Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rólunk szól 2014

Horváth István és Mechler János

 

Tát díszpolgárai

 

A díszpolgári cím életmű elismerés. Kifejezi a közösség nagyrabecsülését azon személyek iránt, akik példaadó életükkel kiemelkedő módon szolgálták a közösséget. Táton 1994-ben adományoztak először díszpolgári címeket. Jelenleg 25 díszpolgára van Tátnak, 12-en posztumusz kapták meg a kitüntetést. A mindenkori képviselőtestület jól megfontolta alkalmanként, ki az, aki munkájával, táti embereket segítő tetteivel, kiérdemelte a díszpolgári címet. Legutóbb a testület egyhangúlag döntött úgy, hogy 2014-ben ketten kaphatják ezt az elismerést: Horváth István, nyugalmazott iskolaigazgató, és Mechler János, egyházközségi képviselőtestületi tag. A díszpolgári cím adományozására december 18-án került sor a Városháza nagytermében, kisebb ünnepség keretében. Turi Lajos polgármester úr méltatásában kifejtette: fontos, hogy megmutassuk kincseinket, példaképeket állítsunk magunk elé olyan személyekben, akik készek és képesek erkölcsi példát adni, akik tetteikkel bizonyították, hogy méltók az elismerésre. Mindkét kitüntetett olyan emberi értékeket mutatott fel, amelyekkel kivívta a közösség tiszteletét. Horváth István iskolaigazgatóként kitűnt jó vezetői képességével és emellett mély emberiesség jellemzi. Tanítványai szerették, mert mindig segítőkész volt. Aki segítséget kért tőle, nem kapott elutasítást, de ha valamelyik szakterületen nem volt otthon, azt sem szégyellte bevallani. Horváth Pista bácsi igazgatóként és később is barátságos, közvetlen modorú és szókimondó ember maradt. Mechler János kőművesként dolgozott, de szinte mindenhez jól értő, eredményes férfiembert ismerhettünk meg benne. Bányamentőként részese volt több életmentő akciónak. Mai napig szervezője és tevékeny résztvevője a városi és egyházközségi munkáknak. Mechler János bácsi a családi élet területén is példakép lehet valamennyiünk számára. Nincs két egyforma ember. Mindenki sajátos alkattal és feladattal bír, és az életutak is nagyon különbözőek. De akik úgy élnek, hogy az életükből kiviláglik a lélek tisztasága és ereje, azokban mégis van valami közös. A közös az, hogy jó szívvel gondolunk rájuk. Horváth István és Mechler János ilyen emberek.

 

                          dscf5721.jpg        janos-bacsi.jpg

 

 

 

 

Adventi gyertyagyújtás

 

Több településen láttuk már, hogy az adventi gyertyagyújtást nem csak a templomban tartják, hanem megszólítják a település minden lakóját, kicsiket és nagyokat erre az alkalomra. Idén - Kátai Ferencné Kati néni kezdeményezésére - a mi városunkban is így történt. Nagy készülődés vette kezdetét.

 

A Karitászcsoport önzetlen szeretettel készült az irodalmi összeállítással: gondolatokkal, énekekkel, versekkel melyeket az egyházközség tagjai tolmácsoltak nekünk. Elsőként vállalták az örömhír terjesztését. A szolgáló szeretetben is élen jártak, még a rossz időjárás sem tántorította vissza a gyertyagyújtást követő kínálásban. Mihály atya minden alkalommal megtisztelte együttlétünket és Isten áldásával küldött utunkra.

Öröm volt látni, kicsiket és nagyokat, érezni a szívük mélyéből fakadó adventi várakozást, a Szent család iránti szeretetet, mely minden vasárnap elhozta a testvéreket az óvoda melletti térre a város adventi koszorújához.

Jó alkalom volt, hogy megosszuk egymással a várakozás élményeit és az ünnepre várva növekedjen bennünk az egymás iránti szeretet.

 

„Hamarosan hozzálátunk ahhoz, hogy fölkészítsük magunkat Jézus eljövetelére, és szívünkben helyet hagyunk az üres bölcső számára. Ebben az évben igazán jó helyet kell készítenünk: az alázat, a szegénység, az evangéliumi egyszerűség bölcsőjét. A betlehemi életre van szükségünk, a názáreti életre, arra az alázatra és arra az egyszerűségre, hogy megértsük, fölfogjuk és befogadjuk az Ő örömhírt terjesztő munkáját...

Ahogyan a magból fának kell növekednie, úgy mi arra vagyunk teremtve, hogy Jézusban növekedjünk.” /Boldog Teréz anya/

 

Adventre készülve gyakran elolvastam Teréz anya gondolatait. Vajon mi, hogyan készítjük 

szívünket erre az ünnepre,  vajon felfogjuk-e ezt az egyszerű názáreti életet, befogadjuk-e és hogyan  kapcsolódunk Jézus, örömhírt terjesztő munkájába?

                                                                                                                                             Ferenczy Éva

 

       adventi-koszoru-3.jpg   betlehem.jpg

 

 

 

 

 

Táti Mikulás Napok

 

"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni. " Márai Sándor

 

                                                                      mikulas.png

 

Nagy örömmel és szeretettel készültünk a Mikulás ünneplésére és méltó fogadására. Építettünk neki új szánt és igyekeztünk eljuttatni Őt mindenhová, ahová csak lehetséges volt. Egy pillanatra megállt az idő és a gyermekek izgatott vidámsága megható könnycseppeket csalt még a fáradt arcokra is. 
Köszönjük mindazoknak, akik játszottak velünk, mindazoknak, akik az ablakhoz rohantak ránk csodálkozni, akik engedték, hogy egy szép pillanattal gazdagabbá tegyük az életet, köszönjük a támogatók minden apró felajánlását és köszönjük a segítő kezeket!

 

2534 Városunkért Egyesület tagjai

 

Levél a Mikulásnak

 

Fehér szakállú kedves Mikulás! Nagyon vártunk Téged a testvéreimmel. Egész este arról beszélgettünk, hogy mikor fogsz jönni és vajon honnan tudod, melyik házban mit szeretnének a gyerekek?

Aztán egy zenére lettem figyelmes, odarohantam az ablakhoz és egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Megláttalak a szánon; ami pont olyan volt mint amit a régi mesekönyvemben  láttam. Óriási, piros, csillogó és a csengettyűd hangjára mindenhol sorban kapcsolódtak fel a lámpák az ablakokban és szaladt mindenki eléd. Én is boldogan integettem neked az ablakon és nagyon megörültem, hogy a mi házunk előtt álltál meg a szánoddal.

Pont olyan volt, mint egy álom, mikor fenn ültem melletted. Onnan körbenézve már a krampuszok sem tűntek olyan félelmetesnek, mint azt korábban gondoltam és képzeld Mikulás, még szaloncukrot is kaptam tőlük.

Kíváncsian vártam a reggelt. Mivel lepsz majd meg minket. Hiszen már sokszor írtam neked levelet. A testvéreim ébresztettek engem, kimentünk a szobából és láttuk a csomagokat, amiket a csizmánkba dugdostál. Bár nem mindig voltam jó gyerek, mégsem kaptam virgácsot. Ezen még anyukám is meglepődött, de aztán megegyeztünk, hogy végül is a Mikulás lát mindent, és ha ezt így gondoltad, akkor az egészen biztosan így is van.

De nem vagyok már kisgyerek, tudom, hogy nem lehet minden nap a Mikulásé, bármennyire is szeretném. Nagyon várom már, hogy jövőre újra találkozzunk, addig megpróbálok jó gyerek maradni, hogy ne kelljen virgácsot hoznod!

