Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életreszóló barátság

Dinnyés Ferenc, Eger Ignác, Kriska István, Rózsahegyi György  fiatalkori barátok. Nyolcadikos koruk óta barátkoznak, és éppen idén ünnepelték valamennyien házasságkötésük 50-ik évfordulóját, egy közös ünnepség keretében, amit a Vas megyei  Szelestyén tartottak meg.

Nem minden barátság életreszóló. Előfordul, hogy egy régi jó baráttal való kapcsolat is megszakad, vagy azért mert maga a barátság szűnik meg, vagy az időközben keletkezett fizikai távolság miatt nem tartrható már a rendszeres kapcsolat. A fent nevezett négy táti férfiember barátságát azonban a mögöttünk álló hosszú évtizedek sem koptatták meg, sőt, talán még el is mélyítették, ami persze köszönhető annak is, hogy valamennyien tátiak maradtak. A szülőkké, nagyszülőkké lett egykori barátok, családjukkal együtt,  ma is összejárnak. Sajnos Kriska István már nincs köztünk, ő viszonylag fiatalon elhunyt, a családok azonban továbbra is kapcsolatban állnak, közös programokat szerveznek, támogatják egymást. A baráti közösségben mindig van kire számítani. Az építkezéseknél is összefogtak, segítették egymást, de társadalmi munkát is szívesen végeznek együtt.

kep1-001.jpgNév- és születésnap nem múlik el úgy,  hogy a négy család ne ülne le egy közös ebédre, délutáni beszélgetésre. Előkerülnek ilyenkor az aktuális gondok és örömök  mellett a régmúlt emlékek is,mint pl. az NDK-beli közös nyaralás. Ez volt talán a négy család legemlékezetesebb nyári együttléte. Az akkori vendéglátóikat később maguk is vendégül láthatták Táton. Ez pont azokban a napokban történt, amikor Magyarország megnyitotta nyugati határait az NDK polgárai előtt. A kelet-németországi vendégek sokat töprengtek azon, induljanak-e el ők is nyugatra más honfitársaikkal együtt, de végül úgy döntöttek, visszamennek hazájukba, főképpen azért, mert féltették az otthonmaradt rokonokat.

Mind a négy család hagyománytisztelő. Ez kétségkívül erőt ad a hétköznapokhoz és egyfajta belső tartást kölcsönöz a családtagoknak. Úgy vélik, az elődök által ránkhagyományozott értékek nagy kincset jelentenek,  és noha az azoktól való látványos elszakadás egyfajta újításként is értelmezhető korunkban, nem biztos, hogy ezek az újítások mindig célba találnak.

A szőlőművelés, bortermelés valamennyiük kedvelt foglalatossága. Ez is erősíti az összetartást. Kamaszkoruktól kezdve szőlészkednek. Azt mondják, felüdíti őket a szőlőben való munka, a természet közelsége.  A mai napig hagyományos szőlőt művelnek, és saját szőlőből készítik a bort. Minden húsvétkor kimennek a pincékhez egy borkóstolóval egybekötött baráti összejövetelre.

Dinnyés Ferenc és Rózsahegyi György a táti tűzoltó egyesületnekl és a táti férfikórusnak is tagja. Mint mondják, az éneklés nagy kikapcsolódás számukra, hiányzik is, ha valamelyik énekpróbáról elmaradnak. A heti énekpróbák beszélgetésre, társalgásra is jó alkalmat kínálnak.

A Szentháromság kápolnát és annak környezetét a Rózsahegyi család gondozza. Ez egy nagyon régi kápolna, még az 1700-as évek elején épült a napoleóni háborúk idején, egy táti család adakozásából. Büszkék is lehetünk mi tátiak arra, hogy akkor amikor Európa-szerte terjedt a vallásellenes forradalmi hevület, Táton a Háromságos Egy Istennek állítottak emléket, mégpedig azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Szent István királyunk is gyakran megfordult egy-egy rövid pihenőre, országjáró útjai során. Hogy milyen nagy tiszteletben tartották a tátiak a Szentháromság kápolnát, jól mutatja, hogy a templomi főbúcsú mellett valamikor kisbúcsút is tartottak minden évben Szentháromság Vasárnapján, nem sokkal Húsvét után.  Ezekre is emlékezve és az elődök iránti tiszteletből döntött úgy a Rózsahegyi család, hogy nem hagyja az enyészetnek a 300 éves építményt, hanem a lehetőségekhez mérten ápolja, gondozza. Örömmel említik, hogy az utóbbi években több esküvőt is tartottak a kápolnánál, ami reményt ad arra, hogy megmarad a hely kultusza.

Egyszer valaki mondta: A barátság nem mérhető másban, mint emlékekben, nevetésben, békében és szeretetben. Van ebben igazság, mint ahogy Márai Sándor szavai is megfontolandók: „A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep”.