Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszélgetés Kapócs-Romanek Lígiával az egészséges táplálkozásról

Mit, mikor, mennyit és hogyan elkészítve együnk? Mitől lesz egészséges az étkezésünk? Szükségszerű-e az élelmiszerek vegykezelése? Miért van annyi túlsúlyos ember? Kapócs-Romanek Lígiával, a Magyar Rákellenes Liga vezetőségi tagjával beszélgetünk az egészséges táplálkozásról. 

 

fenykep0082.jpg

Helytelenek az étkezési szokásaink, ez tény. Ezek után az is érthető, hogy az egészséges táplálkozás napjaink slágertémája. De őszintén szólva, amikor azt látom, hogy valaki már-már mániákusan alakítgatja az étrendjét, s az étkezésből egyfajta vallásos rituálét csinál, akkor azt mondom, köszönöm, én ebből nem kérek. Egyesek fanatikus buzgalommal vetik bele magukat az ilyen-olyan műzlik, saláták készítgetésébe, nem látván, hogy amit művelnek, az már rég túllépte a józanság határait. Nem kellene-e az egészséges helyett inkább a normálisra helyezni a hangsúlyt, amikor a helyes táplálkozásról beszélünk? Magyarul, nem lenne-e sokkal jobb, vagy ha úgy tetszik, egészségesebb, ha egyszerűen csak normálisan étkeznénk, és nem az egészségünket féltenénk minden lenyelt falatnál?
- Egyetértek. Úgy gondolom, fontos odafigyelni a táplálkozásra, de ha túlságosan központi kérdéssé válik, az sem jó. Mindent a helyén kell kezelni. Meg kell találni az arányokat. Ebben a családanyáknak különös szerepük van, hiszen ők vezetik a háztartást, ők a család étkeztetői. Mivel az egészségünk egyik fontos meghatározó tényezője a táplálkozás, azért jó tisztában lenni azzal, hogy mit,   mennyit, mikor, és hogyan elkészítve együnk. 
 
Sokat hallunk arról, hogy milyen fontos a változatos táplálkozás... 
- A változatos táplálkozás valóban fontos. És van néhány irányelv, amelyet jó, ha mindenki tud. 
 
Például?
- Például a gabonafélék teljes kiőrlésűek legyenek, ne fosszuk meg magunkat az értékes tápanyagoktól, amelyek a héj alatti részben vannak. Cukrot ne együnk sokat, tejből is inkább házi tejet igyunk, ha van rá mód.  Zöldségből, gyümölcsből kellene a legtöbbet fogyasztani. A húsok megterhelik a szervezetet, jól gondoljuk meg, hogy mennyi húst eszünk. A sok elfogyasztott hús egy idő után elsavasítja a szervezetet, ami sok betegség forrása. Különösen a feldolgozott hústermékekkel legyünk óvatosak, ezek nem egészségesek.
Oda kell figyelni arra is, hogy friss legyen az élelem, amit az asztalra teszünk. Lehetőség szerint olyan zöldségeket, gyümölcsöket fogyasszunk, amelyek helyben teremnek, és az adott évszakban. A hosszú utaztatás nem tesz jót az élelmiszereknek. Inkább párolt zöldségeket együnk, mint pépesre főzötteket. A konzerveket kerüljük. A három, vagy negyednapos ételben már sok a bomlástermék, nem egészséges a fogyasztása. Jó, ha bizonyos időközönként tisztítókúrát tartunk. Nem kell nagyon sanyargatni magunkat, de néha-néha tartsunk egy kis szünetet a húsevésben, a gabonaevésben. A zöldség és a gyümölcs tisztító hatású, ezért nagyon jót tesz a szervezetnek, ha egyes napokon csak zöldséget és gyümölcsöt eszünk. A böjt nem csak testünket tisztítja, de lelkileg is emelkedetté tesz.
 