Käfer Csanád és Testvérei

 

 

mikulas--szombat-41.jpg             mikulas--szombat-29.jpg

 

mikulas--szombat-44.jpg

 

 

 

 

 

Krakó László tanár úr előadása ivóvizeinkről

 

Krakó László a táti általános iskola volt fizika és kémia tanára a táti kultúrház könyvtártermében ismeretterjesztő előadást tartott az ivóvizeinkről. Az előadás apropójaként szolgált, hogy huzamosabb ideje házalók járják településünket, felajánlván, hogy megvizsgálják és bemutatják, mennyi szabad szemmel nem látható szennyeződést tartalmaz a csapvíz. A bemutatott kísérlet egy könnyen érthető elektrolízis alkalmazásával történik. A látvány eléggé sokkoló, így a tulajdonos elgondolkodik, hogy egészsége érdekében vásároljon-e rendszeresen a házalók által felajánlott és forgalmazott tiszta vízből, vagy esetleg vegyen-e ilyen vizet előállító készüléket.

Az előadó emlékeztetett arra, hogy a magyarországi csapvíz minősége európai szinten is megállja a helyét. A vízminőséget bemutatni akaró házalók ennek ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni a lakosságot, de a kísérlet, melyet állításuk alátámasztására bemutatnak, nem más, mint olcsó trükk, jól fölépített üzleti fogás. A pi-vizet reklámozó elektrolízises kísérlet során a csapvízben jelentkező barnás elszíneződést az elektródáról leváló vasoxid oldat okozza. Az oldat kis idő eltelte után a mennyiségtől függően vörösesbarna vagy egészen fekete színű lepedék formájában ülepedik le. Az amit „barnás szennynek” látunk, nem a víznek a tartalma, hanem az elektródának az anyaga. A pi-víz azért nem színeződik el, mert nem tartalmaz áramvezető ionokat (ásványi anyagokból származó vezetőképes ionok). Ha a pí-vízbe teszünk egy kis konyhasót, ugyanazt a reakciót fogja mutatni, mint a csapvíz - figyelmeztetett Krakó tanár úr.  

A pi-víz annyiban előnyös, hogy kevesebb káros anyagot tartalmaz a tisztítás következtében, de ha nincsenek benne ásványi anyagok, hosszabb idejű fogyasztás esetén káros is lehet az emberi szervezetre az ásványi anyagok hiánya miatt, pl. csontritkulást okozhat.

Utólagos sózással elérhető, hogy a pí-víz ásványi anyag tartalma megfelelő legyen. A vevő érdeke, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a forgalmazott pí-víz esetében a visszasózás valóban megtörtént.

krako-l..jpgAz előadó figyelmeztetett arra, hogy könnyen megtévesztés áldozatai lehetünk, ha kritika nélkül elfogadunk mindent, amit a piacon megjelenő különböző háztartási segédeszközök reklámozói mondanak. Tudományosnak hangzó szövegekkel operálnak, de a legtöbb esetben értelmetlen állításaik vannak. A hivatalos tudomány fogalmait használják, beszédjükben szakkifejezések jelennek meg, de nem a jelentésüknek megfelelő módon. Ehhez járul a hétköznapi emberek tájékozatlansága a mai természettudományok bonyolult világában. Ma már követhetetlen a legtöbbek számára, hol is tart a tudomány. A felkínált eszközök szerkezete rendkívül összetett, házilag nem javítható, még a kezelésük is sokszor nehézkes. Az internet tálcán kínálja az „adatokat” és „tényeket”, de hogy azok hitelesek-e, nehezen ellenőrizhető. Mindezt tetézi, hogy a ma embere már nem tud elvontan gondolkodni, a képi gondolkodás a jellemző.

Krakó tanár úr mindannyiunkat óvott attól, hogy a pí-vizet és más alternatív vízkészítményeket csodaszernek tekintsünk. 

 

                                                                                         csapviz-1.jpg

 

 

 

 

 

Búcsui szentmise a táti templomban

 

A búcsúi szentmisét idén Dr Gaál Endre esztergomi nagyprépost mutatta be. Homíliájában Gaál atya a szentségről és a templom szerepéről beszélt.  Emlékeztetett: szenteknek nevezzük az üdvözülteket vagyis a mennybe jutottakat, de Szent Pál apostol a küzdő egyház tagjait is szenteknek mondja, mert a megkeresztelt ember életszentségre kapott meghívást. Igaz, hogy bárhol lehet imádkozni, de a templom az a hely, ahol közösségben fejezzük ki hitünket, és ahol Isten különleges módon is jelen van. A templomi imádság minden jelenlévőt megérint, mint ahogy egy folyó is mindenkit felfrissít, aki a vízbe lép,-  azt is, aki távolabbra rugaszkodik a vízben,  és azt is, aki csak a folyó szélén mártózik le. A templom jelképezi az egyházat, s ahogy a templomkövek egymáshoz illeszkednek, úgy kell a híveknek is egymásra támaszkodni, segíteni egymást az életszentség útján, mert mindenkinek más és más küldetése van az egyházban, és különböző utakat járunk be.

Az Istentől eltávolodott világ hangadói azt szeretnék, ha a hívek hallgatnának a hitükről, de a keresztények nem hallgathatnak arról, ami az életük irányítója – mondta szentbeszédében Dr. Gaál Endre.  

A szentmise végén a vendég atya megáldotta a nemrég megújult templomépületet. 

 

fenykep0029.jpg

 

 

 

 

 

Táti emlékezés 56 hőseire

 

Az Önkormányzat szervezésében okt. 23-án, csütörtökön, az 56-os forradalom és szabadságharc táti emlékhelyén szépszámú közönség jelenlétében megemlékezést tartottak 56 hőseiről. A táti iskola fiataljai ezévben is ünnepi műsorral készültek a megemlékező ünnepségre. A fellépő diákokat Maros Lajosné és Bányai Judit tanárok készítették fel. A lírai hangvételű műsorban elhangzott: 1956 októberének időjárása szokatlanul meleg volt, de a nyárias időben is, mint minden ősszel, lehullottak a falevelek, s az elsárgult levelek mindent láttak, ami azon az őszön történt. Látták a forradalmi lelkesedést, a győzelem örömét, majd a forradalmat eltaposó harckocsikat, a megtorlást.  Ám a falevelek azt is tudták, hogy ami 56 októberében történt Budapesten és szerte az országban, az a magyar nemzet szabadságszeretetének örök fénylése és sugárzása volt.

Az ünnepi beszédben, Németh Péter önkormányzati képviselő történelemtanárként arra emlékeztetett, azért tanulunk történelmet, mert a múlt eseményei nagyban meghatározzák a jelenünket is. A forradalom lángja néhány nap alatt eltörölte a diktatúrát, mert az emberekben nagyon nagy volt az elégedetlenség. Felidézte: a forradalomhoz Tát is csatlakozott. A leghevesebb harcok idején Tátról három teherautónyi segélyrakomány indult a fővárosba. Szomorú emlék, hogy az esztergomi Sötét-kapunál leadott sortűzben egy 19 éves táti lány is meghalt. A forradalom leverése után Tátról is többen menekülésre kényszerültek. 

Az 56-os forradalom egyik tanulsága az, hogy csak összefogással vagyunk képesek nagy dolgokra - zárta beszédét Németh Péter. 

 

           emlekezes-2.jpg  emlekezes-1.jpg 

emlekezes.jpg

 

 

 

 

 

Én minden gyerektől kaptam valamit
Az elmúlt évek során érezhető változás állt be a gyermekvállalással kapcsolatos közvélekedésben. Míg néhány évvel ezelőtt a nagy többség értetlenül és némi gúnnyal tekintett azokra a házaspárokra, akik kettőnél több gyermeket vállalnak, ma már egyre többen rokonszenvvel néznek a többgyermekes nemet-zoltan-csaladja-nyerges.jpgcsaládokra. Örvendetes jelenség ez, mely mutatja, hogy Magyarország mély változásokon megy keresztül. A megújulás folyamatát éljük, melynek egyik jellemzője az anyaság társadalmi megítélésének pozitív irányú változása.

