keresztet, amely most már nem fából, hanem időtállóbb és rongálásbiztosabb technológiával alkottatott meg. Anyaga harmata cső, bevonata tüzihorgany, a kereszt végein és sarkaiban kovácsolt motívumokkal.

dscn0368.jpg2016. februárjára elkészült az új kereszt és egy lelkes kis csapat (Mechler Mihály a Táti Férfikórus néhány tagjával kiegészülve: Keil Attila, Mechler József, Poszpisek Lajos, Rocsák László, Rózsahegyi György) március elején, Húsvét előtt fel is állította azt a Mogyorósi Kősziklán. A kialakítás és a felállítás az önkormányzat anyagi támogatásával valósult meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vadászként a természetért 

 

Szakmári János tősgyökeres táti sváb család sarja. Nem született módos embernek. Gyerekként majd ifjúként is az egyszerű falusi emberek életét élte. Noha jó tanuló volt az általános iskolában, és szívesen tanult volna tovább, a család anyagi lehetőségei nem engedték, hogy felsőfokú tanulmányokat folytasson. Az érettségi után a Piszkei Papírgyárban helyezkedett el fizikai munkásként. A tudásvágy azonban továbbra is ott élt benne, így először különböző középfokú képesítéseket szerzett, majd később elvégezte a Könnyűipari Műszaki Főiskolát. Ekkor már házas volt, feleségével, aki ugyanebben az időben pénzügyi és számviteli szakon tanult, egymást támogatták a továbbtanulás terén is.

János ma egy jól menő papíripari vállalkozás vezetőjeként, szakmáját tekintve műszaki téren tevékenykedik, ám aki ismeri, tudja róla, hogy kora ifjúságától természetszerető ember, s a természet szeretete ma is nem hervadó módon él a szívében. Mint mondja: „Hét éves koromban már tudtam, hogy erdész leszek. És nem lettem az.” Ez utóbbit kesernyés humorral jegyzi meg, de mindjárt azt is hozzáteszi, hogy már alsó tagozatos diákként ismerte pl. a pézsmatulkot, és nem az internetről vagy a tévéből, mert akkoriban ilyenek még nem voltak, hanem annak köszönhetően, hogy lelkes természetbúvárként a különböző újságokból kivágta az állatokat ábrázoló képeket és beleragasztotta egy kis iskolás füzetbe. Ezt a füzetecskét gyakran lapozgatta, így ismerkedett az állatvilággal. Báttyával sokat járták a természetet, főleg a táti-szigeteket. A fészkükből kiszedett ragadozó madarakat hazavitték és felnevelték. Akkor ez még nem számított természetkárosításnak.

János biológiát szeretett volna tanulni, de a már említett okok miatt erre nem volt lehetőség. Ennek ellenére  dédelgetett álma maradt, hogy egyszer erdész vagy vadász lesz. És tudjuk, hogy  az élet olyan, hogy ha valamit nagyon szeretnénk, az így vagy úgy, előbb-utóbb teljesül. János életében is eljött a pillanat, amikor az álom végre valósággá válhatott. Történt ugyanis, hogy a piszkei papírgyárból több mint tíz évnyi ott eltöltött munka után átkerült a táti termelőszövetkezet papírüzemébe üzemvezetőnek. János igen megörült az új munkahelynek, mert titkon azt remélte, hogy a táti TSZ vezető dolgozójaként könnyebben bejut a TSZ-elnök vezette vadásztársaságba. Párttag sosem voltam – ma sem vagyok semmilyen párt tagja – ez látszott hát a legkézenfekvőbb módnak, hogy a vadásztársasághoz valahogy közelebb kerüljek – emlékezik vissza János.  Jól számított. Hamarosan ő is tagja lett a vadásztársaságnak, és innentől kezdve már szervezett keretek között, „profibb” módon élhetett a hobbijának.

fenykep0245.jpgAz eltelt évtizedek alatt immár három földrészen és kilenc országban vadászhatott. A lakását díszítő megannyi vadásztrófea is bizonysága ennek. Külföldi vadászataira szakirodalom felhasználásával készül, bár sok esetben már előző ismeretei is elegendőnek bizonyultak. Útjaira nem csak a vadászható fajokból készül, mert a vadászatai során a természet megcsodálását is ugyanolyan fontos célnak tekinti, mint a vad elejtését. Mindig a helyileg adott klasszikus vadászati módok alkalmazására törekszik, így vadászott már szekérről, vadászhintóból, kenuból, kutyaszánról és ha minden igaz, a közeljövőben lóhátról is kipróbálhatja vadászképességét.

