Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Schreck-kvartett

 

 

 

Örökre belopták magukat a szívünkbe

 

Schreck József, Kékesi Sebestyén és Sasvári Lipót. Ki ne ismerné e neveket Táton? Három táti zenész.  Nevük egybefonódott egy már letűnt korszakkal, ám muzsikájukkal, a felejthetetlen emlékű bálokkal, mulatságokkal örökre belopták magukat a tátiak szívébe.  

De hogyan is kezdődött a történet? Az előzmények az 50-es évek legelejére nyúlnak vissza. József és Sebestyén zenei tehetsége és a zene iránti élénk érdeklődése korán mutatkozott. Már kisiskolásként is szinte állandóan zenével foglalkoztak. Kilenc éves koruktól zeneórákra jártak Dorogra, heti két alkalommal. Az sem tartotta vissza őket, hogy az utat, a kilenc kilométeres távot biciklivel kellett megtenniük.  Később a kor ismert virtuóza, Tabányi Mihály tanította a fiúkat muzsikálásra. Ekkoriban gyakran vendégeskedtek a Magyar Rádió stúdiójában, s az EMKE kávéházba is bejáratosak voltak. A mester szigorú keze alatt sok új ismeretre tettek szert a tudásra szomjazó tínédzserek. 1956. februárjában határozták el, Sasvári Lipóttal egyetemben (mindhárman osztálytársak), hogy zenekart alapítanak. Ekkor kezdtek együtt gyakorolni.  Féléves intenzív fölkészülés után mutatkoztak be a tátiaknak, 1956. aug. 20-án, 15 évesen, s a döbütálás után gyakorlatilag egymást követték a föllépések. 

Az idősebb korosztály képviselői közül voltak, akik nemtetszésüket fejezték ki az új stílus, s a túl hangosnak tartott zene miatt, de alapjában véve elfogadták az együttest, és a legtöbben meg is szerették. Erről a trió tagjai is gondoskodtak, hiszen a repertoár kialakításakor s az előadásmóddal is mindig figyelemmel voltak a hallgatóság kívánságára, ízlésére.

Schreck József harmonikajátéka igazán mesteri volt, - ezt minden visszaemlékező megerősíti, - Kékesi Sebestyén - Sebő pedig olyan művészien játszott a hawaii-gitáron, hogy valahányszor megszólaltatta a hangszert, csodálattal hallgatták. Ilyenkor leállt az élet a táncparketten. Gyönyörű énekhangja elbűvölt mindenkit, s úgy tudott jódlizni, mint senki más a környéken. A dobos, Sasvári Lipót nem járt zeneiskolába, sokszor mesélte, hogy fazekakon és székeken tanult dobolni. Kiváló ritmusérzékének köszönhetően azonban csakhamar elismert zenész lett.

A trió tagjai nem csak Táton, de a környéken is népszerűségnek örvendtek. Süttőtől Leányvárig mindenütt szívesen látott vendégek voltak, s idővel már nem csak lakodalmakban, bálokban, vendéglőkben játszottak, de az akkoriban divatba jött teadélutánokon is ők szórakoztatták a fiatalokat.  Műsorpalettájukon szinte minden akkor divatos műfaj szerepelt: polka, tangó, csárdás, sváb nemzetiségi dalok, magyarnóták, operettek. Később pedig a swing és a twist is bekerült a repertoárba, amivel különösen a fiatalok közt arattak sikert. 

1966-ban csatlakozott az együtteshez a szakszofonon játszó  Beck Artúr. Jelenlétével teljesebb lett a hangszerelés, tovább gazdagodott az együttes játéka.  Az idősebb tátiak ma is jó szívvel gondolnak a 70-es, 80-as évek táncmulatságaira, melyekhez a talpalávalót a Schreck-kvartett szolgáltatta. 

Sasvári Lipót és Beck Artúr 1995-ig aktívan muzsikált zenekarban, de az egykori szakszofonos fúvósként és énekesként ma is részt vesz Tát zenei életében. A három alapító tag sajnos már nincs közöttünk. Talán odaát az örök életben majd találkozhatunk velük, s újra élvezhetjük csodás muzsikájukat – és társaságukat. 

 

                 img_9756.jpg         img_9755.jpg     A Schreck-kvartett