Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent negyedik vasárnapjára

th--1-.jpgMúlt vasárnap a Megváltó születéséről elmélkedve Jézus édesanyjának, a mindenkor Szűz Máriának személyét helyeztük figyelmünk középpontjába. Most, advent negyedik vasárnapján néhány gondolat erejéig időzzünk el a Szent Józsefi küldetésnél. 
Amikor József azon töpreng, hogyan bocsássa el jegyesét, Máriát, akiről kitudódott, hogy gyermeket vár, álmában megjelenik neki Isten angyala, aki a következőt mondja: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.” József, fölébredvén álmából, úgy cselekszik, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Nem kételkedik. És később is kitart Mária mellett. Hittel fogadja Isten szavát és ragaszkodik ahhoz, hűséges a neki szánt isteni küldetéshez. Egészen egyedül, minden támasz nélkül és magányosan, csupán Isten szavára hallgatva engedelmeskedik az Úrnak, és így lesz segítője a megtestesülésnek, támasza Máriának. 
Szent József magányos útja, akárcsak Máriáé, tele van olyan eseményekkel, amelyek az alázatát teszik próbára. Gondoljuk csak el, mit élhetett át, amikor Betlehemben sikertelenül próbálkozott szállást biztosítani a szülés előtt álló feleségének. Férjként, férfiként mit érezhetett? Megszégyenítő kudarcként élte meg a történteket? Egészen biztos. De Isten kezéből elfogadta ezt is. Érezte tehetetlenségét, de ezzel együtt Isten nagy-nagy vigaszát is érezte a szívében, mert Isten az alázatosokat megvigasztalja, nem késlekedik a vigasztalással, ha látja az ember alázatos és Istenre nyitott szívét. És ezzel az isteni vigasszal a szívében tudott utána felesége és az újszülött segítségére lenni a születés barlangjában.

József álmában tudja meg, hogy Mária Isten Fiát hordozza a méhében. Ez az álomvilág fölfogható úgy is, mint a mi jelenlegi világunk, mert most még csak álmodozunk, és nem ébredtünk fel az örök életre. Isten ebbe az álmodozó, ködös, sokféle eseménnyel tarkított, mozaikszerű világba lép be, hogy elkezdődjön a fölébredésünk.

Amikor a Mennyországról beszélünk, sokan azt mondják, ne álmodozz már, ébredj föl, és járj két lábbal a földön. Pedig éppen azok járnak két lábbal a földön, akik mernek a Mennyországról beszélni, mert a hitük eredményeképpen a jelenlegi világban is jobban el tudnak igazodni, mint azok, akik pusztán az eszükre hagyatkoznak.

József, noha álomban kapta a fölszólítást, nem vonja kétségbe annak valódiságát, nem hessegeti el magától, mondván, hogy ez csak álom volt. Mi lehet, hogy ezt tennénk. Lelkében meg van győződve arról, hogy a jelenés valós és Istentől jön, és mivel meg van erről győződve, Isten iránti szeretetből engedelmeskedik.

József az egész ószövetségi népet képviseli. Ő "Dávid fia". Dávid ígéretet kapott arra, hogy az ő háza népéből születik majd a Megváltó. Jóllehet Jézus édesapja nem József, testi értelemben nem tőle származik a megígért megváltó, ő az, aki, mint Dávid sarja, az ígéret hordozója és megtestesítője. Ő lesz a Szentlélektől fogant Isteni Megváltó édesanyjának gyámolítója és a Gyermek nevelőapja. Az ószövetségi nép ilymódon válik részévé az ígéret beteljesedésének. (Szűz Mária is természetesen a zsidó nép leánya, a származást azonban a zsidók apai ágon vezették le.) 
Jézussal egy új szövetség születik. Ez az új szövetség a régire épül, mégis teljesen új. Ezt jelzi Szent József támogató jelenléte és a Szentlélektől való születés.

Egyébként ugyanez a találkozás, az Ó- és Újszövetség, Izrael és az Egyház találkozása valósul meg az idős Erzsébet és a fiatal Mária találkozásában is. Mária az angyali üdvözlet után meglátogatja a szintén várandós idős rokonát Erzsébetet, aki már a hatodik hónapban van, és akinek örvendezve fölújjong a méhében a magzat, amikor meghallja Mária köszöntésének szavát. Az utolsó ószövetségi próféta,  Keresztelő János, a Messiás előfutára üdvözli Krisztust, a Messiást, akit Mária hordoz szűzi méhében. A mai világban, amikor azon vitatkozunk, vajon a fogantatással kezdődik-e az élet, figyelemre méltó melléküzenete is van ennek a jelenetnek, hiszen nem más történik Mária megérkezésének pillanatában, mint hogy egy hathónapos magzat újjingva üdvözöl egy éppen megfogant magzatot.