Szakmári János számára a természetvédelem ugyanolyan fontos, mint a vadászat. Ez a kettő, az emberen keresztül, összekapcsolódik. Mert a vadászó ember nemcsak vadászik ,– a törvényadta lehetőségek szerint, - hanem törődésével (élőhely fejlesztés, takarmányozás, szaporodóhelyek biztosítása) a nem vadászható fajokról és végső soron minden élőlényről is gondoskodik.  A vadászatnak ezen kívül a természeti egyensúly fenntartásában is szerepe van.

Bár a munkája és a hobbija nem esik egybe, János úgy érzi, a műszaki tanulmányai sem voltak hiábavalók, ezt bizonyítja, hogy idestova 44 éve a papírfeldolgozásból és a nyomdaiparból él. Ma már saját papírüzeme van. Munkája és nem mellesleg felesége szerető támogatása tette lehetővé, hogy a hobbijának is élni tud.

János 50 éve madarászik, díszmadár-tenyésztőként, és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjaként. Közvetlen környezetében és az általa vezetett esztergom-kertvárosi papírüzem területén is igyekszik a természetvédelem szempontjait is megjeleníteni.

Már nyugdíjasként, 63 évesen államvizsgázott a soproni Erdészeti Egyetemen (ma Nyugat-Magyarországi Egyetem) vadgazdálkodási szakmérnök szakon.  Szakdolgozatát a táti-szigetek hódállomány felméréséből írta.

Szakmári János a természetvédelem ügyét tekintve is hangsúlyozza a komplex szemlélet fontosságát. Mi emberek ennek hiányában követünk el sokszor hibákat, mert sajnos hajlamosak vagyunk csak a magunk vélt érdekei vagy a pillanatnyi hangulatunk szerint cselekedni. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Véradás Táton

 

veradas1.jpgA Magyar Vöröskereszt Dorog területi szervezete évente négy alkalommal véradást szervez Táton. A véradás helyszíne a kertvárosi iskola illetve a kultúrház. Bodó Ildikó, a Vöröskereszt vezető munkatársa kérésünkre a következő tájékoztatást adta:  A vérutánpótlás így a véradás minden évszakban fontos, mert a vér csak vérrel pótolható. A nők egy évben négyszer, a férfiak ötször adhatnak vért. Egy személy 56 nap után adhat vért az előző véradástól számítva. Fontos, hogy a véradók fél  órával a véradás előtt egyenek, és a véradásig a véradás napján legkevesebb 1,5-2 liter folyadékot fogyasszanak. Kívánatos lenne, ha minél több fiatal nyújtaná a karját, mert csak 65 éves korig lehet vért adni, és egyre szűkebb a rendszeres véradók köre. A helyi véradás szervezője Aubéliné Bruszel Éva, a táti iskola biológia-földrajz szakos tanára, aki egyben a helyi Vöröskereszt alapszervezet titkára.  Irányítása alatt az iskola ifjúsági elsősegélynyújtó csoportja segédkezik a véradás lebonyolításában, a behívók széthordásában, plakátolásban. 

                                               

                                               veradas.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Építkezni, lépésről-lépésre

 

 

Az elmúlt év legjelentősebb önkormányzati beruházásai a három orvosi rendelő belső felújítása, utcák aszfaltozása és az esővízelvezető rendszer továbbfejlesztése volt. Munka, feladat azonban van bőven továbbra is. Az idei,  illetve a közeljövőben esedékes fejlesztésekről, tervekről kérdeztük a táti önkormányzat  Pénzügyi és Településfejlesztési Bizottságának elnökét, Farkas Bélát. 