Riportunkban egy olyan házaspárral beszélgetünk, akik 26 éve házasok, öt gyermekük van, és Nyergesújfalunk élnek. A férjet Németh Zoltánnak, a feleségét Németh Zoltánné Győry Ildikónak hívják.

 

- Amikor az Önök gyermekei születtek, még nem volt természetes, hogy egy családban kettőnél több gyermek lásson napvilágot. Az elmúlt évtizedekben a gyermekvállalás elleni érvek első helyén az anyagi nehézségekkel való riogatás állt. Zoltánra és Ildikóra nyilván nem hatottak ezek az érvek, hiszen öt gyermeket nevelnek.

Ildikó: Mi a harmadik gyermekünk születése után tapasztaltuk, hogy a környezetünkben többen lekicsinylően kezdtek beszélni rólunk. Eleinte zavart, hogy lenéznek minket, de aztán történt valami, ami belsőleg nagyon megerősített. Ugyanis egy alkalommal, amikor valami játékot szerettem volna venni a kisbabánknak egy játékboltban, ám amit kínáltak, azt mind túlságosan törékenynek találtam, az eladó hölgy, aki ismerősöm volt, ingerülten és gúnyosan megjegyezte: „Akkor hát vegyél neki vasból!” Fricska volt ez, mely a háromgyermekes anyának szólt. Ekkor hirtelen elhatároztam, hogy ezentúl nem érdekel, ki mit mond vagy gondol, vállalom a gyerekeimet. És ez a kemény elhatározás azóta is bennem él.

Ami az anyagiakat illeti, férjemmel elmondhatjuk, hogy soha sem kerültünk megoldhatatlan helyzetbe. Volt, amikor több pénzünk volt, volt, amikor a villamosjegyet sem tudtuk megvenni, de mindig jött valami az életünkbe, amitől megoldódtak a nehézségeink. Hozzáteszem, nem arról szól az életünk, hogy segélyekért kuncsorgunk.

Zoltán: Az emberek nem bíznak a Gondviselésben, pedig van Gondviselés. Ha többen lennének, akik mernék magukat rábízni a Jóisten gondviselésére, akkor több sokgyermekes család lenne. Egyébként három gyermek nevelése olcsóbb, mint egy, bármily furcsán hangzik is ez.

 

- A szegény országokban – lásd Afrikában – sok gyermek születik, a gazdag európai országokban viszont kevés. A szegény országok lakói nem is értik, miért van az, hogy az európai emberek a jólét ellenére, nem akarnak gyermekeket. Számukra ez érthetetlen. Mindeközben az európaiak a civilizáltságukkal magyarázzák a saját ostobaságukat.

Zoltán: Olyan környezet vesz bennünket körül, amely nem kedvez a gyermekvállalásnak. Ez különösen Európára igaz. Ilyen szempontból az afrikaiak jobb helyzetben vannak. Ott nem olyan a közhangulat, mint nálunk, nincs az az anyagiasság, mint itt. Megjegyzendő, hogy Amerikában már jóval nagyobb a gyermekvállalási kedv, mint Európában. Egyre több a nagycsaládos, és a média is mindinkább támogatja a többgyermekes családmodellt.

 

- Sok nő összeegyeztethetetlennek tartja a szülést és a gyermeknevelést a saját karrierjével. Ildikó nem érezte úgy, hogy a gyerekek „megrabolják” az életét?

Ildikó: Nekem a gyereknevelés többet ér a karriernél. Számomra az a fontos, hogy a gyerekeimmel legyek és segítsem őket. Nem hiszem, hogy ha máshol kerestem volna a kibontakozást, igazán megtaláltam volna. Én minden gyerektől kaptam valamit, sokkal többet, mint amit egy karrier nyújthat. Nem is akartam soha mást csinálni, mint amit tettem. A gyerekek mellett lenni nagyon fontos. Venni a jelzéseiket és segíteni őket. De ezt csak úgy lehet, ha ott vagyunk a közelükben.

 

- Pénzkereső tevékenységet nem is folytatott?

Ildikó: De igen. Hogy én is tegyek a családkasszába, bedolgozást vállaltam. Tizenhat éven keresztül bedolgozóként ruhákat varrtam, majd később goblenfestést csináltam. Sajnos ma már nem igazán van lehetőség a bedolgozói munkára, mert a kínai áruk úgy elárasztották a piacot, hogy amit bedolgozással lehetne csinálni, arra egyszerűen nincs igény, mert a kínai cuccok áraival nem lehet fölvenni a versenyt. Három éve megpróbáltam másodállású vállalkozáshoz kiváltani az engedélyt, de erre nem volt mód, ugyanis a törvény akkor úgy rendelkezett, hogy a főállású anyaság nem számít munkaviszonynak. Pedig nagyon jó lenne, ha a gyermekeket nevelő édesanyák másodállású vállalkozóként is tevékenykedhetnének.

 

- Ma nagyon sok házasság fölbomlik. Önök szerint mi ennek az oka?

Ildikó: Az emberek nem képesek kitartani egymás mellett és megbocsátani egymásnak. Mi is voltunk mélyponton, de hála Istennek, megoldottuk a problémákat. Sokat kell beszélgetni, együtt lenni. Nem szabad hagyni kihűlni a kapcsolatot. Ma sok a magányos ember, mert lehet, hogy valaki évtizedekig együtt él a házastársával, de valójában nagyon magányos, mert nincs igazi szeretetkapcsolat kettejük között. Tudatosan készülni kell arra az időszakra, amikor már kiröppentek a családi fészekből a gyerekek, nehogy készületlenül érjen bennünket a „nagy nyugalom”. És meg kell tanulni nem feladni.

Zoltán: sajnos ma a TV-ből, az újságokból, a közbeszédből is az sugárzik: vedd meg, használd, dobd el és vegyél másikat. Ha ezt halljuk úton-útfélen, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy az emberek egy idő után képtelenné válnak házastársi kapcsolatra, hiszen a házastársra is többé-kevésbé mint használati cikkre fognak tekinteni.

Ildikó: Egyszer azt mondta valaki, hogy a legszebb dolog egy házasságban, ha a felek tiszta szívből ki tudják mondani egymásnak: „Szeretem azt az embert, akivé melletted váltam.” Úgy gondolom, sok minden van egy ilyen vallomásban, és jól érzékelteti, mi is a házastársi kapcsolat lényege, célja.

 

 

 

 

A táti Nyugdíjas Klub idősek napi

rendezvénye

 

A táti Nyugdíjas Klub szervezésében meghitt hangulatú idősek napi ünnepségre került sor október 30-án, csütörtökön, a táti kultúrház nagytermében. Az ünnepi vacsorával egybekötött rendezvényen a megjelent tagságon kívül meghívott vendégekként jelen voltak a város elöljárói, Tát leköszönt polgármestere, a térség volt és jelenlegi országgyűlési képviselője, valamint Tát testvértelepüléseinek vezetői.

A Nyugdíjas klub tagjai köszönetet mondtak Tát volt polgármesterének, Szenes Lajosnak, az elmúlt években kapott támogatásért, és egyben reményüket fejezték ki, hogy az új városvezetéssel is gyümölcsöző lesz a kapcsolat.

Zatykó János volt országgyűlési képviselő meleg szavakkal emlékezett meg a táti Nyugdíjas klubbal közösen eltöltött évekről, s egy szép cserepes virággal kedveskedett a Nyugdíjas klubot vezető hölgyeknek. Szenes Lajosnak, akivel 12 évig volt munkakapcsolatban, Zatykó úr egy megyei borkülönlegességet adott át.

