Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vizes élőhelyek fejlesztése a Táti szigeteken

letoltes--2-.jpgA Duna Ipoly Nemzeti Park munkatársai a Vízügyi Igazgatósággal együtt tavaly nyáron adták át azt a három elkészült műtárgyat, amely a táti szigetvilág vizes élőhelyeinek  a helyreállítását célozza: egy új vízáteresztőt a Körtvélyes-  és a Nyáros-sziget között, egy mesterséges tavat a Körtvélyesen, és egy körtöltést a Körtvélyes-sziget Esztergom felőli végénél.
A projekt célja azonban nem csak a vizes élőhelyek megőrzése volt, hanem az eredeti növényzet helyreállítása is, - az inváziós fajok visszaszorítása és honos facsemeték ültetése. Az özönnövények visszaszorítása és a facsemeték ápolása jelenleg is tart. 

A táti szigetcsoport és annak élővilága több ízben, több módon változott az elmúlt évtizedekben. 
A szigetek  belsőbb részeit már a 19. század közepétől legeltetésre is használták. Ez jelentősen befolyásolta az  élővilágot, hiszen legelők, kaszálók jöttek létre ott, ahol korábban erdők  borították a tájat. Ezeken a jó vízellátottságú réteken gyönyörű vrágok jelentek meg és találtak otthonra. Azokon a részeken azonban, ahol a legeltetés megszűnte után már nem gondozták a réteket, a természet elkezdte visszafoglalni a területet, ám a megbomlott egyensúly már nem a korábban honos növény- és állatfajok visszatelepedésének kedvezett. 
A Duna múlt századi szabályozása során megépült keresztgátak /kőgátak/ a mellékágak felső végeinél nagymértékben lecsökkentették a mellékágakba beáramló vízmennyiséget, így a mellékágak eliszaposodtak, eltömődtek. Ez különösen a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget közötti Duna-ágra igaz. A valamikor 100 méter széles ág mára 30 méterre szűkült. 
Az 1970-es és 80-as években a tájidegen papíripari nyár termesztése okozott újabb jelentős változást. Ekkor cserélték le az őshonos nyár- és fűzfa ligeterdők nagy részét papír nyárasokra. 
A következő nagy átalakulást és károkozást a Bős-Nagymarosi erőművi gátrendszer építése jelentette. A Táti-sziget Duna felőli erdőit letarolták, a kivágott fák gyökereivel feltöltötték és teljesen meg is szüntették a Táti–sziget és a Körtvélyes-sziget között húzódó Csutri mellékágat. Ráadásul a behordott, a gát alapjául szolgáló földdel együtt a szigetre került számtalan gyom- és tájidegen növény magva is. Az új, agresszíven terjeszkedő  fajok nem várt mértékben terjedtek el a területen. 
A végbement változások és elszenvedett károk után megfogalmazódott az igény a szigetek sorsának újragondolására. Ma már senki sem gondolkodik a szigetek és mellékágak árvíztől való elzárásán. Sőt, éppen a természeti értékek megóvása érdekében látszik szükségesnek a szigetek időnkénti vízzel való elárasztása és a víz dinamikus áramlásának a biztosítása. 
A közelmúltban elsősorban a vizes élőhelyek helyreállításának a szándékával valósult meg a fent említett beruházás.  Remélhetőleg mindhárom objektum hozzájárul ahhoz, hogy ideális élőhelyek jöjjenek létre mind a halak, mind a kétéltűek, mind pedig a madarak számára. /A körtöltéssel egy mocsárrét kialakítása volt a cél./
A Körtvélyes-sziget tavasztól őszig gyönyörű színekben pompázó rétje gyalogosan vagy kerékpárral is megközelíthető Tátról a Táti-sziget Nagy-Duna felőli oldalán. 
A kőgátak megépítése annak idején a  dunai hajózás feltételeit volt hivatott javítani, azáltal, hogy a főágban a nagyobb mennyiségű víz nagyobb vízmélységet biztosít. Ma már mindannyian látjuk, hogy ez mekkora pusztítást vitt végbe a természetben. Úgy tűnik, a politikai döntéshozók is kezdik belátni, hogy a természeti környezetünk megóvása legalább annyira fontos, mint a dunai főág hajózási mélységének a növelése. 

 

59474064_2265793270331544_2416962656498876416_n.jpg A valamikori kőgát helyén épült vízáteresztőn bőségesen áramlik a víz a Nyáros- és a Körtvélyes sziget közti Duna-ágba. 
Ilyen vízáteresztő kellene a táti Kis-Dunára is, és pár éven belül kitisztulna a meder.