 

Köztudott, hogy a táti önkormányzat költségvetésének nagy része a működési költségek fedezésére szolgál. Ennek ellenére szép számmal adódtak az elmúlt hónapokban is önkormányzati beruházások…
- Szerencsére a 2015-ös évben is tudtunk értéknövelő beruházásokat indítani, megvalósítani. Ennek anyagi hátterét az önkormányzat pénzeszközein kívül zömében két forrás biztosította. Egyrészt rendelkezésünkre állt az adósságkonszolidációban nem részesült önkormányzatoknak juttatott állami támogatás, egy 181 millió forintos tétel, másrészt a Norvég alapból egy csapadékvíz gazdálkodási projektre kaptunk mintegy 300 mFt-ot, de ez a fizikai kivitelezési munkán kívül fedezte az adatszolgáltatás, felmérés, matematikai modell elkészítésének költségeit is.  Az elnyert forrásokat igyekeztünk megfontoltan, közcélokra fordítani. Több utcát, gyalogjárdát sikerült felújítani, így a Toldi-, Kinizsi-, Nefelejcs-, Vak Bottyán-, Hunyadi utca, a régi és az új Vasút köz, Mikszáth Kálmán utca kapott teljes egészében vagy részben új burkolatot, a Buseck sétányon illetve a templom környezetében az iskola előtt a járdát újítottuk fel, a Szent István utcában járdaépítés volt az iskola és a buszmegálló között.  A Zola Emil utcában a garázssor előtt útalap épült. Újtelepen a sportpálya környezetében önkormányzati beruházásban elkészült a közvilágítás. Ezen kívül a három orvosi rendelő belső épületfelújítása is megtörtént. A Norvég Alap támogatásával, a csapadékvíz gazdálkodási projekt keretében, a város esővíz elvezető rendszerét tudtuk továbbfejleszteni. A kertvárosi záporvíz tározó tájba illesztése, környezetének parkosítása folyamatban van. 

 

Mik a jövőre vonatkozó tervek?
- A megszerzett külső segítséget akkor tudja az önkormányzat jól felhasználni, ha nem csak közkényelmi beruházásokba költ, hanem hosszú távú, befektetés jellegű beruházások irányába tesz lépéseket.  Ezért fontos az iparterület bővítése, hiszen itt tudnak a helyi vállalkozók letelepedni, bővíteni, újabb munkalehetőségeket teremtve a helyben lakóknak.  Az iparterület bővítése azért aktuális most, mert 2014-ben befejeződött az árvízvédelmi töltés építésének II. üteme, miáltal a fejlesztési terület árvíztől védetté vált. Az iparterület fejlesztésére jelenleg mintegy 300 millió forintos pályázaton vesz részt az önkormányzat, reméljük, jó eredménnyel.  Ha sikerrel járunk, újabb utca megnyitására lesz lehetőség, északkeleti irányban. Mindez hosszú távon további bevételt biztosítana az önkormányzatnak, és a helyi foglalkoztatási arányt is javítaná.
Ezen túlmenően részt veszünk egy TOP-os ( Terület- Településfejlesztési Operatív Program) pályázaton, mely – sikeres pályázás esetén - az orvosi rendelők külső felújítási munkáihoz nyújtana forrást, kiegészítve kismértékű eszközbeszerzéssel.  Ugyanennek a pályázatnak a keretében szeretnénk az eléggé rossz állapotú kertvárosi bölcsöde épületét is felújítani. A közelmúltban beszerzésre kerültek újabb díszkivilágítási eszközök is. Szeretnénk a Szent Erzsébet téri (Béke tér) régi, leromlott játszóteret is megújítani.
A kérdéshez kapcsolódva szeretném megemlíteni, hogy évek óta probléma az adóelmaradás. Jelentős összegtől esik el ezáltal az önkormányzat. Ha az elmaradt iparűzési, gépjárműadó bevételek realizálódhatnának, éves szinten egy-két újabb utcát is le lehetne aszfaltozni, szegélyezéssel együt, vagy más nagyobb fejlesztést eszközölni. További probléma, hogy az általános adózási morálra is rossz hatással van az, ha néhányan folyamatosan nem tesznek eleget közteherviselési kötelezettségeiknek. Mindenképpen köszönetet kell mondanunk a tisztességesen adózó táti polgároknak – a többségben lévőknek – mert nekik köszönhetően tudjuk biztosítani azt, hogy legyen közvilágítás, járható utcáink, rendezett tereink, és gondolkodhatunk felújításokban is.

