Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyermek számára nagyon fontos, hogy számíthasson szüleire - interjú Pédl Mártonnéval

Pédl Mártonnéval, táti óvónővel beszélgetünk a gyereknevelés kérdéseiről

 

Melyek azok a gyereknevelésre vonatkozó főbb irányelvek, gondolatok, amelyeket megosztana olvasóinkkal?

- A gyereknevelés rendkívül felelősségteljes feladat. Azt is mondhatnám, hogy a legnehezebb feladat, különösen a mai világban. Egészséges nevelésről akkor beszélhetünk, ha a gyermek testi, szellemi és szociális állapota harmóniában áll. Nekünk óvónőknek, de a szülőknek ugyanúgy, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy egészséges, boldog gyermekek, majd később felnőttek vegyenek részt a társadalomban. Minden szülő szeretné a legjobban nevelni a gyermekét, ennek ellenére olykor követünk el hibákat, vagy túl nagy szigorral, vagy éppen engedékenységgel, vagy szeretnénk mindent megadni a gyermekünknek, és ezáltal elkényeztetté válnak. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, de törekedni kell rá.

fenykep0066.jpgA nevelés során a legfontosabb szerepe a környezeti hatások közül a családnak van. Ezért fontos, hogy a családban a gyermek biztonságban érezze magát. Szerettei észrevegyék, figyeljenek rá. Nagyon boldog, ha látja, hogy őt szeretik, örülnek annak, hogy ő van. Akkor lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha biztonság és nyugalom övezi. A gyermek számára nagyon fontos, hogy számíthasson a szüleire.

Egyre több szülőnek mind kevesebb idő jut a gyerekére, és sokan úgy gondolják, hogy elég, ha csak lekötik a gyerek figyelmét, és figyelmen kívül hagyják, hogy nem mindegy, hogy mivel teszik ezt. A tévé, videó, számítógép nem pótolhatják a személyes társas kapcsolatokat, mint pl. a mesék, a közös kirándulás, beszélgetések. De még a legnagyobb jóakarat mellet is adódnak konfliktusok. Egyes gyerekeket könnyebb, másokat nehezebb rábírni az együttműködésre. Próbálkoznunk kell megtalálni a hangot. Minden gyerekszívhez van kulcs. A lényeges az, hogy a gyerekeinket állandó odafigyeléssel, türelemmel és következetességgel, szeretettel vegyük körül.

 

A mesékről jut eszembe, hogy az én gyerekeim is mennyire ragaszkodnak a meseolvasáshoz. Felnőtt fejjel nehéz megérteni ezt a gyermeki ragaszkodást, viszont úgy gondolom, tudomásul kell vennünk, és meg kell mutatnunk, hogy „ha neked fontos, akkor nekem is fontos”.

- A gyerekek azért szeretik a meséket, mert azokban a jó elnyeri végső jutalmát, és ez a gyermekeknek örömet szerez. Ezen kívül, ott vannak a csodák, és ezeket a picik mind nagyon szeretik. A gyerekek nagyon fogékonyak a misztikára.

 

Mi szülők, ha –  lelkiismeretünkre hallgatva – szakítunk is időt a gyerekeinkre, nemritkán csak futtában tesszük ezt, félszívvel, holott az időnk többet is megengedne.

- Van, amikor valóban csak arra van szükség, hogy egy-egy jól irányzott apró cselekedettel, szóval segítsük a gyerekeket abban, hogy pl. tovább tudják építeni a játékot vagy hogy átlendítsük őket valamilyen kritikus helyzeten, viszont néha az is fontos, hogy teljes lényünkkel ott legyünk, részt vegyünk a játékukban.

 

Miért fontos a játék?                                                                          fenykep0067.jpg

- A gyerekek a játékaikban utánozzák a felnőtteket, szerepjátékokat játszanak, és ezáltal – természetesen nem tudatosan – de lényegében készülnek a felnőttkorra. A gyerekek nagyon jó megfigyelők. megfigyelik magatartásunkat, szokásainkat.  Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen példát adunk számukra. Mi vagyunk az ő mintaképeik, egész személyiségünkkel, és nem csak akkor, amikor célzottan, a nevelés szándékával teszünk vagy mondunk valamit. Meghatározó, hogy alapvető élethelyzetekben hogyan cselekszünk, pl. a boltban, emberek társaságában, váratlan helyzetekben. A gyerekek utánozni fognak bennünket.

 

Igen, ezt magam is látom, épp ezért úgy gondolom, hogy amikor a gyerekek neveletlenségéről beszélünk, akkor voltaképpen a felnőttek elé állítunk tükröt. A gyerekeink olyanok, amilyenek mi, felnőttek vagyunk. A példaadás terén a magam részéről nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeinket ne arra tanítsuk, hogy a sértéseket, bántásokat bosszulják meg (ha megütöttek, üsd vissza), hanem próbáljunk meg rávilágítani arra az alapigazságra, hogy a rosszat csak jóval lehet legyőzni.

- Nyesegetnünk kell az agresszivitást a gyerekekben. Ha valaki verekszik, nem nézhetjük tétlenül, meg kell értetni vele, hogy a verekedés nem megoldás, és el kell érnünk, hogy tudjon bocsánatot kérni.

 

Kevés családba van nagyszülő. A fiatal szülők ezt olykor előnynek tartják, mert úgy érzik, nagyobb szabadsággal bírnak, ha nincs „okoskodó” öreg a közelükben, ugyanakkor a kétgenerációs családok hiányolják a segítséget, amit egy nagyszülő nyújthat.

- Az a gyerek sokkal érzelemgazdagabb, akinek a családjában van nagyszülő, mert a nagyszülő egyszerűen csak szereti a gyereket, míg a szülő felelősséget visel érte, és ezért sokszor keményebben reagál. Szerintem jobb olyan családban élni, ahol nagyszülő is van.

 

Nem kerülhetjük meg a válás kérdését.

- Nagy probléma, hogy kevés a pozitív családminta. Sok a válás, a gyerekek nem tudják, kinek feleljenek meg. Az elvált szülők gyerekei jóval nehezebben kezelhetők, mint azok a gyerekek, akiknek a szülei a nehézségek ellenére is kitartanak egymás mellett.

Jó találkozni olyan emberekkel, akiket a szeretet és az egymás iránti odafigyelés, tisztelet vezérel, és így jó példával szolgálnak a gyerekeknek. Köszönet nekik.

 

Milinszki Márton