Istvánfiné Gizike klubvezető egy nagyon szép porcelán Mária-szobrot ajándékozott a Szenes házaspárnak, azt kívánván, hogy az mindig emlékeztesse a megajándékozottakat a táti nyugdíjasokra, s egyúttal meginvitálta a nyugdíjba vonult volt polgármestert és feleségét a Nyugdíjas klub tagjai közé. Szenes Lajos és felesége, Katalin asszony, köszönettel vették az ajándékot és a meghívást. A volt polgármester elmondta: a térség korábbi illetve mostani parlamenti képviselője, Zatykó János és Völner Pál más-más politikai párthoz tartoznak ugyan, de mindkét politikai család, - a baloldali szociáldemokrata s a polgári jobbközép is - a bibliai tanításra építi politikáját, s ez összeköti a két oldalt. A magyar politikai szereplők számára megszívlelendő politikusi gesztusként értékelte azt, amikor Völner Pál első parlamenti mandátuma elején összehívta a választókerület polgármestereit és a jelenlétükben köszöntötte elődjét, méltatva és megköszönve munkáját.

Völner Pál rövid felszólalásában tanulságként leszögezte: az, hogy ő is, elődje is a vendégek között lehetnek, azt mutatja, hogy ha egy politikus jól végzi a dolgát, számíthat arra, hogy a későbbiekben is meghívják az ünnepi eseményekre.

A testvértelepülések képviselői tisztelettel szóltak a példaértékű fejlődésről, mely Tátot jellemezte az elmúlt években. Az új polgármesternek, Turi Lajosnak, sok sikert kívántak a folytatáshoz.

 

Az est további részében a táti Bányászkórus élvezetes előadását hallhattuk, majd az ízletes vacsora elfogyasztása után régi és újabb könnyűzenei slágerek szórakoztatták a szépkorúak társaságát és valamennyi jelenlévőt.    

                                                                                 

wp_20141030_024.jpg

 

wp_20141030_013.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Új tetőszerkezet a táti templomon

 

A táti templom idén nyáron új tetőszerkezetet kapott. A régi fedélszerkezet 1860-ban épült, így több mint 150 év után került sor a tetőcserére. Az építési munkálatokat Kovács Tibor ácsmester fővállalkozó vezette, a projekt statikusa Besey László volt. Az elkészült tetőácsolat olyan statikai megoldásokat tartalmaz, amelyek rendkívül masszívvá és teherbíróvá teszik a tetőt. Az új cseréphéjazat szépen mutat, kellemes látványt nyújt a járókelőknek, templomba járóknak. (A tetőt 1920-ig zsindely borította,, ekkor került a tetőgerendákra a palafedés, amit a közelmúltig láthattunk. Annyi bizonyos, hogy az 1920-ban elbontott zsindely már nem az eredeti borítás volt, de hogy az 1860 és 1920 közötti időszakban hányszor cserélték a zsindelyt, nem tudjuk.)

A templomhajó bejárat felőli oldalán több födémgerendát is lecseréltek, mivel egy rejtett beázás az évek során erősen megrongálta a födémnek ezt a részét. A munkálatok során megsérült mennyezetet helyreállították.

A beruházás pályázati pénzből, önkormányzati támogatásból, a hívek adományaiból és a püspökség támogatásával valósult meg. A pályázattal és a kivitelezéssel kapcsolatos adminisztratív munkát a Táti Polgármesteri Hivatal vállalta magára, megkönnyítvén ezzel a plébániára háruló feladatokat.

    

   templomteto2014-019.jpg     templomteto.jpg

                                a felújított templom

 

 

 

 

 

A választások elé...

 

tat-cimere.jpgOktóber 12-én megválasztjuk önkormányzati képviselőinket, vezetőinket. A leendő testületi tagok mandátuma az új önkormányzati törvény szerint öt évre szól. Táton a polgármesteren kívül a képviselőtestületnek 8 tagja van, ennyi jelöltet fogunk szavazatainkkal mandátumhoz juttatni.

Az idei önkormányzati választás egyik nagy kérdése Táton: ki lesz az új városvezető? A közvélemény arra enged következtetni, hogy szoros küzdelem várható a jelöltek között.

Szenes Lajos, most leköszönő polgármester 16 évig állt a település élén. Polgármestersége alatt – nyugodtan kimondhatjuk – Tát a környék egyik legprosperálóbb városává nőtte ki magát. Gondolhatunk itt az elkerülő útra s az árvízvédelmi gátra, a tát-kertvárosi római lakópark kialakítására, a Fő úti parkolósávok és járda kiépítésére, a Hősök tere átalakítására, az újtelepi esővízelvezető rendszer megépítésére, egy sor kertvárosi és újtelepi utca az elmúlt években kapott szilárd burkolatot, de az ófaluban is több utcát friss aszfaltburkolattal láttak el, esővízelvezető árkok kerültek felújításra, megújult a temető, az iskola és óvoda évről-évre folyamatosan korszerűsödik, az idén a kultúrház is megújul, de gondolhatunk az új takarékszövetkezet- és postaépületre is, a hamarosan megnyíló tájházra, vagy arra a tényre, hogy Tát tavaly elnyerte a városi címet. Mindeközben csöppet sem mellékes tényező, hogy a fejlesztések hitelfelvétel nélkül valósultak meg, a település költségvetési egyensúlya nem borult fel. Azért érdemes ezeket feleleveníteni, mert úgy tűnik, vannak Táton, akik a kampány hevében minderre nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni.

A település intézményrendszere, infrastruktúrája az elmúlt 16 év alatt sokat fejlődött, emellett a városvezetés kiterjedt kapcsolati tőkével rendelkezik, így biztos alapok teremtődtek a további építkezéshez. Az októberben felálló új testület azzal a biztos tudattal láthat majd munkához, hogy a város ügyei rendben vannak, a folytatáshoz minden adott. A továbbiakban is körültekintő, a realitásokhoz igazodó vezetésre lesz szükség. A városirányítás komplex feladat. A városüzemeltetés gyakorlati ismeretein túl távlatos gondolkodást és szervezőkészséget is igényel, s mint tudjuk, egy polgármester a gazdasági élet tisztaságáért s az általános erkölcsi állapotokért is nagymértékben felel. Kalandorságnak itt nincs helye. Tát gazdasági, szociális és kultúrális prosperitása jórészt éppen a fegyelmezett gazdálkodásnak köszönhető. A legnagyobb kihívás egy városvezető számára talán mégis a különböző érdekek, álláspontok egyeztetése, a mindennapi konszenzuskeresés, problémamegoldás. A polgárok békéje, a város nyugalmának megőrzése elsőrendű követelmény.

Természeti környezetünk megóvása a felelőtlen ipari beruházásokkal szemben valamennyiünk kötelessége, de különösen a közéleti személyek viselnek nagy felelősséget etekintetben. Az új városvezetéstől elvárjuk, hogy megalkuvás nélkül képviselje a környezetvédelem ügyét, azt a határozott követelést, melyet a térség lakói több ízben egyértelműen kinyilvánítottak.

Fontos, hogy a kampány heteiben is tartható ígéretek hangozzanak el. Olyan elképzelésekkel álljunk elő, melyekhez a háttér is biztosított. És ne feledjük: minden éremnek két oldala van, - ha megmutattuk az egyiket, mutassuk meg a másikat is. Ellenkező esetben csalódás lesz az eredmény, ami senkinek sem jó.

Reméljük, hogy az előttünk álló esztendőkben is töretlen lesz városunk fejlődése, s mind anyagi, mind szellemi téren a további gyarapodás évei következnek. Ehhez kell az itt élők szorgalmas munkája mellett a jó vezetés. A rátermett képviselők, s a bölcsen cselekedni tudó, a képviselőtestülettel a választói akarat mentén együttműködő polgármester.

