Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent harmadik vasárnapjára

th.jpgAdvent harmadik vasárnapján az Úr eljövetelének közeledtéről elmélkedünk. Ezen a vasárnapon, kis időre megtörve az advent visszafogottságát, előretekintünk, a beteljesedés felé. Ezért a rózsaszín a harmadik adventi gyertya színe, amely az örömet szimbolizálja. 

A Megváltó születésére gondolva, a boldogságos Szűz Máriát dicsőítjük, aki megszülte a Fiút. 
De mi is történt pontosan azon az éjszakán? Szűz Mária József jegyesével Betlehembe tartott. Mária, szűzi méhében isteni gyermekét hordozta. József igyekezett mindenben segítségére lenni, hogy megkönnyítse a fáradságos utat. Mária, különösen az út végső szakaszában, már érezte a megérkezés bizonytalanságát, mindannak kétségét, ami rájuk várt, mégis, mintha távol élt volna a világtól és minden dologtól, folytonos elragadtatásba merülten kicsi Jézusával, akit a világnak ajándékozni készült. Egyedül az Atyába vetett bizalom hordozta. Fiának szeretetteljes várása ringatta, a Szentlélek betöltötte a szeretet teljességével. Amikor Betlehembe érkeztek, minden ajtó bezárult szállást kereső kérésük előtt, és amikor az állandó visszautasítás már szinte megtörte emberi ellenálló képességüket, akkor állt készen a Barlang a befogadásukra. Egy kietlen, szegény barlang, melyet a környéken tanyázó pásztorok mutattak meg nekik. 
Mindent elborított a sötétség, és a csönd már minden szót elnyelt, amikor hirtelen új fény áradt az égből, és fölcsendült az angyalok ünnepi szózata. Az angyalok éneke egyesült a kicsinyek, a szegények, a tiszták hangjával. A pásztorok minden ember örömére kapták a hírt: Megszületett nektek a Megváltó. Ez volt a szent éj, mely beteljesítette a századok várakozását. Isten alászállt a világ pusztaságába, megszületett Jézus, Szűz Máriától született emberi létre. A csecsemő lágy vonásai elfedték ugyan istenségét, de Ő jelen volt a kisdedben. Ő az Isten Fia volt. 
A mi Urunk nem átallott Szűzi Anyjának méhébe zárkózni, és asszonynak szülötteként jönni a világra. Habár megtehette volna,mégis nem akarta magát közvetlenül adni az embereknek, hanem Szűz Mária által. 
A Gyermek, aki épphogy csak világra jött, sírt a dermesztő hidegben, és fölsóhajtott a nagy fagyban, amely körülvette. Érezte a hideg zordságát, körülvette Őt az egész világ fagyossága. Mária Szeplőtelen Szíve gyűjtötte össze első könnyeit, melyek egybefolytak szíve könnyével.
Nem várta, nem fogadta be Őt az emberiség, és mégis ez volt az a pillanat, amikor megkezdődött a megváltás. Jézus megszületett, hogy minden embert megszabadítson a vétkétől. Egyedül a pásztorok, akik a környékbeli mezőkön a nyájra vigyáztak, ők fogadták a világ Megváltóját. Hittek az angyal szavának, és éji álmukból fölkelve, elindultak az újszülötthöz, hogy üdvözöljék. 
Bennünket is erre hív az Isten. Szegényes jászla mellé hív, hogy betöltsük azt a nagy ürességet, melyet az emberiség készített számára. Miként a pásztorok, vigyük el Jézusnak mi is egyszerű ajándékainkat, szeretettel telt szívünk váljék számára vigasszá e sötét világban. Csak vigasztalásunkra vágyik. Szeretetünk ajándékát kéri. Körülötte a világ fagyossága, egyedül csak a szeretet melege vigasztalja meg. 
Minden adventben Jézus második eljövetelére is készülünk. Várjuk a megígért Új Eget és Új Földet. És mivel Mária által kezdödött e világ üdve, Mária által kell bevégződnie is. Őáltala jött először Jézus Krisztus e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szűz Mária Szeplőtelen Szíve lesz az a fénylő barlang, amely arra szolgál Jézusnak, hogy újra eljöjjön és uralkodjék köztünk. Ahogy azon az éjszakán megszületett, úgy fog visszatérni Jézus dicsőségben, Szűz Mária Szeplőtelen Szívének diadala által, mielőtt végül eljön az utolsó ítéletre, amelynek órája még rejtve van az Atya titkai közt. Ne háborodjunk föl látva, hogy ismét bezárulnak az ajtók Jézus Krisztus előtt, aki eljön. Mi csak legyünk hűségesek. Legyünk ott az Ő jászlánál, hűséggel, imádságos lél
ekkel.