Egy csomó karcsúsító „bogyó” van forgalomban a piacon. Az internetet valósággal elárasztották a fogyókúrás szerek reklámai. Mindent kitalálunk, csak hogy ne kelljen kimondani a lényeget, vagyis, hogy túl sokat eszünk…
- A kérdés az, hogy miért eszik az ember többet a kelleténél. Ha valami problémája van, vagy csak unatkozik, akkor leül és eszik, ahelyett, hogy valami mással töltené ki ezt az űrt. Sokat rágcsálunk, nem hagyjuk pihenni az emésztőrendszerünket. Két étkezés között kb. 4 óra pihenést kellene hagyni a gyomornak, illetve a beleknek. Az étkezésre, mint örömforrásra tekintünk, pedig annyi más mindennel is elfoglalhatnánk magunkat. Az interneten reklámozott szereket nem ismerem, de van egy ismerősöm, aki 50 000 Ft-ért vett egy ilyen készítményt, és semmit nem használt. Csúnya hasonlat, de tény, hogy Auschwitz-ban egyetlen egy kövér ember sem volt. Pedig biztos, hogy akadtak ott is olyanok, akik hajlamosak voltak a hízásra. Mindenki képes megfelelő testsúlyt tartani. De ne a poroktól, a bogyóktól várjuk a csodát. A fölösleges kilók leadása nem megy egyik percről a másikra. Nem spórolhatjuk meg az önfegyelmet, a mozgást, munkát, ha a fölös kilóktól meg akarunk szabadulni. 
 
Az élelmiszereink tele vannak vegyszerekkel. Jól tudjuk, hogy a különféle tartósítószerek, adalékanyagok, valójában lassú mérgek. Idővel komoly károkat okozhatnak az emberi szervezetben. Ön is említette, hogy kerüljük a feldolgozott húskészítményeket, konzerveket. Úgy tűnik, modern civilizációnk egyfajta csapdába esett, az élelmiszeripar állította csapdába. A fogyasztó két dolgot tehet: vagy nem foglalkozik a problémával, vagy jól megválogatja, mit tesz a bevásárlókosarába, - de nyilván egyik esetben sem a fogyasztói érdek érvényesül. Hiszen nem nevezhető normális állapotnak az sem, amikor a vásárlónak egyfolytában azt kell lesnie, hogy mi az összetétele az adott árucikknek. Egyáltalán szükség van az élelem vegyszeres kezelésére? Nem lehetne a vegyipart, úgy ahogy van, kiiktatni az élelem előállítás folyamatából? 
- Amíg a pénz és az üzlet fontosabb, mint az ember egészsége, és ezt megengedik a kormányok, addig nem várhatunk változást. Annyit tehetünk, hogy nem engedjük, hogy bármit megetessenek velünk, de ehhez valóban állandóan résen kell lenni. 
 
Rengeteg élelmet dobunk ki. A felmérések szerint csak Magyarországon évente kétmilló tonna élelem kerül kukába. Hidegvérrel, rutinos mozdulattal söpörjük az ételt a tányérról a szemétbe, miközben panaszkodunk, hogy milyen rosszul megy sorunk.  Persze nem csak az élelemfogyasztás terén van elképesztő mértékű pazarlás. Az átlagpolgár érzékeli ezt, mégis minden megy a régiben. Ön szerint miért van ez, és lehetne-e változtatni a helyzeten?
- A régi emberekben az étel tisztelete még megvolt. Emlékszem, gyerekkoromban, milyen szidást kaptam, amikor egy földre hullott kenyérdarabot arrébb rúgtam. A szülőknek is nagy a felelőssége abban, hogy a fiatalok hogyan viszonyulnak az élelemhez. Nagyon szomorú látni, amikor egy gyerek kettőt beleharap az almába, s a többit eldobja, vagy rá sem néz a becsomagolt uzsonnára, csak fogja, és a kukába ejti. A túlzott bőség sem jó. Biztos, hogy a rohanó élet is hozzájárul a pazarláshoz. Velem is előfordul, hogy a nagybevásárlásaim során olyat is veszek, amit később nem használok föl. A háziasszonyok nagyon le vannak terhelve, nem jut elegendő idő a házvezetésre, ezért aztán sok az átgondolatlanság, a pocsékolás. Ha az emberek tudatában lennének annak, hogy egy család havonta 5-10 000 forint értékű élelmet kidob, akkor talán másképp gondolkodnának. A nők egészségesebben tudnák táplálkoztatni a családjukat, ha több idejük lenne erre. De átgondolt vásárlással, megtervezett napi, heti menüvel egyszerre tehetnénk jót az egészségünknek és a pénztárcánknak is. Lehet, hogy egy-egy tanfolyam, klub ilyen irányú programjai, tanfolyamai is segíthetnének a változtatni akaróknak.