 

 

 

 

 

Nyárvégi összegző Turi Lajossal,

 

Tát alpolgármesterével

 

Az építőiparban a nyár csúcsszezonnak számít, s egy önkormányzat is lehetőség szerint a nyári szabadságolások idején végezteti intézményei felújítását.

Tát középületei a nyári „beavatkozásoknak” köszönhetően évek óta folyamatosan korszerűsödnek, szépülnek. Idén nyáron azonban egy újabb nagy volumenű fejlesztésnek is a végéhez értünk. Az Únyi patak környéke valósággal újjávarázsolódott...

Megkértük a város alpolgármesterét, Turi Lajost, vázolja fel röviden, milyen munkálatokon vagyunk túl, és minthogy a küszöbön álló önkormányzati választásoknak ő lesz az egyik táti főszereplője – polgármester jelöltként - , arra is felkértük alpolgármester urat, mondjon néhány szót arról, milyen motivációkkal és célokkal indul a választásoknak?

turi-lajos.jpgT.L.: Az Önkormányzat mindig kiemelt feladatának tekintette a materiális és a szellemi javak őrzését, fejlesztését – a közintézményeink működtetését, az ott fejlődő, tanuló, dolgozó személyek védelmét. Tudjuk, hogy a közelmúltban az iskolai struktúra megváltozott, mégpedig úgy, hogy a szakmai irányítás az állam hatáskörébe került, az egyik lehetséges működtető pedig az önkormányzat. A lehetőséggel nem sok önkormányzat élt. Mi azok közé tartozunk, akik fontosnak tartották a vagyon megőrzését, hiszen olyan intézményekről van szó, melyek gyermekeink jövőjét, jólétét szolgálják. Éppen ezért, nem közömbös, hogy milyen paraméterekkel tudjuk működtetni ezen intézményeket. Sikeresen pályáztunk a KEOP (környezet energiamegújulási operatív program) keretében az iskola Fő úti épülete és a kultúrház tekintetében.  A projekt során utólagos hőszigetelést kaptak a falak és a födémek, külső nyílászáró csere történt, a tetőre napcella-rendszer került, és az elavult gázkazánokat újak váltották fel. A projekt mintegy 120 millió összköltségű, ennek 85%-a úniós állami támogatással bír. Azon munkálatok finanszÍrozását, melyekhez szükségszerű volt egyéb forrást is hozzátenni, az önkormányzat saját büdzséből kompenzálta. Ilyen az iskola épületében statikailag indokolt aljzatbeton megerősítés, az udvari részen a tető átcserepezése, a sérült és használhatatlan fedőanyag kicserélése, valamint a kultúrház épületében az elavult és veszélyesnek mondott azbeszt pala bányászott azbesztmentes palára való kicserélése. A kultúrház tetőszerkezete statikai okokból cserépborítást nem tett lehetővé, sőt még így is újabb megerősítésre szorult. Az év hátralevő részében még előttünk az orvosi rendelők energetikai korszrűsítése, az épületek felújítása, s úgyszintén néhány utca szilárd burkolattal való ellátása, aszfaltozása. Önelégültség nélkül mondhatom, hogy az elmúlt években az önkormányzatnak sikerült jól kihasználnia a pályázatadta lehetőségeket, úgy, hogy mindeközben a költségvetése nem rogyott össze. Három évvel ezelőtt az újtelepi csapadékvíz elvezető rendszer valósult meg úniós állami támogatással, két éve a kertvárosi iskola kapott új köntöst és részesült energia megújulási programban, idén nyáron pedig az előbb említett Fő úti iskola és a kultúrház.

A helyi képviselőtestület mindig prioritásként kezelte, hogy a közbeszerzésekben helyi vállalkozók, konzorciumok, generálkivitelező vegyenek részt. A szóban forgó beruházások vonatkozásában azonban tudni kell, hogy csak tőkeerős vállalkozások tudtak helyzetbe kerülni, hiszen ezek a projektek mind utófinanszírozásúak, a támogatás összege sokszor jóval az elvégzett munka után hívható csak le. Örömmel vesszük, hogy a nyertes vállalkozások szintén helyi kisebb vállalkozóknak, mesterembereknek adtak megbízást.

Az árvízvédelmi munkálatok 2-es ütemének során a Kenyérmezei- illetve az Únyi patak visszatöltésezése valósult meg. Ezzel a tokod-táti öblözet közel 100%-os bevédettséggel bír. A jövő feladata ennek a létesítménynek a humanizálása, parkosítása, szépítése. Itt kell megemlítenünk a két forgalmas közúti kereszteződés, a bajnai úti- illetve az esztergomi elágazás majdani átépítését, melynek során egy körforgalmi csomópont épül a 10-es út és az esztergomi út találkozási helyén. Ennek tervezése folyamatban van.

Szeretnénk a gyalogosok és a kerékpározók számára is könnyebbé tenni a közlekedést a három településrész között. Ennek érdekében egy a közutaktól független, belső gyalogos- és kerékpár út elvezetést tervezünk. Ez szükségessé teszi majd egy új, gyalogos és bicikliforgalom lebonyolítására alkalmas hídszerkezet megépítését is a meglévő 10-es úti híd szomszédságában. Ezen túlmenően azon is dolgozunk, hogy az adott térségben a közvilágítás kérdése megoldást nyerjen.

A polgármester jelöltséget 20 évnyi önkormányzati munka elpzte meg. A Választópolgárok és Polgármester úr jóvoltából az utolsó négy választási cikluson keresztül alpolgármesterként is tevékenykedtem. Mivel polgármester úr megbízatása az idei évvel lejár, és ő nem kívánja újra jelöltetni magát, ezért kötelességemnek is érzem, hogy induljak a polgármesteri feladatok ellátásáért. Szívügyemnek tekintem, hogy a megkezdett irányvonalat tovább folytassam. Ehhez kérem a táti polgárok támogatását.

 

 

 

 

 

A táti nyugdíjas klub - 18 éve együtt

 

A rendszerváltást követően országszerte munkahelyek ezrei szűntek meg, a nyugdíjasok létszáma ugrásszerűen megnőtt. Az akkori nyugdíjas társadalom részéről nagy igény mutatkozott a szervezett keretek között működő önsegélyezésre. Környékünkön is többnyire ezidőtájt  alakultak meg  az idős embereket tömörítő civil szervezetek, az ún. nyugdíjas klubok. A táti nyugdíjas klub 1996-ban kezdte meg működését, közel 300 taggal. A megalakulás óta igen sokrétű tevékenységet folytat: kirándulások -, nyaralások -, családi összejövetelek -, különböző alkalmi ünnepségek szervezése, gyógyfürdők látogatása. A klubnak van egy nyugdíjas énekkara, a táti bányász vegyeskórus, mely hetente tart énekpróbákat a helyi kultúrházban. A karvezető Marász Sándorné. Kuberek János harmonikán kíséri a kórust. A heti énekpróbák jó alkalmat adnak beszélgetésre, eszmecserére is. Ilyenkor beszélik meg a klubtagok, ki kit látogasson meg az elkövetkező héten, mivel sajnos egyre több a beteg, segítségre szoruló idős ember a klubon belül is. Az énekkar a táti rendezvényeken kívül a környező települések ünnepségein is rendszeresen fellép. Dorogról és Csolnokról különösen sok a meghívás. Az ebediekkel is gyümölcsöző a kapcsolat. 

