Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őskori leletek Táton

Településünk – ha nem is néven nevezetten – már a Krisztus születése előtti időkben is lakott volt. A Limes-nek nevezett római hadiút nyomai ma is kivehetők Táton, és vélhetően őrtorony is állt itt, a Halomka domb környékén. A táti sportpálya mellett is találtak római kori településre utaló nyomokat. De sokkal régebbi időkből is vannak leletek Táton. Az elkerülő út építése idején, 2003-ban, az ún. Felső-Körtvélyesi dűlőn, Szabó József birtokán (a plébániakerttel határos terület), a régészek 4-5 ezer évvel ezelőtti  település nyomaira bukkantak. A rézkori település a badeni (péceli) kultúra hagyatéka. Ennek a kultúrának a nyomait találták meg korábban Esztergom-Szentkirály dűlőben is.

Érdekessége a Felső-körtvélyesi lelőhelynek, hogy rengeteg kőeszköz, valamint félkész eszköz és gyártási hulladék került elő, amelyek többsége a szép, téglavörös  színű radiolaritból készült. (Az Európa-szerte híres bajóti Jankovich-barlang kőeszközeinek anyaga is ez.) Egyes feltételezések szerint, a mai Tát területén ötezer évvel ezelőtt  egy kereskedelmi település volt, ahol a vízen történő szállításra készítették elő a kőeszközöket, mivelhogy – bármennyire is rézkorról beszélünk – a rézkor átlagembere nem jutott fémhez.

A badeni (péceli) kultúra, mint ahogy a kettős neve is utal rá, az első olyan kultúra, amely egész Közép-Európa területén végignyúlt.

A Táton fellelt rézkori település területén 110-120 cm mélyégben egy gyermek és egy felnőtt erősen zsugorított csontváza került elő, egymás mellett, bolygatatlan állapotban. Testhelyzetük arra enged következtetni, hogy eredetileg valamilyen textil zsákban, vagy textillel erősen átkötve helyezték őket a sírba.

Több helyen kerültek elő tüzelésnyomok, cölöpnyomok és átégett paticsdarabok, amelyek az egykori lakhelyekre utalnak. A leletekből következően karóvázas, agyaggal tapasztott falú építményekre gondolhatunk. A település életéről az őrlőkő töredékek, csiszolt balták, orsógombok, csiszolt csont eszközök, kis tűzhelyek, kagylóhalmok, állatcsont-kupacok beszélnek.

Felmerülhet a kérdés, hogyan lehetett élni, ipari eszközöket készíteni, temetkezni ezen a Duna által időközönként elöntött területen? Abban az időben a Duna lapos, nagy sekélyes folyó volt, az időnkénti árhullámok pedig lehetőséget adtak az élelmet szolgáló kagylók begyűjtésére. Minden bizonnyal ezt kihasználva telepedtek meg az őskori emberek a Duna közelében. A feltárt mélyedésekben megtalált kagylóhalmok is ezt támasztják alá.

A Duna még párszáz évvel ezelőtt is sokkal szélesebb területen folyt, mint ma. A felmenők elmondása szerint valamikor a Duna vize a hegy lábáig ért. A mai Kertváros egy részénél az 1882-es térkép jelzése alapján hévízi tó volt.

 

                                     tati-emberke.png   

                                                  ásatások a plébániakert mögött, Szabó József birtokán, 2003 őszén

 

                                                                csontvaz.png

                               a "bukrok" nevezetű földjeinél találták meg a "táti ős" maradványait, a "gúzsbakötött embert"

 

 

 

 

asatas3.jpg