 

A tervezett körforgalmi úttal kapcsolatban mit lehet tudni?
-  A körforgalmi út tervei elkészültek, a finanszírozási háttér viszont egyelőre hiányzik (beruházás lebonyolító a Magyar Közút Nonprofit Zrt.). A három településrész találkozási pontjának kulturált, a kívánalmaknak megfelelő kialakítása fontos feladat.  Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy az említett terület forgalomáteresztő képességének optimalizálása mellett a szomszédos Tátika tér arculatának  véglegesítése is része kell legyen a projektnek.  A térrendezést követően pedig  ki lehetne alakítani egy kerékpárutat a Tátika tértől a 117-es útig, az Únyi patak partján lévő töltés koronáján. Ez a most még hiányzó bekötőút  egy kellemes és biztonságos útvonal lenne a biciklizők számára.

 

                                                                vasut-koz.png  

                                       A nemrég felújított új Vasút köz, előtérben a közkedvelt Pingvin cukrászda teraszával.

 

 

 

 

 

 

 

Karácsony előtti gondolatok

 

A legszebb hivatás a gyermekekkel foglalkozni, gyermekeket nevelni, de nem könnyű megtalálni minden gyermekhez a hangot, hogy megnyíljanak, közel kerüljenek hozzánk. Ez nagyon fontos, mert az óvodában az édesanyák helyett mi óvónénik vagyunk az „édesanyák”, akik gondozzuk, neveljük, szeretjük őket, és a családokkal együttműködve tevékenykedünk.

Az óvónői munkában az a szép, hogy mindig új és új gyermekek adják a kihívást. Az évek alatt sok kisgyermeket nevelhettem, akik mára már szerető édesanyákká, édesapákká cseperedtek. Szeretek a nehezen kezelhető gyerekekkel is foglalkozni és őket segíteni.

Sok változás történt a környezetünkben, így a gyermeknevelésben is alkalmazkodni kell az új helyzetekhez. Ma nagyon elfoglaltak az emberek. Késő estig dolgoznak. Sok helyen a nagyszükők is aktív dolgozók még. Így a családok nehezebben tudnak családtagjaikra, gyermekeikre és egymásra figyelni.

Csak azt vesszük észre, hogy rohan az idő, de hova sietünk?! Jó lenne egy kicsit megállítani az időt – többet, jobban egymásra figyelni, a gyermekekkel több időt tölteni, mert nagyon fontos a beszélgetés, a gyermekeknek a mesélés, a szabad játék és ez mind-mind időt igényel.

Már számtalanszor olvashattuk, tudjuk, hogy a média, a televízió, a nem megfelelő számítógép-használat, a gyermekek életkori sajátosságának nem megfelelő nevelés, milyen rossz hatással van a gyermek idegrendszerére. Nyüzsgővé, ingerültté, agresszívvá válnak a sok impulzus hatására. Az óvodások még nem tudják feldolgozni a látottakat egyedül. Kell nekik a segítség.  A gyermekek sokkal nyitottabbak, befogadóbbak, hiszékenyebbek, befolyásolhatóbbak a felnőtteknél. Ezáltal negyobb mértékben vannak kitéve a média személyiségformáló hatásának, ha kontroll nélkül tárul eléjük a közeg.

Sokszor az óvodában játszák el a látottakat, hallottakat társaikon keresztül. A szabad játéknál a gyermek rendszerint az én-élményeiből indul ki.

Elengedhetetlennek tartom a meseolvasást a mindennapokban. A gyermek személyiségének fejlődésére sokkal pozitívabb hatással van, mint a tévében látott, sokszor agresszív rajzfilmek. Ebéd után, amikor lefekszenek, nehezen alszanak el, tovább nyüzsögnek, mocorognak. Régen alig tették le a fejüket, már aludtak. Az ebéd utáni mese nyugtatólag hat hat a gyermekekre. Olyankor nagy szemekkel figyelnek. Van egy kis mondóka, amit óvodásink többsége már jól tud és szeretik mondani. „Csicsijja, aludj el szépen, ami ezután jön, azt holnap mesélem, két tarka pille most a szemedre száll, csicsíjja, szépet álmodjál…”

A mai gyerekek nagyon okosak, nagyobb a szókincsük, akaratuk. Régebben gyorsabban tanultak meg enni, öltözködni. Az udvariassági formákat (köszönés, köszönöm) is gyorsabban sajátították el. Az étkezési, öltözködési kultúrájuk fejlesztésére még több időt kell szánnunk.