A táti nyugdíjas klub minden hónap utolsó szerdáján születés- és névnapi ünnepséget rendez a szeretetotthonban. Ilyenkor köszöntik fel az abban a hónapban születetteket és a névnaposokat.  A klub vezetői, Istvánfi Jánosné és Dori Istvánné hangsúlyozzák, hogy milyen fontos odafigyelni az idős emberekre. Az idősek szinte éhezik az együttérző, szerető szót, amit sajnos kevésszer kapnak meg a mai elhidegült világban. 

img_0881.jpgA klubtagok örömmel és hálásan fogadják, hogy a megyei      önkormányzat minden évben nőnapi rendezvényt tart Tatabányán  (régebben Komáromban), ahol minden megyén belüli nyugdíjas    szervezet két-három résztvevővel  képviselteti magát. Ezeken az  alkalmakon a jelen lévők széleskörű tájékoztatást kapnak a  nyugdíjasokat érintő kormányzati intézkedésekről is. 

 A táti nyugdíjas klub folyamatos kapcsolatban áll az „Életet az  éveknek” nevű országos nyugdíjas civil szervezettel, melynek  komárom-esztergom  megyei rendezvényeit a klub tagjai  rendszeresen látogatják. A klub előfizetője az országos szervezet  által kiadott folyóiratnak. 

Az egyesület jó kapcsolatot ápol a táti önkormányzattal, és személyesen Szenes Lajos polgármesterrel.

 Lehetőségeihez mérten az önkormányzat igyekszik minden segítséget megadni a nyugdíjas klubnak, mely az apadó létszám ellenére még mindig a legnépesebb civil szervezet Táton. A kultúrházzal és annak vezetőjével, Hámos Lászlóval szintén jó az együttműködés. 

A táti Nyugdíjas klub mindenkit szeretettel vár tagjai közé. Nagy szükség van a fiatalításra. A klubvezetők szerint: „Aki egyedül van, azért találja meg a helyét közöttünk, aki pedig párban van, azért.” Az egyesület mottója 18 éve változatlan: „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”

                                                                                                                       img_0882.jpg      

        img_0774.jpg

        

 

 

 

 

Ha létrejön az együttgondolkodás, a közös

 

cselekvés

 

Van még néhány olyan régi ház Táton, melyre ha ránézünk, mintha visszaszálltunk volna az időben jópár évtizeddel. Farkasék családi háza ilyen. Az utcai homlokzat ma is ugyanazt a képet mutatja, mint hajdanán. Két kis fakeretes ablak néz az utcára, a fal fehérre meszelt, a tető egyszerű fedélszék.  Úgy, mint a múlt század huszas éveiben. Akkoriban épült a ház. 

Farkas Béla tudatosan törekedett arra, hogy az épület a felújítás után is megőrizze egykori parasztház jellegét. És ezt nem csak az ősök és a régi falusi kultúra iránti tiszteletből tette, de azért is, mert vallja, hogy a valamikori építési módszerek, műszaki megoldások sok esetben ma is jól alkalmazhatók. A régiek sokmindent kitaláltak, olyan rendszereket, amelyek az évszázadok során megcsiszolódtak, kiállták az idő próbáját, s nekünk nincs is más teendőnk, mint átvenni a már meglévő technológiát. Amikor a család eldöntötte, hogy a Vörösmarty utcai házban fognak lakni, első gondolatuk az volt, hogy a ház külső formája, anyaga, amennyire lehetséges, maradjon érintetlen.  Egyedül az épület hátsó részét toldották meg egy hozzáépítéssel.  A legbonyolultabb feladat az építkezés során a régi és az új szerkezetek összebékítése volt, mert nem olyan egyszerű eldönteni, mi az, ami megtartható a régiből és ötvözhető az újjal, különösen, ha a régit nem is ismerjük olyan alapossággal, mint az egykori mesterek. Néhai Keil Feri bácsi, a család jóbarátja, aki ezermester hírében állt, sokat segített Bélának abban, hogy a ház a kívánt módon épülhessen meg. 

Mindezt maga a házigazda meséli el, akivel egy pohár hűsítő ital mellett beszélgetünk a családi ház nappalijában. Késő délután van, Béla nemrég érkezett a munkából, a Feleség, Brigitta pedig a három éves Bálinttal rajzolgat, s közben az alig félesztendős Boglárkát is csitítgatja. Bizony nem könnyű az édesanyák élete. Reggeltől estig ezerfelé oszlik a figyelmük, megannyi „hadszíntéren” kell helytállniuk. 

A lakásban minden a mai kornak megfelelően van kialakítva: a helységek elrendezése, a burkolatok, a bútorzat. Itt már nem a régi paraszti kultúra formavilága az úr, de még így is megfigyelhető egyfajta visszafogottság, mértéktartás a stíluson. Nyoma sincs hivalkodásnak, ízléstelen pöffeszkedésnek. Egy lakás sokat elárul a lakóiról. 

Bélát rendszerető embernek ismerem. A munkát gondosan, precízen végzi, nem tűri a slendriánságot s a pocsékolást. Amikor ezt – nem titkolt szimpátiával - megemlítem neki, azt mondja, édesapjától tanulta a pontosságot, a takarékoskodást. Tulajdonképpen ő nem is tesz mást, minthogy az apja mozdulatait utánozza. A régi világban nem volt bőség, nem lehetett pazarolni. Az emberek jól tudták, hogy pl. a kőműves kanalat munka után el kell mosni, nem szabad mosatlanul elrakni, mert használhatatlanná válik. Persze lehet másikat venni, de az már nem biztos, hogy úgy rááll az ember  kezére, és a munkamorálra sincs jó hatással, ha nem vigyázunk a munkaeszközeinkre. Béla szerint az idősebb férfigenerációkhoz tartozók neveltetésében sokat jelentett a hadseregben eltöltött idő. A katonaság pozitív módon formálta a jellemet. Ma egész más tulajdonságok határozzák meg a karaktert, mint régen, és igény sincs a változtatásra. 

Brigittához fordulok, megkérdem: nem okoz-e nehézséget a család életében a férj szigorú rendpártisága? Brigitta mosolyog, érti, mire gondolok. 

- Néha zavaró. De kompromisszumokat kell kötni. Én lazábban veszem a dolgokat, mint Béla, de az igazság legtöbbször valóban a két álláspont között van. Keresni kell a megoldást. Néha csak egy gesztus vagy egy cselekedet is sokat számít, nem feltétlenül kell mindent kimondani. Persze eltusolni a problémákat, tologatni magunk előtt nem szabad. És fontos, hogy ne csak túl legyünk azokon, hanem hogy épüljünk is általuk.

Bélát láthatóan nem érik váratlanul az iménti mondatok. Egy megjegyzéssel meg is toldja azokat: 

- Vannak szituációk, amikor nem érdemes a részleteken rágódni, mert ez félrevinné a dolgokat, de vannak helyzetek, amikor kőkeményen bele kell menni a részletekbe, hogy elkerüljük a későbbi kellemetlenségeket.

A gyereknevelés komoly kihívás a mai családok számára. Nap mint nap tapasztaljuk ezt. De miért nehezebb ma gyereket nevelni, mint 100 vagy 200 évvel ezelőtt? Azt a fajta nélkülözést, mely az elődeink mindennapjait keserítette, már nem ismerjük, mégis leginkább a szűkös anyagiakra hivatkozunk, amikor a nehézségeinket panaszoljuk. Pedig egész biztos, hogy máshol van a bajaink gyökere.  Kíváncsi voltam, mit mondanak erről vendéglátóim. 

Béla szerint az, hogy a szülők munkahelyre járnak és napi 8-10 órát távol vannak családtagjaiktól, nagyon megviseli a családokat. Régen sem úgy történt a nevelés, hogy leültek a gyerek mellé, és mondták neki az okosat, hanem munkával nevelték a gyerekeket, úgy, hogy bevonták őket a család életébe, a mindennapi tevékenységekbe. Maga az életvitel volt olyan, hogy a gyerekek óhatatlanul részt vettek a munkában.  Ma a szülő alig van a gyerekkel, s amikor munka után hazamegy, megpróbálja bepótolni azt, ami szerinte elmaradt, de így nem lehet nevelni.  Ezt mindenki érzi, tudja, ám tehetetlen, és jobb híján az anyagiakkal magyarázza a problémát.

