Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy családi vállalkozás sikertörténete - az első teherautótól a Botlik-Transig

Tát határában, Nyerges felé, az útmenti akácsor mögött van egy tágas, kikövezett udvar. Az udvaron teherautók sorakoznak. Sorakoznak? Amikor megérkezünk, azonnal észrevesszük, hogy itt pezsgő élet folyik. Néhány teherautó műszaki ellenőrzésen esik át és a szerelőműhely sem üres, annak is van ideiglenes lakója. A fölnyitott motorháztető mellett kékruhás férfiak tanakodnak. Az autót meg kell javítani. Az udvaron az egyik kamion éppen tolatva odébbáll, a másik pont kifelé tart, útra készen. S ott fönn, a rügyező fák tetején, az irodaépület mögött, röpködő madarak csiripelnek. 

Itt vagyunk a táti Botlik-Trans fuvarozási cég telephelyén. A cégvezetőkkel, Botlik Bélával és fiával Rolanddal beszélgetünk. Kis idő után az édesanya, Ilona is csatlakozik hozzánk, miután elénk helyezte a gőzölgő kávét. Kiderül, a szomszéd szobában ülő hölgy, a titkári feladatokat végző Anett, szintén a családhoz tartozik, (ő a másik gyermek), sőt a harmadik testvér Petra is itt dolgozik. Végleg összeáll a kép, már kezdem érteni: ez a cég egy igazi családi vállalkozás. 

Ezen a helyen valamikor a táti TSZ-nek volt egy szerelő állomása. Botlik Béla akkor autószerelőként dolgozott itt, de más munkákkal is megbízták, ha szükséges volt, többek közt kombájnozott. Az akkori baráti Csehszlovákiába is átjárt olykor a kombájnnal vendégmunkára  -  a csehekhez, ahogy mondták akkoriban.  Béla az első teherautót 1986-ban vásárolta. Kiváltotta a vállalkozói engedélyt, és belefogott a fuvarozásba. (A bajóti tanács által kiadott címeres engedély máig őrzött családi ereklye.) Eleinte többnyire építőanyagot és tüzelőanyagot szállított lakossági megrendelésre. Később pótkocsis teherautóval is fuvarozott, főleg kukorica betakarításkor. Idővel egy rakodógéppel is bővült a vállalkozás. 1992-ben költözött a család Bajótról Tátra. A kertvárosi részen építettek egy családi házat. A helyszín megválasztásában az is szerepet játszott, hogy Ilona Tát-Kertvárosban nevelkedett. Nyolc évig élelmiszerüzletet is vezetett a család Tát-Kertvárosban, a nagyszülők aktív segítségével. 

Roland már egészen kicsi korában érdeklődéssel figyelte édesapja tevékenységét, segített is ahol tudott, és még javában az iskolapadot koptatta, amikor a cég munkájában is részt vállalt. Fuvarokat keresett, melyekkel a visszautakat próbálta megoldani. (Egy fuvarozó teherautónak mindkét irányban szállítania kell árut, ahhoz, hogy rentábilis legyen az út.)  Roland ma már oszlopos tagja a cégnek, teljes erőbevetéssel dolgozik azon, hogy az édesapa által elindított vállalkozás minél sikeresebb legyen. Mint mondja, nagy igazság van abban a mondásban, hogy ami nem növekszik, az csökken, ezért egy picit mindig növekedni kell, fejleszteni, természetesen megfontolt döntések alapján. Figyelmesen hallgatom beszélgetőtársam szavait, és arra gondolok,  hogy az életnek egy fontos tulajdonsága fogalmazódott most meg. Valóban, minden élet csírájában ott a növekedés leküzdhetetlen vágya. Ennek kézbentartása az egyik legfontosabb feladat számunkra.

A nemzetközi tevékenység elindítása 2001-ben indult. A kezdés nem volt azonnali sikertörténet. Hosszú távú munkát ígértek, ami végülis mindösszesen két hétig tartott. Ott maradtak a lízinges autóval munka nélkül, az autó kihasználatlanul állt, és emellett a lízingdíjat is fizetni kellett. Akkoriban Béla kapott egy lehetőséget alvállalkozóként egy dán fuvarba. Addig is érték már csalódások, nehézségek, tudta, hogy küzdés, verejtékezés, esetenként kockázat nélkül nincs siker az üzleti életben. Az első út nem volt egyszerű, és bizony a tanulópénzt is meg kellett fizetni, de végül ez indította el a vállalkozást. Azóta cégével folyamatosan jelen van a nemzetközi fuvarozásban. 

A nemzetközi fuvarozásban, az élet számos területéhez hasonlóan, magas követelményeknek kell megfelelni. Alapvető szabály, hogy a határidőket szigorúan tartani kell, mivel a szállítások egymást követik. A lerakási idő sem nyúlhat el. Ha késések vannak, pl. a 6 órás fuvaridő a tervezetthez képest jelentősen meghosszabbodik, kemény szankcióknak néz elébe a szállító. Bonyolítja a helyzetet, hogy a gépkocsivezetőnek is van munkaideje, szigorúan meg van határozva, hogy mennyit vezethet egyhuzamban, és milyen időtartamú szüneteket köteles tartani. Váratlan nehézségek is felléphetnek az úton. Ezért igen nagy odafigyelést igényel a munkaszervezés és a lebonyolítás is. Minden szállítás állandó készenlétet kíván a cég dolgozóitól. A versenyszférában diktált tempót fel kell venni, e nélkül lehetetlen talpon maradni. 

A Botlik-Transnak ma 54 kocsija és 82 dolgozója van, ebből 23 táti. A legidősebb gépkocsivezető 68 éves, Molnár Kálmán, aki évek óta szintén oszlopos tagja a vállalkozásnak. A kamionok Európa összes országában megfordulnak. A cég nagy gondot fordít a biztonságra. Az autókból nem hiányoznak a legkorszerűbb biztonsági felszerelések.

Apa és fia egyetértve mondja, hogy a dolgozókat meg kell becsülni, a kölcsönös tisztelet minden hosszú távú kapcsolat lényege. A problémákat megértéssel kezelik.

A fuvarozásban kiemelten fontos a türelem, hiszen egy több országon átmenő kamion sokszor kényszerül leállásra, várakozásra. Legjobb, ha emiatt nem bosszankodunk, hanem elfogadjuk ezt – mondja Béla, érezhetően sok évnyi tapasztalatot osztva meg velünk, majd hozzáteszi: 

- Napi problémákkal mindenkinek meg kell küzdeni, ezen felül kell kerekedni. Számunkra a napi problémák megoldásában a család összetartása biztosítja a hátteret. A folyamatos fejlődésünk mellett továbbra is szeretnénk megőrizni vállalkozásunk családi jellegét.

 

                                                                                                                                Milinszki Márton

 

botlik-1.jpg                      botlik-2-jpg.jpg

        Botlik Béla és Roland                                     Molnár Kálmán, a legidősebb gépkocsivezető