Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tát az Árpád-korban

A 900-as évek második felében Géza fejedelem nyugati nyitása lehetővé tette Magyarország Európába való betagolódását. Az újonnan megalakult országban az addigi nomád életmód fokozatosan megszűnt, s ezzel egy időben megjelent a kézműipar és a földművelés, a vérségi kötelékeket pedig a területi alapú igazgatás váltotta fel. 972-ben az ország székhelye már Esztergom, s Géza fejedelem a teljes Kárpát-medencében szilárd hatalommal bír. Az ezredfordulón, Szent István királyunk színre lépése idején Tát területe a királyi birtok részévé válik.

Ez a terület a legszerencsésebbek közé tartozott. Itt vadakkal bővelkedő erdők voltak, jó legelők és a nagy áldást jelentő Duna. Nem csoda hát, hogy már a korai Árpád-korban Tát területe lakott volt. A korabeli fővárosba vezető főút Tátot is átszelte, így a városba igyekvők egy része Táton is áthaladt. Ebből következően a falu az 1200-as évektől vámszedő joggal is rendelkezett, az 1300-as években pedig már tekintélyesebb helynek számított.  

A falvak lakói ebben az időben többnyire földbevájt sátortetős veremházakban1 laktak. A nyarat sátrakban töltötték. A földművelők igavonó állata az ökör volt, lovat inkább csak a katonák használtak. Az élelmezésben a juhnak volt nagy jelentősége. A húsételeket kenyérgabonával, árpával, borral, méhsörrel egészítették ki, de a vadfogásnak, halászatnak, gyűjtögetésnek is volt szerepe az élelmezésben. Az erdő adta a fűtéshez és a házépítéshez a faanyagot. A ruházkodáshoz szükséges állatbőrt és rostnövényeket házilag termelték és készítették ki, fonták, szőtték. Egy-egy faluhoz 15-65 család tartozott, családonként átlag három-négy életben maradó gyermekkel.  A föld népe robotmunkával és terméshányaddal adózott.

veremhaz.jpg

 

A középkori Tát az iskola és a templom körüli területen volt. Első említése  1146-ból való. Bizonyos Fulco hospes2  ekkor adta Táton lévő birtokát a pannonhalmi apátságnak. Írásos emlék van arról is, hogy a település Szent György tiszteletére emelt temploma 1181-ben már állt. Az Árpád-kor egyik legnagyobb uralkodója, a táti iskola névadója, III. Béla király ez évben adományozta a táti birtokot a János-lovagok rendjének. Ettől az időtől kezdve Tát a János-lovagok birtoka, egészen az 1543. évi esztergomi ostromig, amikor gyakorlatilag megszűnik a rend magyarországi működése. A lovagok táti rendháza valószínűleg a mai templom helyén állott.

A János-lovagok, kiknek magyarországszerte 34 kolostoruk volt, és számottevő szereppel bírtak, segítettek IV. Béla királynak a tatárjárás után elpusztult ország életének újraindításában, kolostoraikban kórházakat (ispotályokat) működtettek, részt vettek a keresztes hadjáratokban, majd a török elleni háborúkban. Egyes feltételezések szerint, a táti keresztes lovagok temploma és kolostora, anyaszentegyháza és névadója lehetett a péliföld-szentkeresztinek.

 

janos-lovagok-keresztje.png  janos-lovagok-szimb.png  

 

A táti sportpálya mellett 1960-ban egy teljesen és két részben feltárt Árpád-kori ház látott napvilágot. Az előkerült veremházak valószínűleg az Árpád-kori Tát falu keleti kiterjedését jelölik.

Településünk nevének eredete és jelentése nem tisztázott. Annyi bizonyos, hogy a korai Árpád-korból származik. Egyes feltételezések szerint Táth Árpád-kori herceg lehetett. A kezdetektől a mai napig a falu neve a következő alakokban fordult elő: That, Taath, Tat, Tatu, Tath, Taat, Thaat, Tát.

                                                                                                - - - - - - - - -

 

1) A veremház vagy süllyesztett ház a népi építészetben olyan földbe ásott lakóépület, amelynek járószintjét a földfelszín alá süllyesztették. Az ilyen épületeknek fennálló falazata egyáltalán nincs vagy rendkívül alacsony, az oromzat és a tetőszerkezet ilyenformán a talajon ül.

2) hospes: az Árpádházi királyok alatt nálunk letelepedett, iparral és kereskedelemmel foglalkozó idegen (német, olasz, szláv, francia, vallon)

 

fenykep0157.jpg

 

A Gerecsében folyó királyi vadászatok nem egyszer táti emlékekkel is gyarapodhattak. Nem véletlen hát, hogy a Szentháromság kápolna helyét (a Mogyorósi út kanyarulata) a tátiak az első nagy szent király pihenőhelyének is tartják. Mindenesetre az akkori főváros, Esztergom közelsége nagy hatással volt a környékbeli településekre, így Tátra is.