Brigitta is hasonló véleményen van, de hozzáteszi, hogy ma is be lehet vonni a gyerekeket a házimunkába, ez csak elhatározás kérdése. A szülők feladata, hogy kialakítsák a gyerekben a helyes értékrendet, ez pedig úgy lehetséges, ha létrejön az együttgondolkodás, a közös cselekvés gyakorlata a családban. 

Béla el is mond egy történetet ezzel kapcsolatban. Az udvarban együtt ültették a fűmagot Bálinttal. A gyermek nagyon élvezte a munkát. Később a legapróbb részletekre is emlékezett. Amikor pedig meg kellett magyarázni neki, hogy a frissen kikelt fűre még nem szabad rálépni, akkor elég volt neki a következőt mondani: „Bálint, ne menj a fűre, tudod, arra, amit együtt vetettünk!"

Béla és Brigitta szeretnek Táton lakni. Brigittát ugyan nem ide kötik az ősei, ő Veszprémvarsányban született, de mint mondja, nem lát nagy kontrasztot a két település lakói között. Táton nagyon imponáló az összetartás és a hagyományok őrzése, ami - és ezt már Béla mondja - nem minden előzmény nélküli. A közösségi életet itt Táton a medréből gyakran kilépő Duna fényesítgette a múltban, mint a kavicsokat a folyó fenekén.  

 

 farkasek.jpg    farkasek-1.jpg 

    

 

 

 

 Megépült a gát, megszépült a patakpart

 

Idén augusztusban befejeződött a Tátot, Tokodot és Tokodaltárót védő, három kilométert meghaladó hosszúságú gátrendszer kivitelezése a Kenyérmezei- és az Únyi patak mentén. 

Mint tudjuk, a beruházásra azért volt szükség, mert a Dunába ömlő patakok árhullámok idején a folyó visszaduzzasztó hatása miatt veszélyeztették az érintett településeket.  

A megépült gátrendszer a mértékadó árvízszint kivédésére alkalmas magasságával a jövőben remélhetőleg kellő védelmet nyújt a környéken élőknek. 

Ahol nem volt megépíthető a töltés, ott területfeltöltést végeztek, vagy mobil árvízvédelmi rendszer beiktatását tették lehetővé, vasbeton árvízvédelmi falat építettek. 

Az Unyi patak medrének partfalait bizonyos szakaszokon tardosi vöröskővel borították. A kövezést a vízsodrás függvényében, a szakma szabályai szerint végezték. 

A védmű részét képezi öt vasbeton zsilip is, mely nagy esőzések idején a környéken összegyűlt csapadékvíz patakmederbe történő átemelését teszi lehetővé. A Tát-kertvárosi részen egy a Mogyorósi úttól a táti malomig terjedő vízgyűjtő csatorna megépítése még hátravan. 

 

                                                                 img_0905.jpg

 

 

  

 

A pincevölgy  

 

Tát, Tokod és Mogyorósbánya találkozásánál, a Gerecse dombjai között húzódik meg az a csodaszép völgy, melyet az itteniek csak pincevölgynek neveznek, lévén, hogy immár három évszázada borospincék, szőlőskertek, gyümölcsösök tarkítják. Ha mesélni tudna, bizony sok érdekesség bukkanna elő a múltból. Vannak itt beomlott régi pincék, melyeket már a föld s az idő is eltemetett. De vannak kétszáz éves meglévő pincék is. Egyiket-másikat fölújították, ezek most eredeti szépségükben szolgálják tulajdonosukat, a legtöbb azonban még mindig reménykedve várja, - málló köveivel, meg-megroggyanó boltíveivel, - hátha egyszer valaki gondjaiba veszi, s kipótolja a hézagos falazatokat, megcsiszolgatja a valaha gondosan egymásra rakott, ma már mohos köveket. 

A völgy fölött, ott ahol a Gerecse-hegység utolsó magaslata emelkedik a táti láp fölé, s ahol most is fenyőerdő zöldellik, valamikor földvár állt. Már csak a szájhagyomány őrzi emlékét a középkori erődnek. Hány meg hány hős magyar vitéz állhatott itt őrt egykoron. 

Az ún. prímás-völgy, a pincevölgy Tát felé eső, magasabb fekvésű oldala, valamikor az esztergomi prímás-palotának szolgáltatta a borszőlőt. Ma már nem az egyházé e terület, de még szőlőt is alig látni errefelé. A szőlőtőkéket a kevesebb munkát igénylő gyümölcsfák, vetemények váltották föl, s a zöld gyep. Egy paint-ball pálya is létesült itt a domboldalon a közelmúltban. 

A prímás-völgy aljában, a Mogyorósbányára vezető út egyik kanyarulatában áll Hegyi Sándorék pincéje. Szép, míves építmény, látszik, hogy gondos kezekben van. Kint meglehetősen melegen süt a márciusi Nap. A fák rügyezni készülnek. Ez az az állapot, amikor még minden a téli arcát mutatja, de már pattanásig feszül a természetben a kitörni akaró életenergia.  Sándor bevezet a présházba, ahol jó hűvös fogad. Leülünk a termetes diófa asztalhoz, a borozó sarokba. Beszélgetünk pinceéletről, múltról, jelenről, tervekről.  Sándor előrebocsátja: nagyon szeret ide járni, kicsi kora óta. Mondhatni, itt nőtt föl a hegyen. Sok-sok felejthetetlen élmény fűzi ehhez a helyhez. Gyerekkori csínytevések a barátokkal, ifjúkori mulatozások, idősebbekkel való jóízű beszélgetések, munka a szőlő körül, építkezés. Nagyszülei 1962-ben vették a pincét. Temérdek munka árán sikerült a mostani állapotába hozni. De egy házon, még ha kész is, mindig van alakítani való, így Sanyi ma is azon dolgozik, hogy a hétvégi pihenőhely még komfortosabb, lakhatóbb legyen. Felesége, Kati segít neki ebben, de legidősebb gyermekük, Sándor úgyszintén bőven kiveszi részét a munkából. Ő már azt is elhatározta, hogy ha saját lábra áll, kiköltözik ide a völgybe, itt fog lakni. A ház – ami nagyszülői hagyaték – már készen is áll, pár lépésnyire a családi pincétől. 

img_2941.jpgSanyi örömmel nyugtázza, hogy a szomszédokkal baráti a kapcsolat. Gyakran összejárnak, együtt sütnek-főznek, fröccsöznek, és a munkában is segítik egymást. Az összetartásnak köszönhető az is, hogy a Mogyorósra vivő valamikori dűlőutat sikerült az út menti pincetulajdonosoknak saját költségen kiköveztetni. A vasúti beton talpfák nagyon hasznosnak bizonyulnak a meredek úton. S mióta a mogyorósbányai Önkormányzat jóvoltából a mélyút is rendbe lett téve, a hegyre való följutás s a hegyről való lejutás, ami korábban igen nehézkes volt, végre megoldottnak mondható. 

A villany már mindenütt be van vezetve, viszont vezetékes víz még mindig nincs a völgynek ezen a részén.  Vendéglátóm nagyon reméli, hogy belátható időn belül a vízvezeték is megépül. 

Talán a völgy különleges klímájának tudható be, hogy az itt megtermesztett vetemények kiváló minőségűek és rendkívül ízletesek. A paradicsomtól a hagymán keresztül a földieperig szinte minden megterem. A föld éppenséggel nem tűnik első osztályúnak, mégis csodákat hoz ki magából. Van valami titok ebben is. Mint ebben az egész tájban. Ebben a szívet melengető, gyönyörű tájban. 

