Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szinte kezdetektől az Idősek Otthonában - interjú Marosi Lórándné kulcsár Ágnessel

agi.jpgMarosi Lórándné Kulcsár Ágnes, a táti Szent György Idősek Otthona igazgatója idén május 1-vel nyugdíjba vonul. Jelenleg felmentési idejét tölti. Vele beszélgettünk nyugdíjba vonulása apropóján.

 

 

 

  • Kedves Ágnes! A személyedet a legtöbben összekapcsoljuk az  idősotthonnal, hiszen majdhogynem az otthon létrejötte óta részt veszel a vezetésében.  

A táti idősotthon 1995-ben nyílt, jómagam pedig 1997-től vagyok az intézményben, így valóban azt lehet mondani, hogy végigkísértem eddigi működését. A fiatalabbak talán kevésbé tudják, hogy a mostani otthonnak volt egy elődje. Ez volt az Árpád utcai gondozási központ, ahol állandó tartózkodásra is volt lehetőség 7-8 fő részére. Ennek az otthonnak Kertész Lászlóné Marika volt a vezetője, és a később megnyílt Szent György otthont is ő vezette bő három éven keresztül. Én már abban az időben nagyon jó kapcsolatban álltam vele. Az ő példája, elhivatottsága is hozzájárult ahhoz, hogy az idősekkel való foglalkozást megszerettem. Még az ő vezetése alatt kerültem a gazdasági iroda élére, és itt voltam egészen 2006-ig, amikoris Kátai Ferenc igazgató úr nyugdíjba vonulását követően kineveztek utódjául. Tizenkét éven át töltöttem be az igazgatói posztot.

 

  • Korábbi életutadról mit lehet tudni? Azt tudom, hogy hozzám hasonlóan nem táti születésű vagy. Kelet-Magyarországról származol. Mikor és hogyan kerültél Tátra.

Harmincnégy évvel ezelőtt költöztem Tátra  a Szabolcs megyei Mátészalkáról. Előtte Hodászon laktunk a szüleimmel, és négy testvéremmel. Debrecenben jártam vegyipari középiskolába, vegyésztehnikus lettem. Mátészalkán a MOM-ban /Magyar Optikai Művek/ dolgoztam. Férjemmel, Lóránddal Mátészalkán ismerkedtünk össze. Férjem családja erdélyi, de amikor megismerkedtünk, a család már Táton lakott, így ide költöztem. Már táti lakosként elvégeztem a Közgázt és mérlegképes könyvelői képesítést szereztem.

1985-től 1993-ig a dorogi Kögyó-ban, majd 95-től 97-ig az esztergomi kórházban dolgoztam.

 

  • Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idősotthon vezetőjeként is jó munkát végeztél. Ezt bizonyítja az intézmény állagában, anyagi felszereltségében tapasztalható folyamatos javulás, de az otthon belső életének rendezettsége is.

Nagyon tisztelem az időseket és jó a kapcsolatom nem csak a bentlakókkal, hanem a településen élőkkel is. Törekedtem arra, hogy az otthonban élhető körülményeket biztosítsak az ott élőknek. Igyekeztem különböző ünnepi eseményekkel is szinesíteni az idős emberek mindennapjait, mert tapasztalataim szerint ezek az ünnepi alkalmak sokat jelentenek mind a bentlakóknak mind a hozzátartozóknak, - noha kétségkívül jelentős költségvonzatuk is van néha. Az idősnapi rendezvényeket a kulturházban minden évben mi szervezzük.

Több jelentős beruházás is megvalósult a kinevezésem ideje alatt.. Ezek közül a jelentősebbek: a kerítésépítés, a tető esővízelvezetőinek a felújítása, kazáncsere és a föld alatti csőrendszer kiépítése, teljes ajtó-ablak csere, szobák berendezésének kialakítása, az udvar járdáinak díszburkolattal való lefedése, az épület egy részének külső szigetelése.

Az otthonban, mióta ott dolgozom, öt esküvőt is tartottunk.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy az idősekkel való foglalkozás nem egy könnyű munka. Sokan azt gondolják, hogy csak etetünk, fürdetünk és ennyi. Egy idősek otthonában nem ritkán kemény, váratlan helyzetek is előállnak, amelyeket a lehető legjobban meg kell oldani. Igencsak embertpróbáló feladatok ezek, ha jól szeretnénk csinálni a munkánkat.

 

  • Szinte minden csütörtökön ott vagyok az idősotthonban tartott szentmisén, és ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem csak a szentmise tett gazdagabbá, de az idősek közelsége is.

Az idősektől lehet tanulni és igen, gazdagszik az ember általuk. Mint szociális munkás, azt tudom mondani, hogy sok türelmet és kitartást igényel az idősekkel való törődés, de cserébe is sokat kapunk.

 

  • Egyszer azt mondtad nekem még régebben, hogy a szociális munkának nincs meg a kellő tisztelete. Fenntartod ezt a véleményt?

Igen, fenntartom. Vágyam és egyik legfőbb célom az volt, hogy az intézményben dolgozókkal összefogva úgy és azon dolgozzunk, hogy a szociális munkát végzők elismertsége helyi szinten és társadalmi szinten is emelkedjen. Kívánom az intézmény vezetőinek, dolgozóinak, hogy a jövőben is legyen erejük és kitartásuk ezen dolgozni.

 

  • Köszönöm az olvasók nevében is a beszélgetést. Békés, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok. 

Milinszki M.