Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Térségünk a római korban

Pannónia nyugati része, így térségünk is, a Krisztus utáni első században vált a Római Birodalom részévé, s az újonnan meghódított tartomány csakhamar szervesen beépült az akkori civilizáció legmagasabb fokán álló társadalom életébe. Mivel a Duna határfolyó volt, ezért az egész Duna-vonal a birodalom területeinek védelme szempontjából kapott kitüntetett szerepet. Itt húzódott az északi határ védelmét szolgáló, „limes”-nek nevezett erődrendszer, melynek része volt a mai Tát területét is átszelő kikövezett út. A hadiút mentén táborok illetve állomáshelyek voltak, azok közt pedig őrhelyek, őrtornyok. Talán ilyen őrtorony állhatott Táton is, a Halomka domb közelében. Az őrtorony hálózat különösen sűrű lehetett Nyergesújfalutól lefelé, mert a Duna szigeteit (Táti-szigetek) védeni kellett a barbár népek betöréseivel szemben. Feltételezhető egy másik őrtorony léte is az Únyi-patak Dunába ömlésénél, valamint a Zsidódi-patak torkolatánál, ahol sok római kori tetőfedő cserepet és más törmeléket, római edényeket találtak.
A harminc-negyven évvel ezelőtti mélyszántások idején Tát határában számos alkalommal kerültek elő az egykori hadiút burkolatát képező kövek. Ezeknek az öklömnyi és annál is nagyobb köveknek a felhasználásával épült meg Kátai Ferenc javaslatára a táti városháza előtt az autóparkolóra rávezető rövid járda, emlékképpen a római időkre.
A tavaszi hóolvadások után ma is szépen kirajzolódik a földön a valamikori hadiút. A mogyorósi út kanyarulatánál álló Szentháromság kápolnától az úttal szinte párhuzamosan halad Mogyorósbánya felé, majd a hegyek alatt Nyergesújfalu felé, ellenkező irányban a kápolnánál keresztezi az utat, és a víztorony irányába tart. Tát-Újtelep területén kettéválik, egyik ága Esztergomba, a másik Tokodra visz, és onnan Dorogon keresztül Budapest irányába folytatódik. 
A Táttal szomszédos Tokod területén, mivel a közelben ágazott ketté a hadiút, a 4. század derekán egy katonai erőd is épült. Ennek maradványai ma is megtekinthetők.

 

ut.jpgA kép a Tátot Mogyorósbányával összekötő úton készült. Ezzel az útszakasszal majdnem párhuzamosan, attól néhány méterre a táti oldalon futott a római hadiút. Fél méterre a földfelszíntől ma is megtalálható az út kövezete.

 

romai-ut-kove.-jpg.jpgA képen a táti Városháza előtti "római" járda látható - 
ezeket a köveket koptatták a római légiók a mai Tát területén kétezer évvel ezelőtt

 

 

 

 

 

 

 

 

tokodi-erod.pngA képen a tokodi erőd /Gardellaca/ látható felülnézetből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

erod1.jpgA kép az erőd bejárati küszöbkövéről készült. A két keréknyom kb másfél méterre van egymástól. A küszöbkő belső oldala jóval kopottabb, mint a külső.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

erod2.jpgJól látható, milyen mély vájatot hagytak a kőben a római harci szekerek kerekei. A Duna felőli keréknyom lényegesen mélyebb, mint a másik, ami mutatja, hogy a szekerek a Duna felől érkeztek és kanyarodtak be a kapun, illetve a Duna felé vették az irányt kifelé menet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

letoltes.jpgA képen az erődítmény egyik sarkában lévő patkó alakú őrtorony maradványait látjuk.

 

 

 

 

 

 

Civil lakosság a római korban

A tokodi brikettgyár területén az 1960-as években nagy kiterjedésű római kori település nyomaira bukkantak. A leletek alapján megállapítható, hogy a koracsászárkori, 1. század első felében létrejött, római telep egy még korábbi kelta településre épült rá. (A rómaiak vidékünkön kelta-illyr lakosságot találtak, a kelta-illyr kultúra anyagi emlékei több helyen előkerültek.) A bevándorló római katonák, kézművesek, kereskedők fokozatosan népesítették be a környéket, a kelta lakosság az időszámításunk szerinti első században még jelen volt a környéken. Az ásatások során tizenegy épület maradványait tárták fel, azonban még sok feltáratlan épület van a föld alatt.  Az egyik épületben fűtést és fürdőt figyeltek meg, más épületekből nagyszámú freskótöredéket gyűjtöttek össze. Két épületben kemencék álltak, és van ahol ipari termelésre utaló leletek kerültek elő. Az egyik épületről kiderült, hogy az első periódusban közfürdő volt, a 2. századtól lakóház, majd a 4. században kerámiaműhelynek használták. Talán éppen a fürdőből származik az a Gorgó fejes vízköpő, mely az épület környékén került elő. 
A  telep a leletanyag tanusága szerint az 1. századtól a római uralom végéig folyamatosan lakott volt. 
A koracsászárság idejéből hamvasztásos temetkezésre utaló nyomokat találtak. A későrómai lakosság sírjait a valamikori Dorog-tokodi út mellett találták meg, a brikettgyártól délkeletre. A 120 feltárt sír egy nagyobb temető csupán harmadnyi része. A csontvázak mellett kerámia- és üvegedények, ékszerek, viseleti tárgyak is előkerültek. 
A Tokod területén élt római kori keresztény közösségre utalhatnak azok az edénytöredékek, melyekre keresztény szimbólumokat karcoltak be. 
A hunok, majd a germánok dunántúli megjelenése kihatott a helyi lakosságra és nagy valószínűséggel az 5. század második felében a népvándorlás viharai miatt a római lakosság feladja települését és elvándorol.
 

/forrás: Kátai Ferenc: Tát története
Prohászka Péter: Tokod a rómaiak korában / Tokod in der Zeit der Römer/

 

img_20190213_154728.jpg sirko4.jpgFeliratos római kori sírkövek a gardellaca-i erőd környékéről
/a leletanyagot a Tokodi Polgármesteri Hivatal udvarán őrzik/