Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bemutatjuk a Beck házaspárt

Beck Arthur és Born Klára  52 évvel ezelőtt, 1967-ben fogadott egymásnak örök hűséget. Mindketten született tátiak, sőt egy utcában nevelkedtek, és ma is ugyanitt, az Árpád utcában van a családi otthonuk.
Érdekes, hogy gyerekkorukban szinte nem is ismerték egymást, pedig egy utcában laktak. Ez részben a négy év korkülönbségnek tudható be, részben pedig annak, hogy Klára, aki gyerekként az utca legelején lakott, más útvonalon közlekedett, mint Arthur, akinek a szülői háza az utca középső részén van. 
A fiatalok már felnőttként a régi kulturházban ismerkedtek össze.  /A valamikori kulturotthon épülete az Eggenhoffer-villától néhány házzal feljebb található, Nyerges felé, a Fő úton. Ma üresen áll./
Arthur kiskora óta a zene és a szaxofon szerelmese. Ma is elérzékenyülve meséli a történetet, amikor édesanyjával a budapesti Rákóczi úti hangszerboltban megvették a kirakatban látott gyönyörű szaxofont. Otthon volt egy kis gond a megszólaltatásával, de egy dorogi zenésztárs segítségével gyorsan megoldódott a probléma. 1966-ban csatlakozott a híres Schreck-trióhoz, - Kékesi Sebestyén, Schreck József és Sasvári Lipót társaságához. Az együttes tagjai nem csak Táton, de a környéken is népszerűségnek örvendtek. Süttőtől Leányvárig mindenütt szívesen látott vendégek voltak. Lakodalmakban, bálakban, vendéglőkben játszottak, de az akkoriban divatba jött teadélutánokon is ők szórakoztatták a fiatalokat. Arthur a közelmúltig aktívan muzsikált, - a 80-as évek végéig a Schreck-zenekarban, később más együttesekben.  

beck1.jpgAmikor megkérte majdani felesége kezét, volt egy kikötése: a zenélést férjként is folytatni szeretné. Klára az üggyel kapcsolatban kikérte édesapja véleményét, aki annyit mondott, hogy ha Arthur valóban a zene iránti szeretetből muzsikál, akkor ezt nem szabad tőle elvenni, de arra ügyeljen, hogy a muzsikálás ne menjen a józan élet rovására. Édesapja véleményét elfogadva, és azt tolmácsolva kérője felé, Klára megígérte, hogy nem fogja Arthurt gátolni a zenélésben. Ezzel nem kis áldozatot vállalt, de megtartotta ígéretét. 
Klára az érettségi után a nyergesi Viscoza gyárban helyezkedett el, megszerezve a textiltechnikusi képesítést. Hamar kiderült azonban, hogy erősen allergiás a szálgyártás során használt anyagokra. /Tudjuk, a Viscosaban dolgozók egy része évek múltán betegedett meg a belélegzett vegyi anyagoktól./
 Az allergiája miatt Klárát áthelyezték az üzem könyvtárába, ahol tanulmányai elvégzése után könyvtárvezetőként dolgozott egészen a nyugdíjba vonulásáig. Itt német nyelvtudását is kamatoztathatta, lévén, hogy a szakkönyvek nagy része akkoriban német nyelven íródott. 
Arthur is a Viscozában kezdte szakmai munkásságát, - ő gépésztechnikusként végzett, – ám az ő pályája kalandosabb: dolgozott az esztergomi szemüveggyárban, a táti malomnál és a lábatlani papírgyárban is, ahonnan 45 ledolgozott év után 2003-ban nyugdíjba ment. 
A családi házat, amelyben ma is laknak, 1974-ben építették. Az építkezéshez munkáltatói kölcsönt vettek fel, amit Arthur szeretett volna mielőbb visszafizetni, ezért is kereste a jobban fizető munkahelyeket. /A Viscozában a kapott kölcsönre hivatkozva rendre kihagyták a fizetésemelésre jogosultak köréből, ráadásul mint  kölcsönt igénylőnek, 20 évre szólt a munkaszerződése. Zenészként szerzett hírnevének és az ebből adódó jó kapcsolatainak köszönhetően tudott jóval a szerződési idő lejárta előtt munkahelyet váltani./ 
Arthur nem mondja ki, de az elbeszélései alapján úgy tűnik, hogy a munkahelyei közül a táti malomra gondol vissza a legszívesebben.  A táti malom a rendszerváltásig igen nagy forgalmat lebonyolító raktárakkal rendelkezett. Pezsgő élet volt ott, és ez imponált Arthurnak, aki a raktározás körüli szakmunkában vett részt.  Ezidőtájt végezte el a felsőfokú raktározási szaktanfolyamot is. 
Arthur és Klára házasságából két gyermek született: Artúr és Aurél. Mindketten bölcsész szakon végeztek. Artúr Budapesten lakik családjával. Korábban újságíróként dolgozott, jelenleg a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tulajdonában lévő Deutsches Haus Kft  ügyvezetője. Többedik cikluson keresztül vezeti az intézményt. Annak idején a Táton frissen megalakult német nemzetiségi önkormányzatot is ő vezette. Aurél családjával a szülői házban lakik Táton. Jelenleg a luxemburgi tulajdonú, nyílászárókat gyártó Keller Hungary Zrt-nél dolgozik, kalkulációs menedzser pozícióban.  Ő is, akárcsak bátyja, felsőfokon beszéli a német nyelvet. Mindkét testvér sok energiát fektetett a német nyelv elsajátításába. Hosszabb időt töltöttek Németországban nyelvtanulás céljából. A nemrég elhunyt Barina Ottilia némettanár felkészítő munkája segítette hozzá őket ahhoz, hogy Németországban is megállják a helyüket. Arthur három éve, 55 éves zenei tevékenységét befejezte, s kissé rezignáltan csak annyit mondott, idézve a régi slágert: „Minden elmúlik egyszer....” A Táti Férfikórus tagjaként ma is részt vesz Tát zenei életében. Felesége, Klára a női kórusban énekel, immár 28 éve. 
beck2.jpg
Mindkettőjüknek kedves elfoglaltsága az unokák – Viola, Barbara, Zsófi és Ádám – körüli napi teendők végzése.