Régen, még gyermekként, jó volt együtt játszani, fogócskázni, labdázni. A mai gyermekek számára is nagyon fontos közösségépítő szerepe van az együttjátszásnak.

Türelemmel, a szokások pontosításával biztonságot, szereteteljes, advent.jpgderűs légkört tudunk teremteni óvodásainknak. Úgy gondolom, hogy nyugodt körülmények között lehet csak a gyermekekkel tevékenykedni. Az óvodában felkészült, hivatásukat szerető kollégáim vannak, akikkel öröm dolgozni.

Azokat a hagyományokat, értékeket, melyeket képviselek, szeretném megőrizni és ennek mentén tovább folytatni a munkámat.

A táti óvoda csoportjai, munkatársai nevében kívánok áldott, békés ünnepeket!

 

                                                                                                                       Pédl Mártonné, óvónő

 

 

 

 

 

 

 

 

Értéktárak, hungarikumok

 

2013 óta egy kormányrendelet értelmében minden települési és megyei önkormányzat létrehozhat ún. nemzeti értéktárat. Ennek célja, hogy a helyi és nemzeti értékeink azonosíthatók legyenek. Egy adott értéknek az értéktárba vételéről a települési illetve a megyei értéktár bizottság dönt. Az értéktárba való felvételt bárki kezdeményezheti.
A települési értéktárak gondozói értelemszerűen a települési értéktár bizottságok. A megyei értéktárba való felvétel úgy történik, hogy a települési önkormányzatok a saját gyűjteményüket megküldik a megyei értéktár bizottságnak, és egyben javaslatot tesznek, hogy mely értékek felvételét javasolják a megyei értéktárba, minek után a megyei értéktár bizottság döntést hoz a javaslatról. Ettől függetlenül, mint említettük, más szervezetek és magánszemélyek is kezdeményezhetik valamely nemzeti értéknek a megyei értéktárba való felvételét. 
A fentieken túl az egyes ágazatokért felelős miniszterek szakágazatukban meghatározzák a nyilvántartott nemzeti értékek körét, ez az ágazati értéktár. 
A határon túl fellelhető nemzeti értékek adatait a külhoni magyarság értéktára tartalmazza, ezt a Magyar Állandó Értekezlet hozza létre.
A Hungarikum Bizottság a létrehozója a Magyar Értéktárnak, amely egy követkető szintje az érték-piramisnak. Itt kerülnek összesítésre és gondozásra a települési, megyei és az ágazati értékek, továbbá a külhoni értékek adatai. 
Az értékpiramis csúcsán helyezkedik el a Hungarikumok Gyűjteménye. A Magyar Értéktárban összesített és rendszerezett nemzeti értékek köréből a Hungarikum Bizottság választja ki a  hungarikumokat, a jogszabályban meghatározott szempontok szerint.  A Hungarikumok Gyűjteményébe bekerülő nemzeti érték részesülhet a hungarikum tanusító védjegyben, amely által mindenki számára egyértelművé válik a jövőben, hogy a valóságban mely értékünk kapta meg a hungarikum minősítést.
A kezdeményezés iránti érdeklődést mutatja, hogy a 19 megyei közösség mindegyike már az első pillanatban csatlakozott a hungarikum mozgalom megvalósításához, létrehozták a megyei értéktár bizottságokat, majd megkezdték működésüket. A települések túlnyomó többségén szintén megalakultak a helyi értéktár bizottságok, így Táton is. A Táti Értéktár Bizottság elnöke Kostyál János önkormányzati képviselő. A Táti Értéktár Bizottság által felterjesztett helyi értékek közül eddig hármat vettek fel a Komárom-Esztergom Megyei Értéktárba: a táti szigetvilágot, a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekart és legutóbb a Táti Porcelánbaba Klubot. 