Sanyi meséli, hogy itt a pincevölgyben az embernek mindig van étvágya. Ő maga is, valahányszor kijön ide, s csak kinyitja a présház ajtaját, máris megéhezik. A ház körüli veteményeskertet jobbára a Feleség műveli. Sehol olyan jó paradicsomot, paprikát nem kapni, mint amilyet az itteni föld terem – állítja Sanyi. Sajnos előfordul, hogy tolvajok megdézsmálják a termést, de amióta megépült a két út, érezhetően kevesebb a tolvajlás is. 

A megnövekedett átmenő forgalomnak a pincetulajdonosok nem mindig img_2979-masolata.jpgörülnek, de tudomásul kell venni, hogy a jobb közlekedési viszonyok a forgalmat is növelik. 

Sokszor az egész család kint tölti a hétvégét a pincénél, s ilyenkor nagyon nehéz a vasárnap este, mert senkinek sincs kedve hazamenni. A jó levegő, a szép csöndes környék bizony marasztaló. 

Sanyi, sok más pincegazdához hasonlóan, ma már nem termel szőlőt, de a borkészítés továbbra is  egyik kedvelt  foglalatossága. A borpincében mindig van finom bor. S a jó bor mellet a jókedv sem hiányzik.  

A csend, a természet közelsége az emberi lelket mélyen megérinti. A pincevölgyre ez különösképpen is igaz. Az ide látogató megszabadul gondoktól-bajoktól, szíve-lelke fölüdül. Már-már mennyei béke árad itt a lankák fölött. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Polgárőrök a lakosságért

 

A táti Vagyonvédelmi Egyesület 1998-ban szerveződött. Az 1990-es években Táton is elszaporodtak a magán- és közvagyon elleni bűncselekmények, így nagy szükség mutatkozott egy olyan szervezet létrejöttére, mely a rendőrséggel együttműködve segít a vagyonvédelemben. Id. Fekete Lajos nyugdíjas rendőrnyomozó hívta létre a táti polgárőr egyesületet, melynek ő volt az első elnöke, titkára pedig Katona Ottó. A polgárőr szervezet jelentősen hozzájárult a közbiztonság javulásához. A községben rendszeresen járőröző polgárőrök több betörőt, terménytolvajt elfogtak, rendőrkézre juttattak.

2001-ben az országos kívánalmaknak megfelelően megalakult az Országos Polgárőr Szövetség, melyhez a megyéből elsőként a táti polgárőr szervezet csatlakozott. Az országos szövetség megadta az irányelveket a munkához, megalkotta a polgárőrség szabályzatát. A táti szervezetnek 32 tagja volt akkoriban, zömében 20 év alatti fiatalok. 2001-ben Katona Ottót választották meg a szervezet élére. Vezetésével egy jól teljesítő, összeforrt csapat alakult ki. Ezt igazolta az is, hogy Tát rövid időn belül a rendőrségi kimutatások szerint is a környék messze legbiztonságosabb települése lett.

Sajnos a polgárőr tevékenység idővel alábbhagyott. A fiatal polgárőrök, akik önkéntesként vállalták a község vagyonvédelmi szolgálatát, a munkahelyi kötöttségeik miatt egyre kevesebb időt tudtak szánni a polgárőri teendőkre.  Emiatt azután 2011-12-ben újra megsokasodtak a besurranásos lopások a községben.  Szomorú példája ennek a legutóbbi újtelepi gázrobbanásos eset. Tát vezetése szeretné, ha a polgárőr szolgálat az időközben városi rangra emelkedett településen újra a valamikori hatékonysággal tudna működni. Ennek érdekében kész megadni a szükséges támogatást a vagyonvédelmi egyesületnek. Kívánatos lenne, ha minél több táti polgár csatlakozna valamilyen formában a szolgálathoz. A szervezet vezetője várja nem csak azok jelentkezését, akik alkalmanként el tudnának tölteni egy-egy órát aktív figyeléssel, de azokét is, akik háttérmunkával készek segíteni a szervezet tevékenységét. Katona Ottó hangsúlyozza, hogy nem „spiclimunkára” számítanak, ahogy azt Táton néhányan gondolják, hanem valóban a jószándékú, egymást segíteni akaró emberek közreműködését kérik. A cél a város nyugalmának biztosítása, a rendzavarók kézre kerítése, távol tartása. Katona Ottó hivatali telefonszáma: 06 30/ 791 22 24.

 

 img_2981.jpg         szem--1-.jpg

 

 

 

 

 

Miniszterelnöki látogatás Táton

 

Február 20-án, csütörtökön délelőtt letették a Komárom-Almásfüzítő árvízvédelmi fővédvonal alapkövét. A rendezvényen felszólaló Orbán Viktor miniszterelnök ezt követően Táton tett látogatást, ahol tájékozódott az itteni árvízvédelmi rendszer befejező építési munkálatairól, Szenes Lajos polgármester és Dr. Völner Pál választókerületi országgyűlési képviselő, infrastruktúráért felelős államtitkár társaságában. Emlékezhetünk, a tavalyi sikeres árvízi védekezés során is Miniszterelnök úr többször személyesen jelen volt Táton. 

A táti polgármesteri hivatal dísztermében megtartott közel másfél órás beszélgetésen részt vevők köre a szakmai programhoz kötődött (Beruházó, Kivitelező, az árvízi védekezésben részt vevő vállalkozók, hivatali dolgozók). A Miniszterelnök a kötetlen és baráti beszélgetés keretében  az árvízvédelmet érintő kérdéseken túl egyéb országos feladatokról is megnyilatkozott. Ennek során megfogalmazódott, mit tart a kormányfő a jövőt illetően igazán fontosnak. Ezek a családtámogatási rendszer, a családi adózás, a kiskeresetűek adóterheinek csökkentése, a foglalkoztatás növelése, a gazdaságélénkítés, a nyugdíjak reálértékének megőrzése, rezsicsökkentés, adósmentés. Mindezek az elemek, amelyeket a kormányzat az elmúlt időszakban az életminőség javítása tekintetében prioritásnak tekintett, továbbra is a kormányzati munka figyelemkörében lesznek, amennyiben a jelenlegi kormánykoalíció az előttünk álló országgyűlési választáson megkapja a szavazók bizalmát – fogalmazott a miniszterelnök. 

A beszélgetés résztvevői megtapasztalhatták Orbán Viktor szellemi gazdagsággal párosuló közvetlenségét, eleven humorát. 

 

2014-02-20_ov_13_.jpg      2014-02-20_ov_02_.jpg 

 

 

 

 

 

A hazaszeretet...

 

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” (Wass Albert)

A fenti idézet adta meg az alaphangot a Táton megtartott március 15-i ünnepségnek. Hámos László, a Táti Kultúrház igazgatója, ünnepi beszédében kiemelte: a hazát csak úgy lehet szeretni, ha annak lakóit is szeretjük. Nagyon konkrét és sokszor nehéz feladat ez, de megkerülhetetlen. Az emberszeretet és a hazaszeretet összetartozik. 

A szeretethez egymás alapos ismerete is kell, de így van ez a hazával is. Csak akkor tudjuk szeretni magyar hazánkat, ha ismerjük a Kárpát-medence tájait, népcsoportjait. A hazaszeretet nem pátosz, hanem kemény döntésekben nyilvánul meg. Ha mi tátiak megragadjuk értékeinket, hagyományainkat, akkor ezzel a hazánkat is építeni tudjuk. 

 

                                                       marc-15-004.jpg  

A táti iskola diákjai idén is színvonalas műsorral készültek az ünnepségre. A koraesti szürkületben az égő fáklyák fölidézték a forradalom tüzét, de a mához is szóltak, egységre és szeretetre hívva bennünket.