 

szigetvilag.pngtati-nemet-nemzetisegi-fuvoszenekar.jpgtati-porcelanbaba-klub-265-3.jpg

 

Helyi értékeink, melyek immár a Megyei Értéktárat gazdagítják: a táti szigetvilág, a Német Nemzetiségi Fúvószenekar, és a Táti Porcelánbaba Klub

 

 

 

 

 

 

 

Egy elvégzett munka után

 

- Interjú Szenes Lajossal -

 

Szenes Lajost a tátiaknak nem kell bemutatni. Mi most mégis ilyesmire vállalkozunk. Egy elvégzett munka után mindig van mire visszatekinteni. Ilyenkor jó számba venni a dolgokat. Összegezni, tanulságokat levonni a jövőre nézve is. Ám ezúttal nem csak a közszereplőre, de Szenes Lajosra, a magánemberre is kiváncsiak voltunk. A családra. Hiszen gyerekek, unokák nőttek fel Lajos bácsi körül az elmúlt évek, évtizedek során.
Egy pohár frissítő mellett, otthonában beszélgetünk valamikori polgármesterünkkel és kedves feleségével, Kati nénivel. 

 

                                      szenesek.jpg

 

- A mostani találkozót eredetileg tegnapra terveztük, de egy váratlan családi program miatt Lajos bácsi arra kért, hogy odázzuk el a beszélgetést mára. Ezek szerint a nyugdíjas napok is adnak munkát...

 

Lajos bácsi: Zoli fiunknak nemrég volt a születésnapja, és ez alkalomból a munkahelyi kollégái ünnepi vacsorával lepték meg őt. Mi is Katóval hivatalosak voltunk az eseményre, mint szülők. Örültünk a meghívásnak, és főleg annak, hogy fiunkat ily módon is megtisztelték, hiszen ez is mutatja, hogy megbecsült munkatársa a kollektívának. 

 

- Zolit személyesen ismerem, de van már vagy tíz éve, hogy nem találkoztunk. Talán azóta, hogy Pestre költözött...

 

Zoli a feleségét Budapesten találta meg, így a családi fészket ott hozták létre. Egy irodatechnikai eszközöket forgalmazó cégnél dolgozik. A vállalatnak jó kapcsolatai vannak európai partner cégekkel, többek közt egy svédországi üzleti partnerrel. Örülök, hogy Zoli és munkatársai ezen kapcsolatokat az együttműködés egyéb területeire is képesek kiterjeszteni.

 

- Sőt, ha nem tévedek, egyszer még egy focimeccset is sikerült összehozni a táti csapat és az illető cég által szponzorált svéd amatőr futballcsapat között.

 

Lajos bácsi: Volt egy ilyen alkalom Táton az elmúlt évek során, igen. A mieink is jó néven vették, hogy megmérkőzhetnek a skandinávokkal, és úgy láttam, a vendégek is kihívásnak érezték az alkalmat, szívesen jöttek Tátra, komoly anyagi felszerelést is felvonultatva. A sportszerencse azonban akkor nekünk kedvezett és talán a jobb felkészültség is a táti csapat oldalán állt, ugyanis nagy gólkülönbséggel megnyertük ezt a mérkőzést.

 

- Van egy lányotok is, ő az idősebb. 

 

Kati lányunk szintén Budapesten lakik a családjával. Náluk három fiú unokánk van. Gábor ,a legidősebb, szakkolégistaként most van félúton a Corvinuson. Viktor most érettségizik, őt a műszaki-informatikai pálya érdekli. Marci most hetedikes, vélhetően a reál pályák fele orientálódik. Kati nagyon ügyesen, jó pedagógiai érzékkel neveli a gyerekeket. Van egy jólelkű, tisztességes vőnk, aki jó családapa és sokat segít Katinak. A szülők szakmai karrierje mellett a három fiú bevállalása csak úgy működhetett, hogy a „táti-mama” óriási áldozatot vállalva hosszú éveken keresztül az unokák gondozását átvállalva biztosította Budapesten a családi otthon melegét.

 

- Lajos bácsi, mondj légy szíves, az életutadról valamit. Megismerhettünk, mint polgármestert, de életed korábbi szakaszáról, különösen a fiatalabbak, nem sokat tudnak. 

 

Budapesten születtem 1940-ben és kisgyerekként ott is laktam szüleimmel a Karolina útba torkolló Daróczi úton. Apámnak, mint hivatásos katonának, itt volt szolgálati lakása. A háború végén ez a ház használhatatlanná vált, ezért a háború után szüleim a két fiúval – bátyámmal és velem - a táti szülői házba költöztek. Az általános iskolát Táton kezdtem és itt is végeztem el. 1949-ben apámat politikai okokból letartóztatták, mint sok katonatársát, meg a közigazgatásban dolgozó, szakmailag felkészült embereket. Mivel a koholt vádak bűnügyi cselekménnyel nem voltak alátámaszthatók, az akkori rezsim az ún. internálást alkalmazta. Apám csaknem négy évig internálótáborokban raboskodott. A hírhedt recski tábornak a megnyitásától a bezárásáig lakója volt. Mondanom sem kell, hogy mindez az egész család életén nyomot hagyott. József bátyám jeles bizonyítvánnyal középiskolában sem folytathatta tanulmányait. Én már szerencsésebb voltam. Tanulmányaimat az esztergomi István-gimnáziumban folytattam. Ebben az iskolában rengeteget kaptam. Kiváló felkészültségű tanári kar dolgozott az intézményben. Nagy Albert tanár úrhoz, aki később a Táti Általános Iskola tanára is volt, különösen kedves emlékek fűznek. De sorolhatnám a többit: volt osztályfőnököm, Horváth Zsolt, Marton Kálmán, Csordás tanár úr stb. Ezek a tanárok maguk is példás neveltetésben részesültek még a háború előtti években, igazi hazafiak voltak, és amit fiatalon kaptak, azt igyekeztek továbbadni a tanítványoknak is. Elmondok egy történetet ennek illusztrálására. Egy hosszúra nyúlt farsangi mulatozás után az osztály diákjai úgy döntöttek, hogy „pihenőnapot” vesznek ki maguknak, és még az első reggeli óra előtt a tanárok tudta nélkül csoportosan elhagyták az osztálytermet, kimentek a városba. Az osztályfőnök úr csínytevésünket  szigorúan, de hihetetlen pedagógiai érzékkel büntette. Gondja volt arra is, hogy - érettségi előtt lévén az osztály, - ne priusszal zárjuk tanulmányainkat. Meggyőzött bennünket, s mi lelkesen felajánlottuk, hogy a nyári szünetben együtt vállalunk egy kéthetes építőtábori munkát. A két hétig tartó robotmunkára ő is eljött, és ott lapátolt, gürcölt velünk. Ez a gesztusa nagy hatással volt rám, de a többiekre is. 
Érettségi után a veszprémi vegyipari egyetemre jelentkeztem felvételire, ám a család politikai priusza miatt nem vettek föl. Ezt követően elektroműszerész szakképesítést szereztem, és Esztergomban az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára gyártmányfejlesztési osztályán dolgoztam, majd munka mellett villamosmérnöki képesítést is szereztem. Ezidőtájt ismerkedtünk meg feleségemmel, Farkas Katalinnal, majd 1966-ban házasságot kötöttünk. Ő kereskedelmi képesítéssel rendelkezett, és hosszú-hosszú évekig egy ABC áruház szakeladója, boltvezető helyettese majd boltvezetője volt. A család mindennapjaiban, a háztartásban sok segítséget kaptunk a velünk együtt élő „Szenes mamától”. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárából  kerültem szaktanárnak a jelenlegi Géza Fejedelem Szakképző Iskolába. A tanári munka végzéséhez a műszaki diploma mellé műszaki tanári végzettséget is szereztem. 1983-tól az intézet műszaki igazgató helyettese voltam 1998-ig, amikor a választók bizalmából elnyertem a polgármesteri tisztséget Táton, amit négy cikluson keresztül láttam el. 

 

- Nem volt nehéz az átállás?

 

A váltás azért nem okozott nehézséget, mert megelőzően két cikluson keresztül képviselőként is dolgozhattam, egy cikluson keresztül pedig az alpolgármesteri tisztséget töltöttem be. Ismertem az önkormányzati feladatrendszert.

 

- Hogyan emlékszel vissza az elmúlt 16 évre? Mi volt a vezérelved? Milyen szempontok szerint hoztad meg a döntéseket? 

 

Igyekeztem a feladatnak a legjobb tudásom szerint megfelelni, ez vezérelte munkámat. Mindig rangsoroltam a feladatok közt. Különválasztottam a település biztonságát szolgáló intézkedéseket a fejlesztési feladatoktól. Az előbbi rovására semmit sem tettem. A kötelező működési célok teljesülése nem sérülhetett. Mivel az önkormányzati bevételi lehetőségek (helyi adók stb.) nagyon szűkösen álltak rendelkezésre, bebizonyosodott, hogy minden saját forinthoz valamilyen külső forrást, kiegészítést kell találni. 

 

- A források megtalálása sikerült is...

 

Ez jórészt annak köszönhető, hogy kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztem elsősorban a megyén belül. Alelnöke voltam az Esztergomi Kistérségi területfejlesztési Tanácsnak. Az első ciklusban a KEM-i Területfejlesztési Tanácsnak voltam külsős tagja, majd a következő ciklusban a Megyei Közgyűlés tagjaként vettem részt a bizottsági munkákban.  Másfél ciklus időkeretben a KEM kistérségek képviseletét láttam el a Közép-Dunántúli Fejlesztési Tanácsban. Sokan azt hitték, hogy ez valami rettentő sok tiszteletdíjjal, honoráriummal jár együtt, de a valóság az, hogy e külső feladatvállalásaim költségeinek döntő hányadát a polgármesteri fizetésemből és a hozzá kapcsolódó költségtérítésből finanszíroztam.  Ezeknek a feladatvállalásoknak volt köszönhető, hogy a hiányzó külső forrásokat sikerült bevonni. 

 

- Egy település vezetése is csapatmunka. Munkatársak kellenek, olyanok, akikkel a napi harcokat sikeresen meg lehet vívni.

 

Hál’ Istennek hosszú a sora azoknak a személyeknek és szervezeteknek, kiknek együttműködő támogatását magam mellett tudhattam. Ezúton is köszönöm a táti emberek bizalmát és együttműködését. Hogy a fent említett, forrást teremtő feladataimat végezhessem, a napi feladatoktól jelentősen tehermentesített Dr. Dérné Varga Katalin jegyző asszony, s az általa irányított hivatali munkatársaim. Örömmel gondolok vissza képviselőtársaim együttműködésére, lévén a település biztonságát, fejlődését, működtetését meghatározó döntésekben mindig számíthattam egyetértő támogatásukra. Folytathatom a sort az intézményeink vezetőivel, munkatársaival. A helyi egyházközösség, sport-, tűzoltó-, valamint a polgári védelmi egyesületek, de a kulturális csoportok, idősek klubja, a helyi vállalkozók és vállalkozások is az eredményeinket gazdagították, közös munkánkkal.

 

- Végezetül hadd kérdezzem meg Kati nénit, a család hogy élte meg a 16 éves időszakot? Nem lehetett könnyű, hiszen Lajos bácsit a polgármesteri teendők munkaidőn kívül is gyakran elszólították otthonról.

 

Kati néni: A család tudta, hogy a Papa milyen feladatra vállalkozik, Tudtuk, hogy mindez a feleségre, gyerekekre, unokákra szánható időtartamot mennyire leszűkíti. Habitusát, jól kiépített kapcsolatrendszerét ismerve azonban, bizonyosak voltunk abban, hogy a megbízatásának eleget tud tenni. Nehéz volt látni a sok éles helyzetben – árvízi fenyegetések, belvíz-talajvíz, házrobbantás, cementgyár építési fenyegetettség stb. – aminek meg kellett felelnie, viselni a felelősség minden terhét. 
Tevékenységére büszkén tekint vissza a család, és annak örül, hogy úgy tudta szolgálni a közösséget, hogy vállalhatatlan kompromisszumot soha nem kötött. 

 

Milinszki M.